1
Az iskola felvétele
Megosztás
A Múltidéző a Történelemtanárok Társulása által rendezett egyetlen országos történelmi verseny Szlovákiában a magyar középiskolások számára.
A reformkori történelem magyar és szlovák vonatkozásait felölelő idei verseny megszervezését a komáromi Selye János Gimnázium vállalta el, amely nagy munkát és felelősséget vett a vállára azáltal, hogy az írásbeli és szóbeli forduló együttes megszervezése okán két félnapos vetélkedő megrendezése várt rájuk. A szervezők kitűnő munkát végeztek, minden apró részletre odafigyelve olyan versenyt hoztak össze, amelyben volt izgalom, szórakozás, ismerkedés, kapcsolatépítés, szakmai megbeszélés hatalmas vendégszeretettel körítve.
A pozsonyi Duna Utcai Gimnáziumból kétcsapatnyi diák döntött úgy, hogy a rengeteg pluszmunkát vállalva nekigyürkőzik a feladatnak. A harmadikos Haják Norbin kívül, aki tavaly a Gloria Victis versenyen már megtapasztalta, hogy a feszített tempójú felkészülés után micsoda mámoros érzés a győzelem, másodikos lányok szálltak versenybe: Norbi csapattársai Gyűrösi Anna és Kováts Virág Borbála voltak, a másik csapatot pedig Csemez Flóra, Holop Célia és Hrabovsky Tünde alkották.
"Duborszky Attila kollégámmal együtt hat olyan diákkal kezdtünk foglalkozni, akiket nem kellett nógatni a tanulásra; nem tiltakoztak, ha nulladik vagy délutáni órában kellett maradniuk; tanultak hétvégén, szünet alatt, este, vonatban hazafelé… — legalábbis az eredmény ezt bizonyítja! Öröm és vidámság volt a közös munka minden perce, miközben jutott idő jó kis beszélgetésekre is – de hát ez a felkészülési időszak igazi varázsa! Mondtam is a diákoknak a szóbeli döntő előtt: ha csak annyi lesz a verseny hozadéka, hogy jobban megismertem 6 csodálatos embert, én már elégedett leszek! Válasz: Tanárnő már mentegeti azt, ha majd nem jól szerepelünk!" – mondta Kulcsár Mónika tanárnő.
Aztán elérkezett november 11-e, a mindent eldöntő nap! A SJG aulájában a szóbeli döntőn tíz csapatot izzasztott meg alaposan a hat forduló (az előző napi írásbeli elődöntőn szerzett pontokat vitték magukkal a csapatok a szóbeli döntőbe). A forrás- és képfelismeréstől kezdve az igaz-hamis és a „ki vagyok” típusú feladatokon keresztül a vitáig és a kiselőadásig minden volt.
"Néha az ember tanárként annak örül, hogy ezt a kimerítő két és fél órát nem neki, hanem a diákjainak kell végigcsinálniuk, és mindannyiszor megállapítja, hogy milyen tehetségesek, talpraesettek ezek a mai fiatalok!" – tette hozzá a tanárnő.
A győztes csapat egyik tagja, Kováts Virág Borbála így írt a versenyről szóló hangulatos beszámolójában az eredményhirdetés perceiről: "A hatodik helyezett ismertetése után súgtam oda a többieknek, hogy bizony most jövünk mi. Ötödik helyezés: nem mi. Negyedik helyezés: még mindig nem mi. Harmadik helyezés: szuper, a Duna utca lánycsapata!!! Második helyezés: nem, még mindig nem mi. Várjunk csak! Micsoda?? Na és itt jött a pezsgő meg a konfetti. Ja, igazából egyik sem, de fergeteges örömmel ugrottunk fel, s vettük át nyereményünket, hiszen mindkét csapatunk dobogós lett! Felkészítő tanáraink ölelése, büszke tekintete s óriási mosolya teljes mértékben kárpótolt bennünket az utóbbi idő kemény munkája után. Szóval, mikor is lesz a következő verseny?"
"Mit is tehet ehhez hozzá egy nagyon büszke tanár??? Akkor hajrá, folytassuk!"
(Kulcsár Mónika)