Nem fogod kitalálni, mivel állította meg az MKP a magyarság fogyását!
Ízlelgessük a szavakat: Magyar Érdekképviseleti És Egyeztető Tanács (MÉÉET).
Ezen a néven fut az MKP legújabb csodafegyvere, amelynek létrejöttét néhány napja jelentették be a parlamenten kívüli párt országos tanácsának naszvadi ülésén. Végre egy eredeti gondolat egy korábban soha ki nem próbált módszer, amely ha létezne is, biztosan sikerre lenne kárhoztatva!
Szerencsére, nem kellett sokat várnunk, és a tavaszi választási csodamenet után az MKP újra meglepetést okoz a szlovmagy belpolitikában: egy váratlan és merész húzással - tényleg, ki gondolta volna? - megalakítja a Kerekasztal 2-őt.
Bugár Béla „mattot“ kap!
A kétségtelenül mérföldkő jelentőségű bejelentés után néhány perccel, helyszíni tudósítónk szerint, a naszvadi tyúkok már balról jobbra szedték fel a búzaszemeket az udvarokban, az istállókban a tehenek értelmesen kezdtek el nézni, egyedül a legyek gyűltek még mindig a szarra, de hát a legyektől nem vártunk semmit. Nem úgy az MKP-tól! Most nem lennék Bugár Béla és a Híd stratégái helyében: az MKP új, cuki és roppant színes egyéniségű elnöke kezdeményezte, innentől idéznem kell, annyira szép:
“a közösségen belüli magyar-magyar párbeszéd intézményének létrehozatalát”.
Az elnöki elképzelés szerint pártok, civil szervezetek, országos lefedettségű társadalmi intézmények, stb. hívnának meg a MÉÉET alakuló ülésére, és ha neked ez ismerősen hangzik teljesen jó nyomon jársz, ugyanis hasonló szlovmagyar-világmegváltó elképzelésekkel, de gyakorlati semmittevéssel és mihasznasággal, az újságok számára néha egy-egy hírre okot adó közös pogácsaevéssel és bubimentes ásványvízivással dúsított akciócunamival az MKP kihelyezett álciviljei már bepróbálkoztak.
A szervezet olyan felejthetetlen pillanatokat és politikai állócsillagokat szállított nekünk, mint az MKP-s párttagságival a farzsebében civilkedő Orosz Örs, aki egy váratlan pillanatban mégis rákerült az MKP választási listájára, avagy Tokár Géza, Kerekasztal-szóvivő, a szlovák belpolitika avatott elemzője, aki legutóbb épp egy olyan szlovák belpolitikát elemző cikket írt egy magyarországi weblapra a Fidesz-féle “népszavazás” kapcsán, amelyben elfelejtette megemlíteni Andrej Kiska nevét - aki nem egy vidéki senkihelyettes: ez a pali Szlovákia köztársasági elnöke - illetve, Bugár Béla menekültekkel együttérző nyilatkozatát “anomáliának” minősítette egy kommentjében.
Bohócok és pincérek
Fiúk, ha nem jut semmi értelmes már eszetekbe, akkor inkább maradjatok csöndben! A zsebpénzt (értsd: a magyarországi adófizetők pénze) továbbra is megkapjátok a kötelező és aktuális hűségeskü elmondása után (értsd: “az MKP továbbra is kiáll az EU-s kötelező betelepítési kvóták elutasítása mellett, és üdvözli a magyar kormány népszavazási kezdeményezését”), esetleg a kertet nem kell felkapálni?
Láthatóan most annyi történt, hogy a Kerekasztal politikai kudarcát és szervezeti impotenciáját megelégelte az új pártvezetés és Tokár elbukott kihelyezett “civil” projektje helyett a párt újra saját kézbe szeretné venni az események menetét.
Csakhogy, kurvaszép ez a nagy cserkészlobbi, amely most kétség kívül a legkeményebb tökű vőfély a határban, de hadd jegyezzem meg: nem lopják a menyasszonyt, sőt, itt marad a nyakunkon!
Magyar-magyar párbeszédre lenne most szükség, sóhajt fel az MKP, miközben ez a szerencsétlen gittegylet azt hiszi, hogy október 3-tól minden másképp lesz. Egy esküvő után másnap a legrészegebb vőfély és vendég is kijózanodik, oszt hazamegy. A most felkorbácsolt gyűlölet és uszítás viszont magától nem fog nyomtalanul feledésbe merülni, eltűnni. Ha nem “a migráns”, akkor a “mosztos”, de a gyűlöletnek mindig megvan a tárgya. És ezt nem én találom ki, ez annak a pártnak a legfőbb rendezőelve, amelynek ti, MKP-sok, tisztára nyaljátok a hátsó felét.
A most belengetett új szervezet állítólagos célja a magyarság drasztikus fogyásának megállítása.
Kocur László, az MKP pártigazgatója - Facebook
Vőfély urak, ha tényleg ezért a nemes célért szeretnének tevékenykedni, hagyják a hagymázas szöveget inkább az esküvőkre. Ma ugyanis nem az a kérdés, hogyan lépünk fel a lakosságcsökkenés ellen, hanem az, hogyan lépünk fel az egyre inkább szélesedő gyűlöletspirál ellen. Amely leginkább akadálya a magyar-magyar párbeszédnek.
