„Nemzeti önazonosságára büszke, azt ápoló és azért áldozatot hozni kész magyarokra van szüksége a nemzetnek”
Dunaszerdahelyen is megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 60. évfordulójáról.
Hájos Zoltán J. F. Kennedy szavaival kezdte ünnepi beszédét, aki szerint 1956. október 23. örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében, mivel ez „a bátorság, az öntudat, a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, amely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt, bármily kicsi is a siker esélye, bármily nagy is az áldozat, amit követel”.
Emlékeztetett rá, hogy 60 éve a fiatalok békés tüntetést szervezve indították el a népfelkelést, mely később forradalommá, majd a szovjet csapatokkal szemben fegyveres szabadságharccá vált.
„Az ország határain túlmutatva más nemzeteknek is példát mutatott a szabadság kiharcolásának lehetőségéből” – szögezte le.
Véleménye szerint az 1956-os forradalomnak két üzenete volt.
„Az egyik, hogy minden zsarnoki hatalom megdönthető, ha az emberek összefognak. Együttes erővel, közös akarattal megszabadulhatnak az elnyomóiktól. A másik, hogy akik úgy gyakorolják a hatalmukat, hogy az a nép ellen irányul, azoknak a hatalma megdönthető”
– fogalmazott.
Grezsa István, az Orbán-kormány határon átnyúló beruházásainak ellenőrzéséért felelős miniszteri biztos azt hangsúlyozta, hogy 60 éve a pesti srácok küzdelmét döbbenten és irigykedve nézte a világ, a költők pedig minden földrészen ontották róla a verseiket.
„„Albert Camus, ’56 után 20 évvel írt röpirata, A magyarok vére címmel fejezi ki a legpontosabban a nyugati világ zavarát szent forradalmunkkal kapcsolatban, hiszen ez az önmagát már akkor is némi felsőbbrendűségi érzéssel kezelő fejlett nyugat nem tudott mit kezdeni a forradalmakra egyáltalán nem jellemző szabadságharcunk tisztaságával” – húzta alá.
Úgy fogalmazott, „1956 dicsőséget szerzett a magyarságnak, megmutatta az irányt a szovjet tankoknak”, és azt is, hogy „az emberi szívekből a tisztesség és a szabad levegő vágya kitörölhetetlen”.
„Gondoltunk-e valaha rájuk, akik életüket adták a mi szabadságunkért, akkor, amikor rálegyintünk, hogy szlovák helyesírással írják le gyermekeink nevét, vagy amikor a magyar történelmet mellőző, és óvatosan fogalmazva is másként tanító szlovák iskolát választjuk gyermekeinknek. Ma nem fegyverrel, hanem magyar nemzeti önazonosságára büszke, azt ápoló és azért áldozatot hozni kész magyarokra van szüksége a nemzetnek”
– jelentette ki.
Úgy vélekedett, hogy a magyaroknak nemcsak a múltban, de ma is van mire büszkének lenniük, hiszen „az anyaország erősödésével párhuzamosan, a Kárpát-medence minden szegletében újra becsülete lett a magyarnak”.
„Fogadjuk meg az ünnepen, hogy 56-osaink emberi méltóságért kiontott véréhez hűek leszünk, szívünkön viseljük, megőrizzük és kiteljesítjük szülőföldünk szabadon megélt magyar jövőjét” – figyelmeztetett Grezsa István.
A megemlékezés koszorúzással zárult.
(para)
