1
Az ENSZ székháza New York-ban - TASR
Megosztás
Az úgynevezett világszervezet évtizedek óta semmibe veszi a zsidó állam önrendelkezési jogát, menekültsorban tartja a palesztinokat, és hülyének nézi a világot. Van még bármi értelme ENSZ-tagnak lenni?
„Haladéktalan és tartós humanitárius fegyverszünetet” szorgalmaz a Gázai övezetben az ENSZ Közgyűlése néhány napja elfogadott határozatában, nem fogják elhinni, miért: az „ellenségeskedések” beszüntetése végett. Nehogy a megtámadott vissza merjen vágni. Csak elképzelem, ahogy 1943-ban az oroszok leteszik a fegyvert Sztálingrádnál, bocs fiúk, a Népszövetség jóváhagyására várunk.
Már a szóhasználat is árulkodó: az Egyesült Nímandok Szervezete egy szinten kezeli a zsidók megölésére szakosodott terroristákat és az ez ellen védekező államot (vö. „az erőszak spirálja”). Ennek a szerintük egyformán felelős két félnek a konfliktusát akarták még gyorsan megoldani, mielőtt hazamennek tévézni.
Haladéktalan, tartós, humanitárius – ilyennek képzeli az úgynevezett világszervezet a tűzszünetet, amikor tettes és áldozata is megpihen a jótékonysági étel- és vízosztás idejére.
A – szerencsére nem kötelező érvényű – határozat képes meg sem említeni a Hamászt és terrorját, és úgy követeli Izraeltől a palesztin lakosság „kényszerű áttelepítésének” leállítását, hogy elhallgatja, mire válasz Gázaváros bombázása, és azt is, hogy az IDF folyamatosan előre figyelmezteti a civileket, hol támadnak, hiszen az „áttelepítéssel” pont életben maradnának. Most ez a baj, amikor pedig meghalnak, az a baj, illetve genocídium. Az ész megáll, komolyan.
Az ENSZ-t a második világháború után hozták létre, amikor még nem szépségkirálynők, hanem politikusok beszéltek a világbékéről, a cél egy olyan nemzetközi szervezet létrehozása volt, ami tárgyalásos keretben megoldja, nem pedig előidézi, ill. fokozza a létező problémákat. Igen rövidke lenne az a papírcetli, ami felsorolná eme gigantikus, fontoskodó bürokrácia eddig elért eredményeit – a zsidó állammal kapcsolatban azonban teljes a csőd.
A terrort morálisan legitimizáló legutóbbi közgyűlési határozat – amely ráadásul megakadályozta volna Izraelt, hogy jogos és adekvát módon reagáljon egy népirtási kísérletre – mellett természetesen a mindig kompetens Biztonsági Tanács is megvitatta az ügyet. Hiába: a BT nem volt képes elítélni a terrortámadást.
Izrael ENSZ-nagykövete sárga csillag kitűzésével tiltakozott népe semmibe vétele ellen, a cseh védelmi miniszter pedig még országa kilépését is felvetette a szervezetből (hajrá, Jana Černochová!). A BT meg a Közgyűlés azonban egy dolog – a másik az ENSZ főtitkára, a probléma két lábon járó megtestesülése. Antonio Guterres ugyanis a BT ülésén ezt bírta mondani: „A Hamász támadása nem egy vákuumban történt. A palesztin nép 56 éve fullasztó elnyomásban él.” A két kijelentő mondat minden eleme fake news.
Az egyetlen vákuum ebben az ügyben az áldozathibáztató ENSZ-főtitkár fejében található, ugyanis nem Izrael az oka a Hamász támadásának. A terrorszervezet zsidókat akart ölni, megtette. Izrael vitatott státusú területeket közigazgat, de a palesztin nép az oslói egyezmény óta a saját önkormányzatában él, Gázában 2005 óta nincs izraeli megszállás. A palesztin kompromisszum-képtelenség, a PFSZ korrupciója és a Hamász terrorja az, ami fullasztó.
A „világszervezet” nem ma kezdte Izrael-ügyi ámokfutását. Emlékezzünk csak rá, 1975-ben elfogadták a hírhedt 3379-es határozatot, amely egészen visszavonásáig, 1991-ig azt hirdette, hogy Izrael államalkotó eszméje, a cionizmus a rasszizmussal egyenlő. Az iszlám és más harmadik világbeli államok túlsúlya, „antikolonialista” harca folytán az ENSZ az Izrael-ellenes és antiszemita gyűlöletkampányok központi helyszíne lett.
Az ENSZ csak tavaly többször (15 alkalommal) ítélte el a zsidó államot, mint az összes többit (13) együttvéve. 2015 óta a Közgyűlés 140 Izrael-ellenes határozatot fogadott el, és csak 68-at az összes többi országgal szemben. Az ENSZ vezető hivatalnokai időnként nettó antiszemiták (mint a palesztin ügyekkel foglalkozó különmegbízott, a Hamász-barát Francesca Albanese, aki szerint Amerikát a „zsidó lobbi”, Európát pedig „a holokauszt miatti bűntudat igázza le”, vagy szakértőjük, a szintén „zsidó lobbiról” deliráló Miloon Kothari), és az ENSZ volt az, amely kifejezetten számon kérte a német kormányon, hogy fellép az antiszemita BDS-mozgalommal szemben.
Tovább is van, mondjam még?
Az ENSZ-nek van egy menekültügyi főbiztossága, az UNHCR, de létezik egy külön, csak a palesztin nép számára fenntartott intézménye, az UNRWA, amely 1949 óta felelős azért, hogy immár közel 6 milló ember „menekült” státusban van, a világszervezet konzerválja integrálatlan létüket, függőségüket. Hab a tortán, hogy a palesztin gyerekek épp az UNWRA iskoláiban, jórészt az EU által finanszírozott tankönyvekből tanulják meg a zsidógyűlölet és az erőszakos „ellenálláshoz való jog” mikéntjét, a merényletek és az öngyilkos „mártírok” dicsőítését.
Van ennek bármi értelme? És ha most el is tekintünk Izraeltől, gondoljunk a többi konfliktusra Koszovótól Tajvanon át Szudánig: érdemes ebben a formában fenntartani ezt a mélyen immorális sóhivatalt? Ne csatlakozzunk inkább kollektíven a cseh védelmi miniszter asszonyhoz, és sétáljunk ki együtt az ENSZ-ből?