Mózes Szabolcs nem sajnálja a Hidat vádoló, oligarcházós bejegyzést, de készek hármasban folytatni a tárgyalásokat az egyesülésről – Interjú

Az idei év talán legfontosabb politikai eseménye, még a COVID árnyékában is, a február végi parlamenti választás volt. Egy évvel ezelőtt már biztos volt, hogy két magyar lista lesz a választáson, a Magyar Közösségi Összefogás és a Híd listája. Jó pár hónap elteltével, hogyan értékeli az eredményt?

Nagyon sajnáltam, hogy akkor megszakadtak a tárgyalások, mert látszott, hogy nagyon nehéz lesz elérni az 5 százalékot. Sajnos ez tényleg nem is sikerült. Az eredményt senki nem könyvelheti el sikerként. Ebben is megmutatkozott, hogy egységre szükség van, és a változásra is, hiszen ha a győztes szlovák pártokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy ők éppen a változás jelszavával győztek. A szlovákiai magyar választók talán még jobban vágytak a változásra.

Az MKÖ listája 3,9 százalékot ért el, ebben mennyi volt az Összefogás?

Két adatból tudunk kiindulni, az egyik a begyűjtött karikák száma, aránya. Nekünk 30 jelöltünk volt, vagyis a helyek 20 százaléka a listán, és a karikák 23 százalékát kaptuk. A másik egzakt adat pedig egy exit poll, ami mintegy 20 ezer valós szavazó megkérdezésével készült a választás napján, köztük majdnem 2 ezer magyarral. Abból pedig az derült ki, hogy az MKP korábbi választóinak aránya 60 százalék körüli volt a listára leadott szavazatok között, tehát mintegy kétharmad lehetett az MKP törzsbázisa, egyharmad pedig az, aki a mi hatásunkra, illetve kisebb részben a Magyar Fórum hatására adta voksát az MKÖ listájára.

De ezek a számok nem biztos, hogy azt mutatják, hogy az új szavazatokat az Összefogás hozta. Sokan szavazhattak a listára csak azért, mert a Hídtól elfordultak.

Ezt nehéz utólag megítélni, de csak ez a két számadat áll rendelkezésre. Talán a választók negyede köszönhető az Összefogásnak.

Illetve még az következtethető ki ezekből a számokból, hogy ha az MKP külön indul, akkor, hasonlóan a Hídhoz, nem lépi át a 3 százalékos határt.

Ez szintén egy lélektani küszöb, amellett, hogy az állami dotáció is ehhez kapcsolódik.

A saját jelöltjeik teljesítményével mennyire voltak elégedettek? Ön a 2. helyről a 8.-ra csúszott vissza 10,6 ezer karikával, a legeredményesebb jelölt pedig Orosz Örs volt, aki a 3. helyre ugrott a 6.-ról 14,5 ezer karikával.

Összességében nézve, és természetesen azzal együtt, hogy senki nem lehet elégedett az eredménnyel, mert nem jutottunk be a parlamentbe, ez nem rossz eredmény. Egyetlen országosan ismert politikust jelöltünk, Nagy Józsefet, végül három összefogásos végzett az első tízben. Én magam először indultam választáson, eddig soha, semmilyen listán nem szerepelt a nevem, így nincs összehasonlítási alap. Figyelembe véve a szűkösebb médiamegjelenéseket is, ez egy tisztességes eredmény, ami arra ösztönöz, hogy dolgozzunk tovább.

Az Összefogás mintegy másfél éve alakult, a választás utáni tisztújításon is ön lett az elnök. Hogyan folyik a pártépítés? Mit értek el eddig?

Amikor megalakultunk, arról beszéltünk, és azt ígértük a partnereknek – akikkel a közös listáról tárgyaltunk –, hogy nem építünk struktúrákat, hogy ne érezzenek bennünket konkurenciának. Ezt az ígéretet be is tartottuk, az alapszabályunk nem tartalmaz sem alapszervezeteket, sem járási szervezeteket. Mivel láttuk azt, hogy egységre van szükség, azért sem akartunk látványosan pártépítésbe kezdeni, hogy ez ne akadályozza a jövőbeni együttműködést helyi szinten. Ettől függetlenül érkeztek, érkeznek jelentkezők – inkább a fiatalabb generációból –, akik eddig nem tudták magukat megtalálni egyik régi pártban sem. Az elmúlt egy évben nem tartottuk tagtoborzást, azok esetében sem az volt az első, hogy jelentkezési ívet írattunk velük alá, akik segítettek nekünk, bedolgoztak a mozgalomnak.

Nem az volt a cél, hogy egyre több tagunk legyen, hanem az, hogy dolgozzanak. Ha megnézzük a szlovákiai pártstruktúrát, akkor azt látjuk, hogy a nagy tömegpártoknak mintha leáldozott volna.

Ez látszik a jelenlegi koalíció pártjain is, egyiknek sincs tömegbázisa, sőt, a legnagyobb koalíciós pártnak kevesebb tagja van, mint nekünk. És látjuk azt is, hogy a parlamenten kívül rekedtek olyan szlovák pártok, például a KDH vagy az SNS, amelyeknek sok ezer tagja, sok polgármestere van, de ez nem sokat ér. Úgy láttuk, hogy a sikeres építkezés nem abból áll, hogy minden faluban létrehozunk egy alapszervezetet, amibe kötelező jelleggel valakiket beléptetünk, még ha csak papíron is a tagjaink. Egy ütős csapatot akartunk, amely tud kommunikálni, amelynek vannak ötletei és tud együtt dolgozni. Ennek ellenére mi is terveztünk közvetlenebb kommunikációt a választókkal és a szimpatizánsokkal, de ezt hátráltatta a koronajárvány, az őszre tervezett akciókat le kellett fújni. A belső építkezést hátráltatta az is, hogy augusztustól sok erőt kötöttek le az egyesülési tárgyalások.

Valóban, a legerősebb parlamenti pártnak, az OĽaNO-nak alig van 50 tagja, de azt is látjuk, hogy a támogatottsága részben emiatt is, nagyon könnyen hullámzik. Most szinte a felére esett vissza a támogatottsága a választásokhoz képest. Emellett a tagság, az alapszervezetek segíthetik stabilizálni a párt működését, az irányultságát is. Az OĽaNO valóban könnyen vált irányt, de éppen ezért sokszor azt sem lehet tudni, milyen irányba halad. Egy nagyobb háttérrel rendelkező párt stabilabbnak, kiszámíthatóbbnak tűnik, ami egy idő után előny is lehet. Ebből a megfontolásból sem akarnak építkezni a jövőben?

Az ideológiai irányultságot egy szélesebb bázis nem biztos, hogy stabilizálni tudja, ez inkább a vezetőkön múlik.

Ha a párt alapdokumentumait széles támogatással kell elfogadni, módosítani, az mindenképpen stabilitást ad.

Az alacsony taglétszám nemcsak az OĽaNO-ra jellemző, habár neki van a legkevesebb tagja. Az SaS sem tömegpárt. Ezzel azt akarom illusztrálni, hogy az 5-10 ezres tagság automatikusan nem jelent választási sikert. Biztos, hogy jobb, ha egy pártnak helyi szinten is megvannak a lábai, és ez már nálunk is részben alakul, csak nem raktuk a kirakatba, és nem írtuk bele az alapszabályba sem, hogy alakulnia kell járási szerveknek. A közeljövőben azonban ebbe az irányba is elindulunk, amennyire a COVID-helyzet engedi. De ami ezt még a COVID-nál is jobban hátráltatja, az a korszellem. Ha megnézzük a nagy tagsággal rendelkező pártokat, akkor azt látjuk, hogy azok mind közvetlenül a rendszerváltás után alakultak, vagy azoknak a pártoknak az utódai. Az 1990-es években még teljesen szokványos volt, hogy az emberek tömegesen léptek be pártokba. Ma már ez nem jellemző. Az, hogy az OLaNO-nak vagy az SaS-nek is kicsi a tagsága, nem csak azért van, mert ezt akarják.

Más most a korszellem, akiket mi meg tudunk szólítani, vagyis a 40, 45 alatti korosztály, az többségében nem vágyik arra, hogy valamelyik párt tagja legyen.

A régi pártoknak is sokszor csak papíron van még meg a tagságuk. Ha valamilyen témában együtt dolgozunk szakemberekkel, sokszor csak annyit mondunk, ha be akarsz lépni, semmi akadálya, de nem erőltetjük. Ettől függetlenül törekedni fogunk a struktúránk racionális bővítésére, de maga a struktúraépítés nem lehet öncélú.

Hány ember dolgozik most a pártban, hány tagja van? Le tudják fedni valamennyire Dél-Szlovákiát?

Hajszálpontos számot nem tudok mondani, regisztrált tagjaink száma nagyjából 150 lehet. Ami a régiókat illeti, talán a Komáromi járás az, ahol a legerősebb a jelenlétünk, emellett a Dunaszerdahelyi és a Rozsnyói járás is fontos bázis, jelen vagyunk Közép- és Kelet-Szlovákiában is.

Kérdezem ezt azért is, mert az egyesülési tárgyalások során téma a helyi struktúrák egyesítése is. Ebben hol lenne az Összefogás helye? Az MKP vagy a Híd járási, kerületi szerveivel hogyan tud együttműködni az Összefogás?

Ez nem volt vita tárgya a tárgyalások során. Az alapelképzelés az volt, hogy valamilyen kulcs alapján közös járási szerveket hozunk létre, amelyeket az autonóm módon létrejövő platformok alkotnak. Azzal, hogy a platformok belső autonómiája megmarad. Az elképzelés az, hogy a párt úgy épülne fel, hogy mindhárom párt hozza bele a saját specifikumát. Egyébként ez is egy olyan kérdés, amiben nem sikerült teljesen megegyezni, nem tudjuk, hogy ez hogyan tudna működni a jelenleg érvényes párttörvénnyel összhangban. Mi egyfajta alapként kezeltük, hogy platformokat hozunk létre, de azt nem tudjuk, hogy a belügyminisztérium ezt engedélyezi-e.

Azt, hogy a platformok működhetnek-e egy párton belül?

Igen, mivel ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy egy párton belül a párttagoknak más-más típusú jogosultságai vannak, attól függően, hogy melyik platformnak a tagjai. Bízunk benne, hogy ez elfogadható lesz, de előbb le kell ellenőrizni. Már csak azért is, mert az egész szerkezet a platformokra épül. De ha ez jogi szempontból nem járható út, akkor a felépítményt is máshogyan kell megtervezni. A törvény viszonylag egyszerű, de ehhez nem nyújt fogódzót, csak a párt minimálisan szükséges szerveit határozza meg.

A platformokon keresztül eljutottunk az egyesülési tárgyalásokig, amihez az első nyilvános lépést az Összefogás tette meg azzal, hogy Gombaszögön megszervezte a Közéleti Pikniket, amire meghívta az MKP és a Híd képviselőit. Miért éppen akkor?

Úgy láttuk, hogy akkor már bőven megérett az idő a tárgyalások elindítására, egyre több ilyen jellegű kérdést kaptunk kívülről is. Korábban nem lehetett ezt elkezdeni, mert a COVID miatt az MKP-ban és a Hídban is lassan zajlott a tisztújítás. A Piknik összehívását természetesen előtte konzultáltuk a másik két párttal is, ez nem partizánakció volt, megbeszéltük azt is, hogy kiket hívnánk oda.

Azt az üzenetet akartuk eljuttatni az emberekhez, hogy akik oda eljöttek, azok le tudnak ülni egy asztalhoz.

Fontosnak tartottuk, hogy a résztvevők között kialakuljon valamilyen nem formális kapcsolat is. De ez még nem a tárgyalások kezdete volt, csak egyfajta pozitív hangulatkeltés, amivel meg lehetett ágyazni a tárgyalásoknak.

Viszont azzal, hogy csak az MKP-t és a Hidat hívták, a kisebb pártokat a partvonal mellett hagyták. Ez szándékos volt? Csak ez a hármas tudta elindítani a tárgyalásokat?

A résztvevők listája is az előzetes tárgyalásokon alakult. A Magyar Fórum volt még kérdéses, de az a párt a választások után sokáig nem adott életjelet magáról. A két partnerünk részéről is olyan jelzés érkezett, hogy ebben a formátumban kellene kezdeni a tárgyalásokat. Tehát a keretet nem egyedül mi határoztuk meg.

Augusztusban felgyorsultak kissé az események, jött az augusztus 20-i, komáromi nyilatkozat, szeptember elején pedig elkezdődtek a tárgyalások, de utána kívülről egyre kevesebb eredmény látszott. Csak annyit tudott meg a közvélemény, hogy a tárgyalások zajlanak, de hogy milyen eredménnyel, milyen konkrét témákról, azt már nem árulták el. Eltelt négy hónap szeptember óta, és most azt sem lehet tudni, hogy van-e eredmény, lesz-e folytatás. Mi történt ebben a szűk négy hónapban?

Többször elmondtuk, hogy amíg nem egyeztünk meg mindenben, addig felesleges tájékoztatni, mert még alapvető dolgok is változhatnak.

De ha azt látjuk, hogy a kérdések 90 százalékában egyetértés van, akkor talán a maradék 10 százalékon már nem bukik meg a megegyezés.

A 90 százalék sincs meg. És úgy felesleges kiállni az emberek elé, hogy nem tudunk sokkal többet elmondani, mint augusztus 20-án. Csak annyit, hogy tárgyalunk, lesz megegyezés, de ennél sokkal többet most decemberben sem tudunk.

Mi okozta, hogy ennyire lelassultak a tárgyalások? Vagy ennek ilyen lassú a folyamata? Nem lehet gyorsabban megegyezni?

Lehet, hogy ennek ez a folyamata. Ahogy utólag értékelem ezt a 3-4 hónapot, akkor azt látom, hogy talán irreális elvárás, hogy az a két párt, amelyek között tíz éven át ilyen szakadék volt, egy-két hónap alatt mindenben megegyezzen.

Azonban a legutóbbi események, az utolsó, viharos sajtótájékoztató azt mutatja, hogy az MKP és a Híd közelebb áll egymáshoz, mint az Összefogáshoz. Ők állították, hogy nagyrészt már megszületett a megegyezés, az Összefogás pedig ezt kétségbe vonta.

A tények vonták ezt kétségbe. Nagyon konkrétan elmondtam, mi mindenben nincs megegyezés, erre pedig nem érkezett valós cáfolat. A választók számára akkor őszinte a kommunikáció, ha nem csak ígérgetünk, hanem konkrétumokat mondunk, ezek viszont most még nincsenek. Én úgy látom, hogy a tárgyalások nem voltak olyan stádiumban, hogy arról tájékoztatni lehessen. Az csak látszólagos, hogy melyik párt kihez áll közelebb, az is, hogy most látszólag a Híd áll közelebb az MKP-hoz. Lehet, hogy létezik egyfajta bizalmatlanság, másrészt pedig nincs olyan nyomás, mint 1998-ban volt, amikor a választás miatt gyorsan meg kellett egyeznie a három pártnak. Azt sem értem, és nem is támogattam, hogy miért kellene teljesíthetetlen határidőkbe hajszolni magunkat, mint például a karácsonyi bejelentés.

A karácsony egy szép vallási ünnep, de politikai szempontból nincs jelentősége. Felesleges erőszakolni, úgy kell tárgyalni, hogy mindenben meg tudjunk egyezni, és utána kell az emberek elé állni.

Az embereket most sokkal jobban aggasztja, hogy mi van a COVID-dal, a munkahelyeikkel, vagy ha a magyar pártok kontextusában nézzük, akkor az, hogy milyen válaszokat tudunk adni ezekre a problémákra. Lásd például azt, ahogyan a három párt reagált az uniós újjáépítési alapra, aminek pozitív visszhangja volt. Az emberek általában azt értékelik, ha a politikusok az ő problémáikra tudnak konkrét megoldásokat kínálni.

De ha az emberek hónapokig azt látják, hogy a politikusok mindenféle kézzelfogható eredmény nélkül tárgyalnak, akkor elkezdenek kételkedni a sikerben. Másrészt pedig maguk a tárgyalások is nehezíthetik, lassíthatják az együttműködést konkrét problémák, témák kapcsán, mert az energiát lefoglalja maga a tárgyalás. Nem hátráltatja a szakmai munkát, hogy az egyesülési tárgyalások még mindig zajlanak? Amíg nem tisztázták az új párt alapelveit, irányultságát, nincsenek közös szakmai csoportok, addig nehéz közös álláspontra jutni szakmai kérdésekben is.

Ha együtt gondolkodunk, akkor ezt is meg kell tudnunk oldani. Éppen az uniós alappal kapcsolatos munka igazolja, hogy így is, az egyesülési tárgyalásokkal párhuzamosan is tudunk együttműködni. Ezt mi sürgettük, mert úgy gondoljuk, hogy az embereket ezek a témák érdeklik. Az Összefogás által vezetett munkacsoport a lehető leggyorsabban be is fejezte a munkáját, egy sajtótájékoztatón mutatta be elképzeléseit, de olykor úgy láttuk, mintha ez csak nekünk lenne fontos. Ugyanezt éreztük néhány hete a kisiskolák kapcsán. Mi elkezdtünk összeállítani egy szakmai anyagot, jeleztem a kollégáknak, hogy egyeztettünk az SZMPSZ-szel, illetve mindhármunk nevében írtunk az oktatási államtitkárnak, hogy találkozni szeretnénk vele. Ezt követően a sajtóból tudtuk meg, hogy a Híd sajtótájékoztatót tart a témában, egy nappal később az MKP is, majd pedig láttuk a képeket, hogy az MKP delegációja találkozott az államtitkárral. Értetlenül álltunk az előtt, hogy miközben mindenki az egységes fellépésről és a szakmai munkáról beszél, a partnerek külön utakon haladtak. Pedig éppen az ilyen témák lehetnének azok, amelyeken demonstrálhatnánk az egységes fellépést a választók felé.

De ez az eset nem éppen azt mutatja, hogy mielőbb le kellene zárni az egyesülési tárgyalásokat? És ha a közös pártnak van oktatási bizottsága, akkor az kezeli majd ezt a kérdést.

Ha van akarat, akkor ezt a közös fellépést akkor is meg lehet valósítani, amikor még nincs meg a politikai egység. Mi voltunk azok, akik a járvány második hullámának kezdetekor, amikor Magyarország hirtelen lezárta a határait, kezdeményeztük, hogy közösen írjunk levelet Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek. A mi ötletünk volt, de nem külön írtunk, mert úgy láttuk, a közös levél kifelé is jelzés lehet. Ugyanígy meg lehetett volna oldani ezt az oktatási témában is, csak akarat kellett volna.

Most kívülről úgy látszik, hogy patthelyzet alakult ki, és éppen egy olyan ok miatt, amiről az Összefogás mindig azt mondja, hogy kevésbé fontos: a hatalommegosztás a pártok között. A 3:2:1 arányú részvétel a az elnökség munkájában. Tényleg ott akadtak el a tárgyalások, hogy az Összefogás kevesli az egyhatodnyi részt az elnökségből? Vagy van valami más is?

Látszólag ez van, de nagyon sok minden nincs még befejezve. Azért tűnik ez hangsúlyosabbnak, mert sajnos a tárgyalások nagy része erről szól.

Tud mondani más olyan ügyet is, amiben éles ellentétek vannak?

A tárgyalások belülről tényleg úgy néztek ki, hogy az idő nagy részében az erőviszonyok elosztásáról folyt a vita. Pedig mi már a legelején elmondtuk, hogy van erre egy jó áthidaló megoldás, és nem kell tovább az arányokkal foglalkozni.

Ez az előválasztás, ami nemcsak azért lenne jó, mert kihúzná a probléma méregfogát, hiszen igazságos arányt biztosítana, hanem egy nagyon jó, innovatív politikai lehetőség is.

Talán 1989-ben történt utoljára, hogy a szlovák társadalmat a magyar politikum pozitív értelemben tudta sokkolni, amikor a Független Magyar Kezdeményezés korábban jött létre, mint a VPN. Azóta innovációt tekintve csak kullogott a hazai magyar politika a szlovák mögött. Erre most felkapnák a fejüket, hogy „mit találtak ki ezek a magyarok”, remekül lehetne tematizálni a szlovák sajtóban is. Emellett pedig az egységes párt építését is szolgálná, modern és egyben közösségi imázst kapcsolva hozzá. A következő fontos eleme, hogy ha bevonjuk a választót a döntésbe, akkor az növeli az elköteleződését, sokkal jobban, mintha csak aláírná a bejegyzési támogató ívet. Ez kicsit olyan érzés lenne számára, mintha a kongresszusba ültetnénk be, ezáltal sokkal erősebb kötelék alakítható ki vele.

Viszont mindjárt felmerül két kérdés: ki legyen az, aki dönthet, szavazhat, és pontosan milyen kérdésre adjon választ? Ahol előválasztást tartanak, ott általában párttagok, az USA-ban regisztrált pártszavazók voksolnak, vagyis megvan egy behatárolható kör, nem népszavazást tartanak. A másik pedig az, hogy miről dönthetnek, mi lenne a kérdés, amit el lehet dönteni egy előválasztáson? Biztosan nem lehet 25 kérdést feltenni a pártstruktúráról.

Nem akarok részletekbe bocsátkozni, hogy ne érezzék úgy a partnerek, mintha kulisszatitkokról beszélnék, de mi azzal kezdtük, hogy erre a célra hozzunk létre egy munkacsoportot, és voltak ötleteink is a megvalósításra. Példának hoztuk a 2019-es budapesti előválasztást, amire a szervezők nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak.

Igen, de az előválasztás, mint a budapesti is, személyekről szólt, egy jelöltre kellett voksolni, nem pártstruktúrára.

Itt is lehetne személyekről dönteni, ha van három platform, az személyekhez kapcsolódhat. Megkérhetjük az embereket, hogy döntsenek, a három platform közül melyik a szimpatikusabb. Ehhez előválasztási kampányt lehetne tartani, a platformokat pedig személyek jelenítenék meg. Akár a pártelnökre is lehetne szavazni, ami már tényleg hasonlítana akár a budapesti előválasztásra vagy az amerikai elnökjelöltek kiválasztására. Mindkettő megvalósítható.

Ami szintén kívülről látszik, az az, hogy az együttműködést erősen megnehezítették azzal a Facebook-bejegyzéssel, amelyben a Híd egyes képviselőit oligarcháknak nevezték, vagy a maffiához hasonlították. Nem sajnálja utólag ezt a bejegyzést?

Nem sajnálom utólag sem. Kedden látszott (december 15. – szerk. megj.), hogy rossz irányba megy az egész, érződött a sürgetés több irányból, kimondottan amiatt, mert valakik bizonyos dolgok miatt izgulnak. A hidas kollégák részéről már a korábbi, csütörtöki megbeszélésen elhangzott (december 10. – szerk. megj.), hogy részükről ez volt az utolsó ajánlat, és kérik az MKP-t, hogy velük kezdjen kétoldalú tárgyalásokat. Mi akkor ezt nem medializáltuk, pedig gondoltunk rá, hogy figyelmeztetnünk kell: veszélyben vannak a tárgyalások. De azt mondtuk, legyünk higgadtak, várjuk meg az MKP elnökségének pénteki ülését (december 11.- szerk. megj.), amely bölcsen úgy döntött, hogy folytassuk a tárgyalásokat. Kedden újra azt mondtuk – miután nem jutottunk egyezségre bizonyos kérdésekben –, hogy

mindenki menjen karácsonyozni, jöjjünk vissza január 12-én, addigra mindenki kipiheni magát, és onnan folytatjuk.

Nem csak mi voltunk ezen az állásponton, hogy ezt ne sürgessük, de aztán a hidas kollégák azt mondták: szerintük eljutottunk egy olyan pontig, ahol vagy így, vagy úgy dönteni kell. Azt mondták, hogy januárban nincs értelme hármas formátumban folytatni, és azt fogják kérni az MKP-tól, hogy külön tárgyaljanak.

Így valami furcsa hibrid konstrukció kezdett kialakulni: bejelentenek egy hármas megegyezést nélkülünk, amihez csatlakozhatunk úgy, hogy lehet, hogy egy átnevezés után az Összefogás lesz a közös párt alapja.

Ezt én el sem tudom képzelni, annyi logikai bukfenc van benne. Ekkor döntöttünk úgy, hogy be kell húzni a vészféket, el kell mondani az embereknek, hogy veszélyben a tárgyalások, és ultimátumoknak nem engedünk. Ezt meg lehetett volna előzni még kedden. Feltettük akkor is a kérdést, hogyha mindenki a hármas megállapodást akarja, akkor melyik úton lehet könnyebben eljutni hozzá: ha hármasban türelmesen tárgyalunk tovább, vagy ha az egyik feláll és a másikkal külön egyezkedik, a harmadik pedig vagy jön, vagy nem?

A történések, a Facebook-poszt ellenére készek folytatni januárban a tárgyalásokat?

Mindig ezt mondtuk és most is valljuk: készek vagyunk tovább tárgyalni. Egyszer sem mondtuk, hogy fel akarunk állni és nem mondtuk senkinek, hogy menjen el a tárgyalóasztaltól, mert valamiben nem tud kompromisszumot kötni.

Ez lehet, hogy tényleg tovább fog tartani, mint ahogyan az első látásra tűnt, de ha ez kell hozzá, akkor tárgyalni kell, úgy, ahogyan Sólymos Laci is mondta a szerdai sajtótájékoztatón: addig kell tárgyalni, amíg meg nem egyezünk. Mi ugyanezt mondtuk karácsony előtt, és tartjuk magunkat hozzá.

Az pozitív fejlemény, hogy egyik fél sem mondta azt, hogy nem akar tovább tárgyalni. Biztosan nehezebb lesz így, mintha ez a közjáték nem lett volna, de ezt nem mi akartuk.

Lajos P. János