1
Horváth Reni (Fotó: Szilvási Tibor)
Megosztás
Horen – Horváth Reni fotográfus, blogger, dizájner. Szakmai tapasztalatait, ötleteit szívesen osztja meg másokkal, akár különböző workshopok keretein belül is. Családjával együtt Dunaszerdahelyen él. Rövid beszélgetésünkben először azt kérdeztük tőle, a járványügyi helyzet hogyan befolyásolja mindennapjait?
– Eleinte nem akartam elhinni, túlzásnak, riogatásnak véltem a híradásokat. Később meg dühös lettem a tehetetlenségtől, a fokozódó korlátozásoktól, a szabad mozgás és tevékenység hiányától. Nehezen törődtem bele az adott helyzetbe, kétségbe estem a meghiúsuló munkáim, terveim, a bizonytalan jövő láttán. Ekkor kedves barátnőm, a dunaszerdahelyi származású és Londonban élő coach, Pápay Anami rádöbbentett, hogy én tulajdonképpen a gyász fázisait élem meg, aminek tudatosítása jelentős szemléletváltást hozott nálam. Azóta már – körülményeimbe belenyugodva – józansággal, elfogadással, fokozott tudatossággal igyekszem túlélni a mindennapokat.
Miben tapasztalja leginkább a változásokat?
– A legjelentősebb változás a „kereső” munka teljes hiánya. Az évnek ebben a szakában már javában tartani szokott az esküvős szezon, ami kitöltené a szombatjaimat, a hétköznapokon pedig pont aktuálisak lennének a várva várt – és már télen lefoglalt – tavaszi családi fotózások. Ehhez képest most legalább egy tucat párral igyekszünk újraszervezni az elmaradó lagzikat és közben sajnálattal végignézhetem, ahogy elvirágzik a szakura és a sok, szebbnél szebb tavaszi virág, fotózásaim legszebb tárgyai, ill. színterei.
Mi az, ami nyugtalanítja?
– Személyes aspektusban főleg egzisztenciális aggodalmaim vannak, valamint az életem több területére kiható újratervezés okoz némi szorongást. Társadalmi szinten a hangos dilettánsok, valamint a pánikkeltők és bagatellizálók egymásnak feszülése frusztrál leginkább.
Min dolgozik?
– Más nem marad, mint a mentálhigiéné megőrzése mindaddig, amíg ténylegesen dolgozhatok.
Mit tegyenek az emberek a rendkívüli helyzetben?
– Nem szeretnék kliséket pufogtatni felelősségvállalásról, empátiáról, emberségességről. Azt gondolom, hogy ezekben a zavaros napokban a józan paraszti ész, egy kis humor és főleg a legközelebbi hozzátartozók kedves jelenléte az, ami nélkülözhetetlen számunkra.
(LV)