NÉMETH ZSOLT: Nem kijönni akarunk Európából, hanem megváltoztatni szeretnénk Európát

– Péntek délelőtt Budapesten járt a svéd miniszterelnök, Ulf Kristersson, aki Orbán Viktorral tárgyalt a Svédország NATO-csatlakozásáról, és tudjuk azt, hogy a magyar parlament ratifikálja a svédek NATO-csatlakozását. Miért tartott ez ennyi ideig?

– Svédország már 2022 májusában kérte felvételét, a legtöbb ország abban az évben ezt jóvá is hagyta. De menjünk vissza '22 februárjába, akkor történt ugyanis az orosz katonai agresszió Ukrajnával szemben, és ez teljesen átírta a skandináv országok, nemzetek katonai fenyegetettség-érzetét. Finnország és Svédország semleges országok voltak. Mondhatnám azt is, hogy Svédország egy 200 éves semlegességből váltott egyik pillanatról a másikra egy határozott NATO-párti álláspontra, és a NATO-csúcstalálkozók alkalmával a magyar kormány megerősítette azt, hogy támogatni fogja a csatlakozást.

Ami a ratifikációs folyamatot elhúzta, az alapvetően két dologgal magyarázható. Az egyik, hogy volt egy meglehetősen nehéz időszak, mind Finnország, mind Svédország Magyarországhoz való viszonyában. Az elmúlt években rendkívül sok méltatlan támadást kaptunk ezen országok politikusai részéről. Megkérdőjelezték a magyar demokratikus intézményrendszernek a jellegét, rasszizmussal vádolták a magyar politikát, és nagyon sok méltatlan kritikát kaptunk. Ebbe beletartozik az is, hogy Kristersson miniszterelnök aktívan részt vett a pártja révén abban, hogy az Európai Néppártból távoznia kellett a Fidesznek. Ezeket a kérdéseket meg kellett beszéljük.

Én részese lehettem annak a magyar parlamenti delegációnak, amelyik fölkereste a svéd partnereinket, és konkrét idézetekkel szembesítettük őket, hogy hogy is van ez? Az egy nagyon fontos mozzanat volt. A részükről azt érzékeltem, hogy ők is vállalhatatlannak tartottak bizonyos kijelentéseket, és hát tudtak arra hivatkozni, mindkét országban egyébként, hogy ez az előző kormányzatnak az időszakában volt, és a mostani kormánykoalíciós többség részéről állítható valóban, hogy ezek a típusú megnyilatkozások, ezek az elmúlt két esztendőben ténylegesen megszűntek.

A másik feladat pedig az volt, hogy szerettünk volna egy lendületet adni a kapcsolatainknak. Ugye Törökország egy nagyon alapos tárgyalássorozatot folytatott le Svédországgal, és ennek eredményeképpen nem kívánok az ottani megállapodásoknak nagyon a részleteibe merülni, de komoly megállapodásokat sikerült tető alá hozni. Mi is hasonló módon úgy gondoltuk, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy a kétoldalú kapcsolatokban ne csak túllegyünk egy kellemetlen időszakon, hanem legyen egy előrelépés is, és egy komoly megállapodáscsomagot tárgyaltunk ki az elmúlt hónapokban. Ez a látogatás során megállapodások aláírásával végződött.

Minden jel szerint Magyarország továbbra is a Gripen vadászrepülőgépeket és az ezekhez kapcsolódó katonai rendszereket használja majd, és további együttműködési területeket tártunk föl. Tehát én azt hiszem, hogy egy win-win helyzet alakult ki.

– Csak az a furcsa, hogy a jogállamisági kifogások nemcsak Svédországból jönnek Magyarország irányába, nemcsak Finnországból, hanem gyakorlatilag az EU minden tagállamából. Miért kell összekeverni az Uniót a NATO-val? És hát tudjuk, hogy Magyarország négy újabb Gripent vásárol, melyeket anélkül is meg tudott volna vásárolni, hogy ha nem akadályozza ilyen hosszú ideig Svédország csatlakozását.

– Ami az első kérdését illeti, úgy vélem, hogy a többi tagország esetében nem kerültünk ilyen jellegű tárgyalási pozícióba.

A politika az ilyen. Amikor tárgyalási pozícióba kerül az ember, akkor kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket.

Ami pedig a Gripen gépeket illeti, itt is azt gondolom, hogy éltünk azzal a lehetőséggel, hogy leüssük az üzletben most benne rejlő lehetőséget. Könnyen elképzelhető egyébként, hogy megvalósulhatott volna akkor is a megállapodás, ha nem alakul ki ez a NATO-csatlakozás. A harmadik vonatkozása a kérdésének pedig, hogy hogyan függ össze az Európai Unió meg a NATO. Kilencven százalékban összefügg, hiszen ugyanazon országokról van szó.

– Igen, de a jogállamisági eljárás továbbra is folytatódik Magyarország ellen. Tudjuk, hogy komoly pénzösszegeket blokkolnak Magyarországtól, tehát ezért furcsa egy kicsit, hogy éppen Svédországgal szemben állt ilyen sokáig ellen Magyarország, amikor Németország ugyanúgy blokkolja, vagy Franciaország ugyanúgy blokkolja a pénzt, illetve folytatódik a jogállamisági eljárást, amit elindított az Európai Unió.

– De nincs tárgyalási szituáció jelenleg ilyen tekintetben Németország és Franciaország és Magyarország között. Ezt a lehetőséget gondoltuk kihasználni. Örülök, hogy túl vagyunk rajta, bízom benne, hogy a magyar-svéd, a magyar-finn kapcsolatok új távlatok előtt állnak.

– Nem érzi úgy, hogy ezzel kicsit lejáratta magát a magyar kormány, hogy ilyen sokáig blokkolta a csatlakozást? Mert ugye volt még egy ígéret, hogy nem önök lesznek az utolsók, hogy Törökország előtt ratifikálni fogják Svédország csatlakozását, amiben a törökök végül megelőzték Magyarországot.

– Nem rajtunk múlott.

– Hát az, hogy megelőzték, az nem, de önök ezt már decemberben meg tudták volna tenni.

– De reméljük, hogy ez a magyar-török kapcsolatokat nem fogja hátrányosan befolyásolni.

– Svédország és Finnország NATO-csatlakozása kapcsán térnék át az orosz-ukrán háborúra. Ez a két ország ahogy ön is említette, a háború kitörése miatt kérte a felvételét a NATO-ba. Tehát annyira veszélyeztetve érzik magukat, hogy óriásit fordult a svéd társadalom, a svéd kormány álláspontja, a finnek esetében ugyanez a helyzet. Hogy érzi, Magyarországra nézve az orosz-ukrán háború nem jelent veszélyt? Orbán Viktor többször is kijelentette, hogy a háború Magyarország számára nem veszélyes. Ön hogy látja ezt a kérdést?

– Vannak közvélemény-kutatások, és a közvélemény-kutatások egyértelműen azt tükrözik, amit a miniszterelnök úr mond. Tehát nincsen Magyarországon egy olyan fajta félelemérzet, mint ami Finnországban, Svédországban van. Finnországnak mondjuk van egy kétezer kilométeres közös határszakasza Oroszországgal, tehát eléggé érthető.

Lengyelország, hogy egy másik példát mondjak, vagy a Baltikum szintén egy olyan történelmi múlttal rendelkezik, hogy meglehetősen érthető a félelmük.

A magyar társadalom nem tart attól, hogy Oroszország megtámadná Magyarországot, Oroszországot nem tekinti egy ilyen típusú kockázatnak. Ezzel tényként kell szembesülnünk.

Ugyanakkor a NATO iránti elkötelezettség Magyarországon nagyon erős. És az, hogy hangsúlyt kell fektetnünk a NATO döntésével együtt arra, hogy Magyarország növelje a katonai potenciálját, és teljesítsük a NATO-nak az ezirányú elvárásait, az nem csak a magyar társadalom, hanem a magyar kormány számára is egyértelművé vált az elmúlt években, és szépen fokozatosan elértük a kétszázalékos honvédelmi ráfordítást. Magyarország egy nagyon komoly haderőfejlesztésen ment keresztül, megy keresztül ezekben az években, és ez kiterjed a védelmi iparra is.

Nagyon komoly nemzetközi multinacionális vállalatokkal működünk együtt ezen a területen, és Magyarország egy valódi védelmi, ipari kapacitást hoz létre ezekben az években. Biztos vagyok benne, hogy ezáltal, mint ahogy azt finnek, a svédek hozzáadott értéket fognak jelenteni a NATO-nak a képességeihez, a magyar képességek is újszerű hozzáadott értéket fognak jelenteni.

– A magyar kormány miért látja úgy, hogy az orosz-ukrán háború egy Magyarországot nagyon-nagyon távolról érintő kérdés lenne?

– Nézze, a NATO két módon reagált az orosz-ukrán háborúra. Az egyik reakciója az volt, hogy bővítünk, és ez a bővítés gyakorlatilag most célegyenesbe került.

– Ez nem a NATO reakciója, inkább a két ország kérése volt. Svédországé és Finnországé, hogy csatlakozhassanak, amit a NATO természetesen elfogadott.

– Igen, a nyitott ajtók politikája egy közös döntés. A másik pedig, hogy meg kell erősíteni a védelmi képességeket, különös tekintettel az európai védelmi képességekre. Mi ezzel a két NATO által eldöntött reakcióval teljes mértékben egyetértettünk, egyetértünk, és azt gondolom, hogy ez a lényeg.

– A NATO tagállamok legtöbbje fegyverekkel segíti Ukrajnát, Törökországtól Amerikáig, viszont Magyarország nem tesz így. Ennek mi az oka?

– A NATO egy védelmi szövetség, és nagyon fontosnak tartom, hogy az is maradjon, és örvendetesnek tartom, hogy a NATO ezen a pályán maradt. Hogy Magyarország miért nem szállít fegyvert? Ennek a legfőbb oka, hogy úgy érezzük, a kárpátaljai térség stabilitását, biztonságát nem szolgálná, hogyha Magyarország fegyvert szállítana. Ez az egyetlen régiója jelenleg Ukrajnának, amely elkerülte a rakétatámadásokat. Számunkra kulcsfontosságú, hogy Kárpátaljának a stabilitását, a biztonságát a továbbiakban is meg tudjuk őrizni. Ez a megfontolás áll a háttérben.

– Az nem egy megfontolandó szempont, hogy Ukrajna fegyveres segítése esetleg hozzásegíti magát Kárpátalját is ahhoz, hogy ne érje őt orosz támadás?

– Nyilvánvalóan nagyon sokfajta logika létezhet. Mi úgy gondoljuk, hogy nekünk kulcsfontosságú, hogy a kárpátaljai magyar közösség minél nagyobb biztonságban érezze önmagát, és ez a magyar társadalomnak a teljes mértékű, egyöntetű támogatását élvezi. Úgy gondoljuk, hogy az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladata az az, hogy a katonai szempontok helyett a diplomáciai szempontok kerüljenek előtérbe.

Nem látjuk ennek a háborúnak a katonai megoldásának, befejezésének a lehetőségét.

Úgy gondoljuk, hogy itt az ideje annak, hogy megkezdődjön a tűzszünet előkészítése és egy igazságos béketárgyalásoknak a megkezdése. Ez a nemzetközi közösség előtt egyre inkább tornyosuló feladat, amivel kapcsolatban a magyar diplomácia aktívan lép föl.

Azt viszont mindenféleképpen el akarjuk kerülni, hogy Magyarország olybá tűnjön föl, minthogyha nem lenne egyértelmű a magyar álláspont, hogy támogatjuk Ukrajna területi integritását, támogatjuk Ukrajna szuverenitását. A nemzetközileg elismert határai között szeretnénk egy önmagával rendelkezni képes, erős, jó gazdasággal, jó hadsereggel, alapvető demokratikus normákkal rendelkező Ukrajnát, és egyértelműen elítéljük az orosz agressziót.

Magyarország semmilyen értelemben nem vállal Oroszországgal ebben az agresszióban közösséget. Magyarország el szeretné hárítani azt a fajta értelmezését a helyzetnek, hogy mi nem állunk ki egyértelműen ebben a konfliktusban Ukrajna mellett.

– Ezek szerint Ukrajna nemzetközileg elismert határai mellett képzelik el továbbra is Ukrajna jövőjét egy tűzszünet vagy egy béketárgyalás után. Hogy látja ezt elérhetőnek annak fényében, hogy Oroszország jelenleg megszállás alatt tarja Ukrajna területének közel húsz százalékát? Mi történne a tűzszünet után? Lát esélyt arra, hogy Oroszország tárgyalások hatására kivonul azokról a területekről, amelyeket jelenleg megszállva tart?

– A jelenlegi helyzetben a legfontosabbnak a tűzszünetet tartjuk. A tűzszünetet követően fordulhatunk rá a béketárgyalásoknak a kérdésére. De én azt gondolom, hogy a tűzszünet feltételei jelenleg nem javulnak, hanem romlanak. Napról napra, és különösen az ukránok szempontjából.

Meg kellene ragadni minél hamarabb azt a lehetőséget, hogy szűnjön meg ez a húsdaráló, ez az öldöklés, mert több százezer fiatal élet pusztul el jelenleg a fronton. Ukrajna a végkimerülés határán van. Oroszország esetében ez nem mondható el. Ukrajnának elemi érdeke, hogy megkezdődjön a tűzszünetnek az előkészítése, és aztán utána, hogy a béketárgyalásokra és a béke megkötésére milyen feltételekkel kerül sor, az azt hiszem egy külön kérdés.

A területi kérdés az egyik vonatkozása, amire ön utalt, hogy milyen területi összetevői vannak, de nagyon fontos, hogy milyen biztonsági garanciák vannak. Szintén nagyon fontos az, hogy milyen módon történik meg az újjáépítés, mi lesz Oroszország befagyasztott vagyonának jövendőbeli sorsa. Tehát számos nagyon fontos részletkérdés fog majd napirendre kerülni, de a legfontosabb, hogy üljenek el a fegyverek.

Jelenleg nem látok nagy esélyt erre. Ezért is van kifejezetten jelentős várakozásunk az amerikai elnökválasztással kapcsolatban, november 5-én sor kerül erre a választásra, és bízom benne, hogy egy új helyzet áll majd elő.

Amerikának felelőssége van abban, hogy ez a háború kirobbant. Trump elnök esetében, ha ő lenne Amerika elnöke, az a véleményünk, hogy nem robbant volna ki ez a háború.

Biden elnök kétszer tárgyalt a háború kirobbanását megelőzően decemberben Vlagyimir Putyinnal, és mindkét tárgyalásán úgy gondolom, hogy nagyon súlyos hibákat vétett. Az volt a legfontosabb hiba, hogy azt a benyomást keltette az orosz elnökben, hogy amerikai katonával nem fognak szembesülni, amennyiben a katonai agresszióra sor kerül.

A Nyugatnak tehát ebben a konfliktusnak a kirobbanásában sajnos van felelőssége. Ez nem menti Vlagyimir Putyint, a fő felelősség természetesen az övé, Oroszország katonai agressziója elítélendő, elfogadhatatlan, de az Amerikai Egyesült Államoknak ebben a tűzszünetnek a megteremtésében döntő szerepe kell legyen.

– Ha jól értem szavait, akkor úgy véli, hogy Biden azzal követett el hibát, hogy nem mondta Putyinnak azt, hogy ha megtámadja Ukrajnát, akkor az Amerikai Egyesült Államok beavatkozik Ukrajna oldalán?

– Azzal követett el hibát, hogy azt mondta, nem fognak szembesülni amerikai katonákkal. Az, hogy egy diplomáciai tárgyalás során mit mondunk, meg mit nem mondunk, hogyan fejtjük ki az erőt a diplomáciai partnereink irányába, az kulcsfontosságú.

Sajnálatosnak tartom azt, hogy ez a fajta erő kivetítési képessége az Egyesült Államoknak ebben az esetben sajnos nem működött. Az Egyesült Államoknak kivételes helyzetéből kifolyólag egyszerre kell erőt kivetítenie és önmegtartóztatást tanúsítania. Nehéz persze megmondani, hogy egy új, második Trump-adminisztráció miként fog föllépni, de azt gondolom, eléggé megalapozottan feltételezhetjük, hogy képes lesz erőt kivetíteni, és bízom abban is, hogy sokkal kevesebb konfliktust fog a világban eredményezni az új amerikai adminisztráció. Jelenleg, amit látunk, a Közel-kelet, orosz-ukrán háború, a Száhel-övezet, az egész szubszaharai Afrikának a lángba borulása rendkívül aggasztó és előrevetíti egy további eszkalálódásnak a rémképét a nemzetközi biztonságpolitikai vonalon.

– A magyar külpolitika Orbán Viktor által is hirdetett tézise, hogy a Nyugat gyengül, és ezért kelet felé kell fordulni. Ez úgy néz ki kívülről, akár Szlovákiából is, hogy Magyarország már kevésbé bízik a nyugati szövetségeseiben, inkább kelet felé húz, Kínára, Oroszországra támaszkodik. Ön hogy látja ezt?

– Van egy nagyon fontos mondása a magyar miniszterelnöknek, hadd idézzem. Úgy fogalmazott, hogy

a világpolitikában és a világgazdaságban keleti szél fúj, de mi nyugati zászló alatt hajózunk. Azt hiszem, ez jól jellemzi, hogy mi a magyar külpolitikának az alapvető magatartása.

Soha nem kérdőjeleztük meg sem a NATO, sem pedig az EU-s feladatainkat, elkötelezettségeinket, levezényeltünk egy magyar uniós elnökséget, idén levezényeljük, remélem sikeresen a következő Európai Uniós elnökséget a július elsejét követő fél évben, és hivatkoztunk már számos elemre itt a NATO-tagságunkkal kapcsolatban, két százalékos ráfordítás, miegymás, ami ezt egyértelműen alátámasztja.

Ugyanakkor Európára rátérve valóban úgy látjuk, hogy számos kérdésben Európa nem találja önmagát. Mintha utat tévesztett volna. A migráció az mindenféleképpen egy ilyen terület. Mintha nem találná meg azokat a módozatokat, ahogy elejét veheti ennek a problémának, pedig eléggé egyértelmű és világos javaslatokat fogalmaznak meg sokan e tekintetben. De említhetném magát a gender problematikát is, ami nagyon súlyos zavarokat tükröz.

– Annyira súlyos a genderprobléma, hogy Magyarországnak emiatt összetűzésbe kell kerülnie a többi uniós tagállammal?

– Ez egy nagyon súlyos civilizációs kérdés, és ahogy itt körbejártuk a háborús problematikát, az csak hozzátesz ehhez és Európa versenyképessége is nagyon komoly kihívások előtt áll. Tehát úgy véljük, hogy alapvető változásra van szükség Brüsszelben.

Az EP-választások nyitányában vagyunk, és az elkövetkezendő időszakban számíthatunk arra, hogy ezekben a kérdésekben – gender, migráció, háború és béke – egy sokkal karakteresebb jobboldali álláspont fog megerősödni az Európai Parlamentben, az Európai Unióban, közelebb lesz a magyar állásponthoz, talán egy kicsit centrumba kerülünk a magunk megközelítésével.

A választások erről fognak szólni, hogy tud-e váltani Európa. És mi nem mondanám azt, hogy elfordultunk Európától és kelet felé fordultunk, hanem úgy fogalmaznék, hogy szeretnénk egy másfajta Európát. Nem kijönni szeretnénk Európából, hanem megváltoztatni szeretnénk Európát.

– A szlovákiai választások óta a magyar-szlovák kapcsolatok is elég erősen megváltoztak, mondhatjuk úgy is, hogy pozitív irányba, mert nagyon jó kapcsolat mutatkozik jelenleg a két miniszterelnök, Orbán Viktor és Robert Fico között. Pedig a két párt eléggé különbözik egymástól. Ön is most épp egy olyan előadást tartott, amelyben a kommunizmus áldozatairól emlékezett meg. Viszont Robert Fico épp januárban koszorúzta meg Gustav Husák sírját itt Szlovákiában. Nem lát ebben ellentmondást? Husákot megkoszorúzni olyan, mintha Orbán Viktor elmenne és Kádár Jánost koszorúzni.

– Hát önök talán ezt jobban látják, mint én, hogy ki Gustav Husák, ki Vladimír Mečiar és ki Robert Fico ebben az országban. De azt hiszem, hogy a gesztus a szlovák önállóságnak, a szlovák államiságnak szólhatott. És hát ez egy nagy eredménye ennek a mai szlovák politikai garnitúrának, akik kormányon vannak, hogy ők aktívan kivették a független, szuverén Szlovákia megteremtéséből a részüket.

– Érdekes megközelítés, de inkább azt mondja el, hogy minek az eredménye ez a jó viszony Orbán Viktor és Robert Fico között? Ez miből ered?

– A jó viszony Magyarország és Szlovákia között létfontosságú. És akivel lehet, Magyarország megpróbál jó viszonyt fönntartani. Szlovákiával van a leghosszabb határszakasza Magyarországnak. Szlovákiával van a második legnagyobb kereskedelmi forgalmunk. Óriási gazdasági együttműködés zajlik. Az elmúlt években, másfél évtizedben harminc határátkelőhelyet tudtunk felépíteni ennek az alapállásnak köszönhetően. Nem mindig Ficóval, hanem akivel tudtunk, és hát a kulturális örökség is összefűz bennünket.

Nincs még egy ilyen szomszédos nemzet, akivel ennyire összekapcsolna bennünket a kultúra, a történelem. Én azon az állásponton vagyok, hogyha előre lehet menni a jelenlegi szlovák vezetéssel, akkor előre kell mennünk.

– És félre lehet tenni azokat a kényes ügyeket, amelyek Robert Fico nevéhez kötődnek? Az ő kormányzása alatt tették lehetetlenné a kettős állampolgárságot, az ő kormányzása idején verték meg Malina Hedviget, és ő volt az, aki gátolta ennek az ügynek a kivizsgálását. Az ő kormányzása idején verték meg itt Dunaszerdahelyen a futballszurkolókat. Ezeket is zárójelbe lehet tenni?

– Nem, azt hiszem, hogy ezeket mi nem felejtjük el. A magyar ember nem felejt, és jól is tesszük, hogyha ezeket a dolgokat nem felejtjük el.

Én nagyon fontosnak tartom, hogy a kisebbségi kérdésben meglévő nézetkülönbségeinket azt egyáltalán ne tegyük félre, ahogy ön fogalmaz, hanem kerítsünk sort ezeknek a megoldására is. Én örvendetesnek tartom például azt, hogy sikerült egyelőre megmenteni a kisebbségi kormánybiztosi intézményt, talán a kulturális alap kérdésében is hasonló eredmény fog születni, megkezdődtek az ezzel kapcsolatos egyeztetések, tehát nem tesszük ezeket az ügyeket félre, sőt, önálló javaslattal is fontosnak tartom, hogy segítsük a történelmi megbékélést.

Én magyar-lengyel viszonylatban nagyon gyümölcsöző intézménynek tartom a Wacław Felczak Alapítványt, és itt lenne talán az ideje, hogy a magyar-szlovák viszonylatban is létrehozzunk egy ilyen kulturális alapot, amely elősegíti a történelmileg érzékeny problémák megvitatását, egyfajta történelmi megbékélési folyamatnak az elősegítését. Hogy jobban ismerjék meg a szlovákok a magyarokat és a magyarok is a szlovákokat. Ebben a folyamatban pedig kiemelkedő szerepet kell adni a szlovákiai magyarságnak, hiszen nagyon sok problémát kell még megoldani azért, hogy ez a közösség valóban otthon érezze magát Szlovákiában.

– Folynak erről már tárgyalások is?

– Megkezdődtek. Örvendetesnek tartottam azt, hogy Horony Ákos úr például részt vett Robert Fico magyarországi látogatásán. Egy fontos gesztus volt Robert Fico részéről, hogy ellátogatott hozzánk. Ezen a tárgyaláson már fölvetődött egyébként ennek az alapnak a kérdése. Fontosnak tartanám azt, hogy előre menjünk és ne hátra.

– Utolsó témánk a szlovákiai magyar politika, vagyis a Szövetség amely a választás előtt egyesült, aztán kicsit széthasadt, és nem jutott be a parlamentbe. Hogy látja ezt ön a Fidesz képviselőjeként, amelynek már évtizedek óta partnerpártja a Magyar Szövetség, illetve annak elődpártja, a Magyar Közösség Pártja. Mit gondol arról, hogy ezútta sem sikerült átlépnie az öt százalékos küszöböt?

– Szomorú vagyok, és sajnálom. 2010 óta a magyar képviselet rendkívüli mértékben meggyengült. Ez gyengíti a szlovákiai magyarságnak az érdekérvényesítő képességét is.

Érdekeket érvényesíteni csak egy egységes magyar politika tud, és örvendetes volt, hogy 1998-ban összejött ez az egység, és én azért egy előrelépésnek látom, hogy létrejött a Szövetség. Annak ellenére, hogy nem azt az eredményt tudta fölmutatni, amit talán tudott volna, hogyha nem történnek azok a problémák, amelyekről önök mindent tudnak.

Jobb eredményt értek el, mint négy évvel ezelőtt, és ha ezen az úton továbbmennek, akkor biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb helyre tudják állítani a parlamenti képviseletet is. Tudják azt, hogy egység kell, de az egység megvalósítása nem olyan könnyű. Az egységhez nemcsak alkalmas vezetők kellenek, hanem kellenek világos elvi alapok, és kell egyfajta inkluzív magatartás, szemlélet, képesség, és ha jól alakulnak az EP-választások, és sikerül újra egy EP-mandátumot ennek a közösségnek bebiztosítani, akkor azt hiszem, hogy az lendületet adhat ahhoz, hogy újra sikerüljön a parlamenti képviseletet is elérnie ennek a közösségnek. Kívánatosnak tartjuk ezt, és a magunk szerény módján támogatjuk az ez irányú erőfeszítéseket.

– Azt mondta, 2010-től meggyengült a magyar képviselet, de azért tudjuk, hogy 2010 és 2020 között ott volt a Híd a parlamentben volt, ráadásul hat éven keresztül kormánypárt volt. Tehát azért volt valamiféle magyar képviselet parlamenti- és kormányszinten. Hogyan értékeli azt az időszakot?

– Hát, valamiféle képviselet volt, ahogy itt fogalmazott, ezzel egyetértek. És valamiféle eredményeket sikerült elérni, és nem állunk úgy, hogy ezeket a valamiféle eredményeket ne értékeljük. Örvendetesnek tartom például, hogy amikor végigjövök a Csallóközön, akkor a kétnyelvű helységnévtáblák ugyanabban a méretben szerepelnek az utakon.

Értékelni kell az apró eredményt is, de ez nem jelentheti azt, hogy feladnánk azt az alapvető megközelítést, hogy a magyar nemzeti érdekek képviseletét nemzeti alapon szerveződő politikai pártok tudják a leghatékonyabban ellátni.

(Lajos P. János)