Szlovákiai magyarok a nagyvilágban – Olaszország: "Egy reggel arra ébredtem, hogy Orwell 1984-ének mellékszereplője vagyok"

2020. április 13. - 18:33 | Régió

Többrészes sorozatunkban külföldön élő szlovákiai magyarokat kérdezünk különböző országokból arról, milyenek a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos észleléseik, tapasztalataik, hogyan látják országuk helyzetét és hogyan érinti ez a saját életüket odakint. A sorozat negyedik részében következzen a dunaszerdahelyi származású Podhradská Lea Olaszországból.

Szlovákiai magyarok a nagyvilágban – Olaszország: "Egy reggel arra ébredtem, hogy Orwell 1984-ének mellékszereplője vagyok"
Fotók: AP/SITA/TASR
Olaszországról nehéz olyat írni, amit még nem tudna mindenki. Először itt robbant be a vírus Európában, és először itt dőlt be az ország egészségügyi rendszere. A leginkább az észak-olasz régiókat sújtó koronavírus-járvány áldozatainak száma már meghaladta a 20 ezret (április 13-i adat a Worldometer alapján), a fertőzötteké pedig megközelítette a 160 ezret. Az aktív esetek száma még mindig növekedőben van, és naponta még mindig több az új fertőzés, mint a felgyógyult beteg. Mostanában viszont már jelezni kezdték, hogy helyenként néhány kórházi ágy már fel-felszabadul. Az új fertőzések és halálesetek napi számát tekintve már talán túl vannak a legrosszabbon az olaszok, de messze még, amikor valóban megnyugodhatnak.
Összes fertőzött (ápr. 13.): 159 516
Kritikus állapotban: 3 260
Összes elhunyt: 20 465
Összes felgyógyult: 35 435
Összes teszt: 1 millió

Mi volt az a pillanat, és mikor jött el, amikor tudatosítottad, hogy mi is folyik ma a világban?

Amikor egy reggel arra ébredtem, hogy Orwell 1984 című regényének már nem olvasója, hanem mellékszereplője vagyok.

Mit gondolsz arról, ahogy az ország, ahol élsz, kezelte/kezeli a járványt?

Olaszországban élek. Azt gondolom, hogy borzasztóan nehéz messzemenő következtetéseket levonni, hisz Európában itt jelentek meg az első gócpontok. Ahogy az olasz kormánynak, úgy a polgárainak sem volt viszonyítási alapja arról, hogy mire számíthatunk, és miként kell viselkedni egy ilyen helyzetben.

A kínai nemzettel nem lehet és nem is szabad párhuzamot vonni. Más viselkedéskultúráról beszélünk, az interperszonális kapcsolatok másként jelennek meg, bizonyos döntéshozatalra adott reakciók is differenciáltabbak, ahogy a kontroll fogalma is mást jelent egyik vagy másik esetében.

Ha csak az olaszokat vesszük viszonyítási alapul, itt is el kell különíteni a déli és északi populációt. Míg a gazdasági szempontból fejlett északon viszonylag nyugodt a helyzet és az emberek betartják a szabályokat, addig délen, ahol magasabb a munkanélküliség vagy épp a kisebb keresetű emberek élnek, folyamatos megmozdulások vannak.

A mindennapokban pillanatnyilag milyen korlátozásokat tapasztalsz nálatok (munkán kívül)?

Az olasz kormány által kiadott rendelkezések nem teljesen átláthatóak, mindenki másként értelmezi. Néhány napja próbáltam utánajárni, hogy miként lehet az, hogy ugyanazon szigorítást egyik megye így, másik úgy interpretálja. Nem sikerült választ kapnom. A legutóbbi rendelkezés, amivel szembetaláltuk magunkat, a lakóhelyedtől számított max. 200 méternyi mozgásteret engedélyezett. Boltba, természetesen mehettél. Azonban erről az intézkedésről is később kiderült, hogy nem igaz. Az interneten sajnos nagyon gyorsan terjednek a hírek/álhírek. A kormány állítólag minden megyére rábízta, miként szabályozza a mozgást, de erről is kiderült, hogy alkotmányellenes. Jelenleg egyik oldal támadja a másikat… A helyzet az, hogy túl sok az állítólag, túl sok a nem átlátható információ, nincs mire alapoznunk.

Két év után kulturális sokként élem meg, hogy a kormány által leírtaknak nincs relevancia alapja. Négy olaszból négy mondta, hogy ne támaszkodjak a kormány honlapján található információkra, úgyis mást jelent, mint ami oda le van írva.

A munkádat mennyire érintette a mostani válság? Tudsz teljes értékű munkát végezni vagy ez ugrott egy időre?

Rendezőként, forgatókönyvíróként az ember sokat van odahaza. Az életem jelen szakaszában főként otthonról dolgoztam, így nem ért sokként a változás. A korlátozás annyiban változtatta meg a terveimet, hogy

március elején szerettem volna hazaköltözni Dunaszerdahelyre, ám ez a tervem meghiúsult.

A filmek és írás mellett egy velencei galériánál dolgozom kurátorként, de ez a projekt jelenleg szünetel.

Milyen a környezetedben élők (ismerősök/ismeretlenek/szomszédok) hozzáállása?

Velencében élek, amit semmilyen körülmények között sem szeretnék Olaszország más részeivel összehasonlítani. Velencében mindig úgy történtek a dolgok, ahogy a helyiek akarták, beszéljünk bármiről.

Ezért sem meglepő számomra, hogy máig számos, elsősorban 50-70 körüli férfi üldögél a kanális partján, hol egyedül, hol társaságban. Meglepő számomra azonban a fiatalabb generáció fegyelmezettsége. Ha látom is őket, inkább az erkélyeken vagy tetőkön olvasgatnak.

Mit a legnehezebb elviselned a mostani helyzetben?

Nem látok ebben a helyzetben nehézséget. Mi azon szerencsések közé tartozunk, akik nem betegek, akiknek nem kell aggódniuk azon, hogy egy hét múlva mit esznek. Ez az idő ajándék, és ekképp kell hozzáállni.

Írod, hogy terveztél hazaköltözni. Miért nem tetted meg?

Nagyon szeretnék hazamenni, de olasz barátom és a költözés előtt két nappal itt ragadt 10 dobozom sajnos visszatart. Barátom nem szlovák állampolgárként csak meghatározott feltételek mellett léphet be az országba, úgyhogy most ezen dolgozunk.

Előző részek:
Norvégia: "Örülök, hogy most ebben a környezetben maradtam"
Anglia: „Eleinte úgy tűnt, mintha anyuék a jövőből beszéltek volna”
Németország: „Szinte senki nem visel maszkot”

(SzT)