Működésre kész a Nagy Reneszánsz Gát
Készen áll a villamosenergia-termelésre a Níluson felépült Nagy Reneszánsz Gát (GERD), amely számos vízelosztási vita forrása Etiópia és szomszédai között - nyilatkozta az AFP-nek egy etióp tisztségviselő hétfőn.
"A tároló első sikeres feltöltését tavaly végezték el, a másodikat most fejezték be, amit hivatalosan ma vagy holnap jelentenek be"
- hangsúlyozta a névtelenül nyilatkozó tisztviselő.
Etiópia 2020 júliusában bejelentette, hogy teljesítette a 4,9 milliárd köbméter folyóvíz tárolására kitűzött célját, és a második szakaszban eltökélt szándéka a 13,5 milliárd köbméteres vízkészlet felhalmozása.
Hamarosan üzembe helyezhetik a GERD tizenhárom turbinája közül az első kettőt, bár ennek pontos dátuma egyelőre nem ismert.
A 74 milliárd köbméter kapacitású megagát 2011 óta épült Etiópia északnyugati részén, a szudáni határ közelében a Kék-Níluson, amely Szudán fővárosában, Kartúmban ömlik a Fehér-Nílusba, ahonnan a két folyó egyesülve folytatja útját.
Az eredeti terv szerint 6500 megawatt villamosenergia-termelési kapacitású vízi erőmű tényleges teljesítményét végül ötezer megawattra kellett módosítani, de így is Afrika egyik legnagyobb vízerőmű-gátja lett.
A megaprojekt elindítása óta a GERD, amelyet az etióp kormányzat nélkülözhetetlennek tart energetikai infrastruktúrájának fejlesztéséhez, viszály forrásává vált Etiópia, illetve Szudán és Egyiptom között, mivel a két utóbbi ország a Nílus vízkészleteitől függ.
Az Afrikai Unió (AU) égisze alatt megkezdett tárgyalások nem vezettek eredményre az érintett országok között, és nem sikerült aláírni a gát víztározójának feltöltését és a működését szabályozó háromoldalú megállapodást.
Kairó és Kartúm korábban arra kérte Addisz-Abebát, hogy függessze fel a víztározó feltöltését a megállapodás megkötéséig.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa július 8-án vette napirendre a kérdést, hogy a megállapodásról tárgyaljon, de Etiópia diplomáciai úton elutasította a kezdeményezést, megjegyezve: "sajnálatosnak tartja, hogy a tárgyalások előre haladása lelassult, és a kérdés átpolitizálódott".
Egyiptom egy 1929-es szerződés alapján jogot formál a Nílusra, ami Kairónak vétójogot ad minden, a folyón megkezdett építési projekttel kapcsolatban. Egy másik, 1959-es szerződés pedig 66 százalékra emelte Egyiptom részesedését a Nílus vizeiből, Szudánét pedig 22 százalékra, legalábbis Kairó szerint.
Mivel Etiópia nem részes fél ezekben a szerződésekben, ezért Addisz-Abeba azt állítja: nem kötik a fenti egyezmények rendelkezései.
(MTI)
