Moszkvából nézve igaz
Azokban a napokban, amikor az oroszok rakétákkal és iráni drónokkal pusztították az ukrán nagyvárosok civil lakosságát – és megsemmisítették az erőművek harminc százalékát azzal a látható céllal, hogy a holodomor után most ne az éhhalál, hanem a fagyhalál eszközével rendezzenek Ukrajnában népirtást –, Magyarországot ellepték azok a plakátok, amelyeken egy SZANKCIÓK feliratú, lefelé tartó bomba jeleníti meg a „brüsszeli szankciókat”. Alatta ez a szöveg: „tönkretesznek minket”.
Ezt – túl azon, hogy háborús és emberiességellenes bűnök, népirtási szándékok gyalázatos relativizálása – szemenszedett hazugságnak minősíthetnék, amennyiben a „mi” Magyarországot jelenti. De nem áll távol az igazságtól, ha a magyar kormánypropaganda Oroszország nevében beszél. Ha elfogadjuk azt feltevést, hogy a magyar kormánypropaganda nem csupán hazudik, hanem a Kreml érdekeit képviseli, akkor minden klappol. Az állítás igaz, csak Moszkva szemszögéből kell nézni.
Hiszen az Oroszország, az orosz elit elleni kereskedelmi, pénzügyi, beutazási korlátozások valóban súlyos, tartós károkat okoznak Oroszországnak, merthogy ez is a céljuk. És ha a magyar kormányzat a Kreml érdekeit képviseli, akkor tök logikus, ha tiltakozik ellenük. Akár óriásplakátokon vagy „nemzeti konzultációnak” nevezett népbutító kampányban is.
Vagy ott van Orbán Viktor ma éjszakai diadaljelentése, miszerint „sikeresen elhárítottuk” azt a veszélyt, hogy „leállnak a Magyarországra irányuló gázszállítások”. Sikerült elérni, hogy ne vonatkozzék „ránk” a gázársapka, azaz hogy ne lehessen egy bizonyos árszínvonalnál drágábban földgázt venni energetikai célra, és ne legyen kötelező részt vennünk a közös gázbeszerzésben. Azaz szabad legyen a gatyánkat kifizetni az orosz gázra, és csakis arra.
Ezt „minél nagyobb versenynek” mondani meglehetősen szemtelen torzítás. Ámde valóban győzelem, ha a Gazprom szemszögéből nézzük: marad egy ország az Unióban, ahonnan továbbra is garantált a bevétel.
Hogy ebből miképpen lesz „Magyarország érdeke”? Legelőször is úgy, ahogy Orbán folyton mondja: ha a magyar kormányzat nem az oroszok érdekében cselekedne, akkor valóban nagy lenne a baj.
A Gazprom/Kreml „napokon belül” elzárná a gázcsapot, és – ezt én mondom – ha elhasználnánk a tartalékokat, úgy járnánk, mint az orosz gázszállításoknak hasonlóan kiszolgáltatott, de rebellis Moldova: egyelőre csak az óvodákban van fűtés, a közintézményekben kabátban dolgoznak az emberek, és az igazi tél még hátravan. A fővárosban állítólag november 1-jén kapcsolják be a távfűtést. Az oroszok bosszút tudnak állni, ha akarnak, és ha megkapják a lehetőséget.
Okos és a nemzeti érdeket követő ország azonban ezt az esélyt nem adja meg. Magyarországtól megkapták. Tény, hogy az oroszföldgáz-függőségért az előző magyar kormányok is felelősek a Kádár-korszakig visszamenőleg (a Testvériség vezeték magyarországi szakaszát még 1974-ben kezdték építeni), de az utóbbi tizenkét évben az Orbán-kormányok ezt a függést nem hogy mérsékelték volna, hanem meg is erősítették.
Vagyis garantálták a magyar piacon a Gazprom (és közben a Roszatom) monolpolhelyzetét. Orbáni nyelven ez az ún. „energiafüggetlenség”. Ezek a kormányok rögzítették beláthatatlan időre azt a helyzetet, hogy a magyar energiagazdálkodásban (fűtés + áramtermelés) aránytalanul nagy a földgáz részesedése, és ennek a gáznak túlnyomóan nagy része orosz.
Ahogy 2010 előtt mondták volna szakmai körökben, szépen: elmaradt a forrásdiverzifikáció. Tudatos, tervszerű politika eredményeként, Hogy ebből a magyar uralmi elitnek milyen üzleti haszna származott az idők során, azt nem ebben a cikkben kell részletezni.
Kevésbé szépen: Orbán szorgalmas munkával bebiztosította, hogy az ország zsarolható legyen. És most győzelemnek tünteti fel, hogy EU-ban ráhagyták, úgysem sok vizet zavar: szabad engednie a zsarolásnak. Más kérdés, hogy idehaza ezt győzelemnek lehet eladni, mert a) fityiszt mutattunk a gaz „Brüsszelnek”, b) nyugi, azért mégiscsak lesz gáz. A magyar választópolgárok kellően nagy többségének ez pontosan elég. Így állunk.
A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.
