Nem szabad megengedni, hogy pártemberek döntsenek az irodalomról - villáminterjú Németh Zoltán irodalomtörténésszel

2019. július 27. - 00:20 | Belföld

Eddig tíz hazai irodalmár fordított most hátat a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT), mert úgy érzik, a Hodossy Gyula vezette szervezet túl nagy teret ad a magyar kormánynak, ami nem vezethet jóra. Portálunk megszólította az egyik kilépőt, a Varsói Egyetemen oktató Németh Zoltán irodalomtörténészt, mondja el, milyen okok vezettek az elhatározáshoz.

Nem szabad megengedni, hogy pártemberek döntsenek az irodalomról - villáminterjú Németh Zoltán irodalomtörténésszel
Fotó: Irodalmi Szemle

Ön valahol azt nyilatkozta, megnyílt a tér, hogy a magyar kormány ideológiai befolyást gyakoroljon a szlovákiai magyar irodalomra. Az ilyen befolyásolásra példaként az irodalmi pályázatokat elbíráló bizottságok összetételét hozta fel. Mire gondolt konkrétan?

Alakulófélben az az elképzelés, hogy olyan irodalmi erőközponttá tennék a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM), amelynél a határon túli írószövetségek is pályázhatnának. Arról a múzeumról beszélünk, amelyiknek menesztették a korábbi vezetőjét, és helyette a kormányközeli Századvéghez kötődő Demeter Szilárdot nevezték ki. Hodossy Gyula ezzel a vezetéssel írt alá egy szándéknyilatkozatot. A PIM révén jóval centralizáltabban működne a kulturális támogatások elosztása. Eddig úgy volt, hogy az ösztöndíjakról az írószervezetek által delegált személyek döntöttek, most viszont félő, hogy a tagok kétharmadát a magyar kormány kultúrpolitikájához szorosan kapcsolódó szervezetek adnák, és csupán a maradék egyharmad jönne az írószövetségektől. A normális az lenne, ha az állam adná a pénzt, és a szakma képviselői pedig döntenének. Az nem egészséges, ha az állam akarja generálni az irodalmi folyamatokat, megerősítve az úgynevezett jobboldali írókat. Ez nevetséges! Az irodalom nem úgy épül fel, mint a politika: nincs balliberális meg jobboldali irodalom.

Nem tartja kevésnek, hogy a 130 tagot számláló SZMÍT-ből csupán 10-en léptek ki arra hivatkozva, hogy a társaság túl közel engedi magához a magyarországi politikát?

Nem kalkulált egyikünk se a számokkal, csupán a saját lelkiismeretünket akartuk rendbe tenni. Az igaz, hogy a tíz első ránézésre kevésnek tűnik, és bár Hodossy Gombaszögön 130 tagról beszélt, de az igazság az, hogy eddig a SZMÍT honlapja - a kilépőkkel együtt - csupán 102 tagot tüntetett fel. Szóval most a tagság 10 százaléka lépett ki, de azt is tudni kell, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik így tettünk. Az elégedetlenség korábban már több kilépési hullámban megmutatkozott. Egyébként meg azt látom, a SZMÍT nem törődik azok véleményével, akik ténylegesen csinálják az irodalmat, akik díjakat szereznek, akik szem előtt vannak. Mintha ez nem lenne fontos. Többen jelezték, hogy hezitálnak, illetve, hogy ki fognak lépni, de majd egyénileg, a saját lelkiismeretükkel elszámolva.

Most már azt is hallani, hogy a kilépők saját, független írószervezetet akarnak létrehozni. Erről mit lehet tudni?

Erre a lépésre mindegyikünk igent mondott. Ráadásul azok is, akik a SZMÍT-ből már korábban kiléptek. Sőt, akik nem is voltag tagjai a társaságnak, azok is. Úgy tűnik, van igény arra, hogy egy másik társaság jöjjön létre, amelyik az itteni írókat tömöríti.

Az mennyiben működne a SZMÍT-től eltérő elvek alapján?

A politikától függetlenül akarunk foglalkozni az irodalommal. Távol tartjuk magunkat attól, hogy a politika beleszóljon a dolgainkba. Ha egy baloldali kormány viszonyulna így hozzánk, ahogy most ez a jobboldali, természetesen akkor is kiléptünk volna. Mert úgy gondoljuk, az irodalomnak függetlennek kell lennie. Nem szabad megengedni, hogy az 1945 utáni időszakhoz hasonlóan a pártemberek döntsenek az irodalomról. Világosan látjuk, mi folyik Magyarországon: a korábban több száz taggal büszkélkedő József Attila Kör haldoklik, a Szépírók Társasága pedig szintén a partvonalra kényszerül, csak azért, mert nem álltak be a sorba, pedig ez utóbbi szervezet a legelismertebb, legnépszerűbb magyar írókat - például Parti Nagy Lajost, Dragomán Györgyöt, Tompa Andreát vagy Závada Pált - vonultatja fel. Szóval valami nagyon nem jól működik, és ebben nem kellene nekünk, határon túliaknak részt vennünk. Érvelésében ne használhassa ki senki azt, hogy a határon túli írók támogatják ezt az egészet.

(sp)