Művésztelep nyolcadszor, idén az Ereklye jegyében

2018. szeptember 14. - 21:52 | Kultúra

Az „ereklye” jegyében alkotnak azok a művészek, akik a nyolcadik alkalommal megrendezett Dunart.com Somorjai Nemzetközi Művésztelepre látogattak el 2018. szeptember 7-16. között.

Művésztelep nyolcadszor, idén az Ereklye jegyében
Mayer Éva, a művésztelep szervezője (A szerző felvételei)

Az idén megrendezett szimpóziumon tizennégy művész alkot, akik öt országból érkeztek Somorjára. Az alkotók által elkészített szponzorképekből befolyó összeget a Gyermekleukémia Alapítványnak ajánlják fel a szervezők. A művésztelep munkáiból szeptember 15-én szombaton nyílik kiállítás a Somorjai Városi Művelődési Központ Tallós Prohászka István kiállítótermében. A művészeti szimpózium megálmodóját és szervezőjét, Mayer Éva Munkácsy-díjas képzőművészt kérdeztük a rendezvényről.

Milyen témát igyekeztek feldolgozni az idei művésztelepen és miért pont ezt?

– Az idei téma az Ereklye, amit már tavaly is szerettem volna hívószóként, de aztán mégis a „Fényküszöb” lett. Már régóta foglalkoztat ez a téma és egyébként is nagyon sok ereklyés fotót gyűjtöttem össze az évek során. Úgy gondoltam, egy eléggé univerzális témáról van szó. Az ereklye valamely fontos, kiemelkedő eseményre vagy személyre utaló tárgy, földi maradvány. Civil, profán életünkben — átvitt értelemben — sokszor használjuk számunkra kiemelten fontos és személyes kötődést jelentő, emléket képező tárgyak, egyfajta kabalák megnevezéséül: családi emléktárgyak, vagy számunkra meghatározó tárgyak jutnak eszünkbe. Egy a közös bennük: speciális kapcsolatot ápolunk velük, kiemelt szerepük van életünkben, történeteket hordoznak, ezért gondosan őrizzük azokat. A rajongáson túl kinek ne került volna valami emléktárgya szeretett őseitől birtokába? Vallási értelemben az ereklye szent tárgyi emlék, amit tiszteletben tartunk. Szent életű emberek földi maradványa, vagy egy velük kapcsolatba hozható tárgy. Az ereklye tehát nem idegen az olyan embertől, aki boldogságát, békéjét keresi, és ebben a kiszolgáltatottságot jelentő kalandban külső, tárgyi, ám tárgyiasságán túlmutató segítséget (is) remél.

Általában vallási, illetve spirituális témákat hozol, vagy dolgozol fel a saját munkáidban is. Miért?

– Már legalább tíz éve foglalkoztatnak a szakrális témák, nagyon szeretem a szakrális, illetve a deszakralizált tereket, melyekbe szívesen tervezem munkáimat, ha van alkalmam rá. Ezek a terek engem gyerekkorom óta vonzanak, egyfajta meghittséget, békét érzek a templomok falai között, ahol nagyon jól érzem magam és inspirálnak. A másik, ami fontos, hogy a művésztelepet annak idején a somorjai református egyházközséggel kezdtük el szervezni. Ők nagy segítséget nyújtottak nekünk az első három évben, ugyanis amikor elkezdtük a munkát, akkor egy-két család segített anyagilag is a művésztelep létrejöttében. Mi pedig hálából szponzorképeket ajándékoztunk nekik. Ha ők nincsenek, akkor elég nehezen tudtuk volna megvalósítani a rendezvény, mely magas költségekkel jár. Mi pedig anno szintén próbáltunk adaptálódni a templom terébe a tematikákkal és az ottani hitközség tiszteletben tartásával.


A kész alkotások a kiállításmegnyitóra várnak


Majoros Áron Zsolt, a Dunart.com művésztelepek állandó résztvevője

Tehát, akiket meghívtok a művésztelepre, tudnak azonosulni az általad „bedobott” témákkal?

– Szerintem tudnak, mert nagyon univerzálisak, nem egy konkrét valláshoz kötődik, sőt nagyon szabadon lehet bennük gondolkodni. A vallási hovatartozás nem kizáró ok, nyitott vagyok más kultúrák és vallások felé. Úgy látom, hogy pozitívan fogadják ezeket a szakrális témákat a művészek is.


Kótai-Gulyás Andrea Katalin alkotás közben

Az idei, a nyolcadik alkalommal megrendezett DUNART.COM művésztelep minden évben nemzetközi, állandó résztvevőként téged, és a férjedet, Majoros Áron Zsoltot lehet említeni. A tavalyi résztvevők közül senki nincs itt, teljesen új a gárda. Honnan érkeztek az idei vendégek?

– Szerintem az a jó, ha minden művésztelepen van egy-egy olyan művész, aki volt az előző években. Idén is van két ilyen művészünk, de ők nem tavaly, hanem még korábban vettek részt. Például Kótai Tamás már az első művésztelepen volt. Mondhatjuk, hogy alapítótag. Aztán ott van még Reshat Ameti Macedóniából, aki már harmadszor jött el. De van két cseh lány velünk, akiket a tavalyi művésztelepen résztvevő Margita Titlová ajánlott. Szóval több olyan művész van, akit nem ismertem személyesen, csak ajánlották őket, megnéztem a portfóliójukat és ezért is hívtam meg őket. Nem zárom be a köreimet, nyitott vagyok mindenre és mindenkire. Ezen kívül nagyon fontos nekünk az is, hogy olyan résztvevők jöjjenek, akik megbízhatóak emberileg és szakmailag egyaránt.


Kótai Tamás részt vett az első somorjai művésztelepen is

Milyen művészek vannak most itt? Mivel dolgoznak?

– Mindenféle műfajban dolgoznak, tehát van, aki objekteket készít, a legtöbben festenek, Áron szobrot készít… egyébként több szobrászt is hívtam, de sajnos nem tudtak eljönni, meg ugyebár a szoborhoz több idő kell. Van még itt egy spanyol képzőművész, Nia Martos, aki igazából Rómában él és félig portugál. Így öt ország művészei vesznek részt idén a szimpóziumon, ugyanis itt vannak a magyarországiak, néhány szlovákiai, csehek, macedónok és a már előbb említett spanyol fiatalember.

Nia Martos spanyol művész, a háttérben Pavol Országh

Mint főszervező, aki intézi az ügyeket, beszerzi az alapanyagokat, szervezi a művészek életét, te hogyan készíted el a zárókiállításra szánt művedet?

– Most próbálok dolgozni a művésztelep idején, ugyanis nem csak a zárókiállításra kell készülnöm, de jövő héten lesz egy önálló tárlatom Budapesten. Bár elég nehéz rá a felkészülés, mert közben a hét folyamán alapanyagokat szerzünk be a művészeknek, nálunk otthon is vannak páran elszállásolva, illetve az étkezés nagy része is a családomnál folyik.

Mi minden történik a művésztelepen az alkotáson kívül? Merthogy nem csak alkottok reggeltől napestig…

– Természetesen vannak különböző előadások, bemutatók is, mint például Sipos Levente Art attack: Ruben Brandt a gyűjtő című animációs thrillerjének a vetítése, illetve ahogy eddig minden évben, idén is egyénileg bemutatkozott minden művész egy-egy rövid prezentációval. Ezekre a programokra teszi fel a koronát a szombati tárlatnyitó, mely ugye, ahogy már beszéltünk róla, az Ereklye címet kapta és Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész nyitja majd meg. A zenéről Tindia (HU) és Méry Rebeka (SK) gondoskodnak majd. Elhívtuk Bandor Évát és Olasz Istvánt a „SZER+ELEM+EZ?” című előadásukkal, amit a művelődési központ bábszínházában nézhetnek meg az érdeklődők szintén szombaton, szeptember 15-én este fél nyolckor.


Mester Enikő mintát választ az alkotáshoz

S ha már a tárlatnyitóról esett szó, ehhez hozzátartozik, hogy az utóbbi négy évben, így tavaly is a somorjai Korona Udvarban zajlott a művésztelepen készült művek kiállításának megnyitója, idén azonban változott a helyszín. Miért?

– Nagyon szerettük a Korona Udvart, idén azonban az önkormányzat pályázat útján pénzhez jutott, amiből felújítják azt. A művésztelep nyolcadik évadjának záró kiállítása ezért a Somorjai Városi Művelődési Központ Tallós Prohászka István kiállítótermében lesz látható szeptember 15-én, szombaton. De persze visszük majd a kiállítást más városokba is, például januárban Budapesten mutatjuk be a MAMÜ-ben.

Angyal Sándor


Az idei, a Dunart.com8 művésztelep alkotói:

RESHAT AMETI (MK)

ZANI GELEVSKA (MK/UK)

JUHÁSZ ÉVA (HU)

ALENA KAZATELOVÁ (CZ)

KÓTAI TAMÁS (HU)

KÓTAI-GULYÁS ANDREA KATALIN (HU)

MAJOROS ÁRON ZSOLT (HU)

MAYER ÉVA (SK/HU)

NIA MARTOS (SP)

MESTER ENIKŐ (HU)

SZURCSIK JÓZSEF (HU)

MARTINA UHLÍŘOVÁ (CZ)

RABÓCZKY JUDIT RITA (HU)

ZEMAN ZOLTÁN (HU/SK)