„Nekem az a célom, hogy mindenki tudjon futni…”
Aki rendszeresen fut, biztosan tapasztalt már sérülést. Ha az a asérülés huzamosabb ideig akadályozza kedvenc sporttevékenysége, mozgásigénye gyakorlásában, az felettébb kellemetlen és elviselhetetlen lehet. Az elmúlt 20 évben hatalmas fejlődésen ment keresztül a sportorvoslás, amiről csütörtökön este a freedOMe közösségi központ és a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Művelődési Központ közös szervezésében Dr. Kovács Gellért, a Budapesti Oszteopát Klinika vezető orvosa beszélt az érdeklődőknek.
Az előadás címe „A leggyakoribb futósérülések és kezelésük” pedig elárulja, miről is szólt az este. A témáról Dr. Kovács Gellérttel mi is beszélgettünk.
Ne is kerülgessük a forró kását, inkább azonnal megkérdezem, melyek a leggyakoribb futósérülések?
Nagyon sokféle van, amelyeket úgy csoportosítok, hogy vannak, amelyek futás közben keletkeznek, és van a nagyobb csoport, amire kevésbé gondolunk, mert nem futás közben keletkeznek, de ott érezzük meg őket. Az első csoportba foglaltak előfordulhatnak a talajhoz való becsapódáskor, a cipőminőség, az edzés minősége, a felkészültség és a felkészületlenség állapota miatt. A másik csoportba osztott sérülések problémát jelentenek, mivel legtöbbször az egészségtudomány ebben az esetben eltiltja a sportolókat a futástól.
Hogyan lehetne röviden összefoglalni az előadás lényegét?
A futás szerintem az egyik legtermészetesebb dolog a világon, mert bármi is történjen az emberrel, mindent meg kell tennie azért, hogy futhasson. Ha nem futhat, az olyan, mintha arról beszélnénk, hogy nem vehet levegőt. Ez egy teljes mértékig ösztönös mozdulat. A futás olyan élmény, amit nem lehet másként megtapasztalni. A futósérülések témája az én véleményem szerint pedig civilizációs ártalom. Egész egyszerűen azért vannak futósérülések, mert megváltozott egy csomó körülmény, aminek a hatására ilyen sérülések keletkezhetnek.
Milyen körülményekre gondolsz itt?
Az ember anatómiailag alkalmas a futásra, sőt, arra van teremtve, ami számára egy természetes, egy magától értetődő mozgás. Ám a betonon való futáshoz nem lehet alkalmazkodni. Ahhoz kevés volt több millió év fejlődés, hogy az utóbbi kétszáz évnek a betonba való becsapódását ki tudja építeni az anatómiánk.
Ha valaki úgy dönt, hogy futni akar, azt ne betonon tegye?
Semmiképpen se, inkább természetes talajon és körülmények között, mert ez adja meg a futásnak azt az élményét, ami annak esszenciája. Mert a futás nem sport, a futás létszükséglet.
Mennyire fontos a cipőválasztás?
Erről sokat lehetne beszélni, de tulajdonképpen arról van szó, hogy ez egy technológiai szükséglet. Ahhoz, hogy az ember betonon tudjon futni, oda szükséges a cipő, ott nem lehet erről vitatkozni, de én egyébként a mezítlábas technika pártján állok, mert a cipőnek minden előnye mellett az egyik hátránya az, hogy elfedi a technikai problémákat. Tehát olyanok is tudnak így futni, akik egyébként nem tudnának, ezért nem fektetik bele azt az energiát a futásukba, amitől aztán tényleg élvezetté válik, és ilyenkor jöhetnek elő a gondok. Mindamellett nem vagyok a cipők ellen, de nagyon sok esetben az a tapasztalatunk, hogy nagyon márkás, jól bemért cipők is okozhatnak gondot a futásnál és ez nem derül ki azonnal, hanem csak néhány hónap után.
Tehát nem feltétlenül kell vagyonokat költeni a futócipő megvásárlására?
Egyáltalán nem. A legutóbbi ilyen esetben közel ezer dollár értékben egy illetőnek New Yorkban bemértek egy olyan futócipőt, amit aztán mi kidobattunk vele, mert egyszerűen nem volt jó a lábára. Tehát nem feltétlenül így működik, mert a cipőnek és a lábnak a kompatibilitása sokkal fontosabb, mint maga a cipőnek a márkája.
Futósérülések eredhetnek abból is, hogy valaki gondol egyet és elkezd futni anélkül, hogy megtenné az előkészületeket?
Igen, mert bár mi rá vagyunk készítve a futásra, a mi fiziológiánk alkalmas rá, de közben sok időt töltünk el olyan dolgokkal, amelyek számunkra nem természetesek. Amikor ezekből elkezdünk hirtelen futásnak eredni, az anatómiánk nincsen rákészülve, akkor húzódhatnak meg az inak…
A meghúzódás ezek szerint gyakorinak nevezhető?
Nagyon gyakori, a leggyakoribb sérülések között fordul elő. Nem a bokaficam a leggyakoribb, amit sokan gondolnának. De ezek a fájdalmak a futás kezdetétől számítva egy-két hónapon belül jelentkezhetnek. Ezek a legveszélyesebbek, mert nagyon nehéz belőlük kilábalni.
Tehát futás előtt nyújtani kell, tornagyakorlatokat végezni…
Mindenképpen elengedhetetlen a jó bemelegítés, mert a szervezetet fel kell készíteni arra, hogy fusson. Hiszen ahogy már említettem, mi arra lettünk „kitalálva”, hogy egész nap mozogjunk, de ehhez képest nem ezt tesszük. Még annak is, akinek megvan az a jó szokása, hogy fut, az is úgy teszi ezt, hogy a napja nagy részét a kocsiban, vagy az irodában tölti, aztán elmegy futni. A kettő között van egy nagyon rövid átmeneti időszak.
Ha összegezni szeretnénk, elmondhatjuk, hogy mindenki futhat, ez a tevékenység nincs testalkatoz kötve. De ez a tényező befolyásolhatja a sérülések kialakulását?
Így van, ezek civilizációs ártalmak, mert csak civilizációs körülmények között fordulhat elő, hogy valakinek túlsúlya van. A szervezet arra van beállítva, hogy nagyon takarékosan tudjon üzemelni, nagyon kicsi energiából nagyon sokáig tudjon élni. Ez évszázadokig működött, de amikor tápanyagdömping van, akkor a feleslegtől való megszabaduláshoz nagyon kevés a biológiai stratégiánk. Ilyenkor, például egy elhízott ember nem tud kapásból elkezdeni futni, neki rá kell készülnie.
Kinek ajánlanád ezt az előadást?
A személyes meggyőződésem és az ars poeticám az, hogy a futás olyan szükséglet, hogy ezt mindenkinek kell. Ha egy mondatban akarnám összefoglalni az előadás témáját, az lenne, hogy: „Holnap vedd fel a cipőd és menj ki futni, mert egyébként olyan dologról maradsz le, ami a homo sapiens fajnak a szükséglete!” Tehát nekem az a célom, hogy mindenki tudjon futni. Ezt pedig mindenkinek nagy szeretettel ajánlom.
(alsa)
