Szlovákiai magyarok a nagyvilágban – Spanyolország: "Esélyes, hogy mostantól már soha nem lesz úgy, mint ezelőtt"
Többrészes sorozatunkban külföldön élő szlovákiai magyarokat kérdezünk különböző országokból arról, milyenek a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos észleléseik, tapasztalataik, hogyan látják országuk helyzetét és hogyan érinti ez a saját életüket odakint. A sorozat ötödik részében következzen az alsószeli származású Kovács 'Kovi' Zoltán, akit idehaza a VándorLáss-estek szervezőjeként is ismerhetünk, de egyébként családjával, gyermekeivel Andalúziában élnek. Helyzetük további különlegessége, hogy most épp itthon ragadtak, de mesélni így is volt miről.
Spanyolországban később robbant be a koronavírus-válság, mint Olaszországban, európai szinten viszont mára itt diagnosztizálták a legtöbb fertőzöttet, és az elhunytak számában is az olaszokhoz közelítenek (a Worldometer április 14-i adatai alapján). Kétszer annyian gyógyultak már fel a betegségből, mint az olaszoknál, a súlyos állapotban lévő koronavírusosok viszont ugyancsak kétszer annyian vannak itt. Április elejétől csökkenésnek indult a napi új esetek és az elhalálozások száma is, az aktív eseteké viszont továbbra is nő és a napi új fertőzések száma még felette van a gyógyultak napi számának.
Összes fertőzött (ápr. 14.): 172 541
Kritikus állapotban: 7 371
Összes elhunyt: 18 056
Összes felgyógyult: 67 504
Összes teszt: 600 ezer
Mi volt az a pillanat, és mikor jött el, amikor tudatosítottad, hogy mi is folyik ma a világban?
Ha őszinte szeretnék lenni, én most sem tudom pontosan, hogy mi a fene folyik a világban. Folyamatosan egymásnak javarészt ellentmondó információkkal találkozhatunk, és sajnos az utóbbi években megszokhattuk az álhírek tömegét is. Személyesen akkor érintett a járvány, amikor március közepén törölték a repjegyemet, és Szlovákiában ragadtam. Mostanság a Szaharában nomádolnék éppen. Itt és most ugyanúgy igyekszem azzal foglalkozni, amihez értek, amire hatással lehetek.
Mit gondolsz arról, ahogy az ország, ahol élsz, kezelte/kezeli a járványt?
Gondolom, a szlovákiai helyzetet mindenki a saját bőrén tapasztalja. Spanyolországban, Andalúziában éltünk egy kis faluban, a hegyek ölelésében. Amit a barátokkal való érintkezés nyomán tudok a helyzetről, az nagyon kevés és szubjektív, bár szinte naponta beszélünk.
A falumban, a barátaim, ismerőseim körében nincsenek fertőzöttek, betegek. Munkába, élelmiszerért, gyógyszerért lehet elhagyni az otthonokat, és nagyon szigorúan ellenőrzik. Két hete a légió katonái is megjelentek, akik az ellenőrzésben segítik a rendőrök munkáját.
Andalúziában ugyanúgy a hírekből tájékozódnak pl. a madridi helyzetről, mint bárki más. A világmédia pillanatnyilag nagyon súlyosnak tálalja a helyzetet, és mivel nincsen egyéb információforrás, a legtöbben ezt fogadják/fogadjuk el.
A mindennapokban pillanatnyilag milyen korlátozásokat tapasztalsz nálatok (munkán kívül)?
Andalúziában egyelőre a maszk nem kötelező (ez már azóta változott), de a szabad mozgásban nagyon korlátozva van mindenki. Kutyasétáltatás pl. legfeljebb a lakhely 50 m-es körzetében lehetséges. Élelmiszervásárlás helyben. Hivatalosan nincs lehetőség sétálni, túrázni, biciklizni stb. A bárok, éttermek, teraszok bezártak. Itt tán ezt nem érezzük át, de délen ez nagyon súlyos.
A munkádat mennyire érintette a mostani válság? Tudsz teljes értékű munkát végezni vagy ez ugrott egy időre?
:-) Ahogy törölték a repjegyeket, és nem találkozhatunk személyesen a velünk utazókkal, töröltük az összes előadásunkat, így önkéntes „elvonulásban” vagyunk, amit – be kell, hogy valljam –, nagyon élvezek.
Együtt a családunk, kertes házban lakunk, Szlovákiában lehet járni a természetbe, amit maximálisan kihasználunk. Meditáció, sok-sok mozgás, olvasás, mozizás, társasjátékok, kert. Közben persze ötletelünk, készítjük a nyári-őszi útjainkat, elvonulásainkat, előadásainkat. Meglátjuk, hogy meddig tartanak a korlátozások. Esélyes, hogy mostantól már soha nem lesz úgy, mint ezelőtt.
Milyen a környezetedben élők (ismerősök/ismeretlenek/szomszédok) hozzáállása?
Andalúziában a baráti köröm erősen túlreagáltnak tartja az intézkedéseket, de a többség türelmesen betartja. Távolabbi ismerősök között akad persze mindenféle reakció. Van, aki egy hónapja nem mer kimozdulni, és van, aki most is igyekszik kicselezni az ellenőrzéseket egy-egy beszélgetés, túrázás, trécselés kedvéért.
Mit a legnehezebb elviselned a mostani helyzetben?
Ahogy már írtam korábban, nagyon élvezem a helyzetet. Talán az iskolai feladatok megoldása, leadása stb. (4 tanuló kamasszal éljük a mindennapokat) a legkevésbé kellemes része. Bár a tanárok zömével igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Ja, a legnehezebb elviselni a mindent (is) jobban tudó kommentelőket, posztolókat a világhálón, a közösségi médiában. Ez ugyan nem újkeletű tünet, de számomra ugyancsak nehezen (el)viselhető. :-) A legtöbb zavaró személyt egyébként „kigyomlálom” a hírfolyamból, és egyébként is igyekszem minimalizálni a virtuális térben való mozgásomat. Ez csak előnyömre válik.
A „helyzet” brutálisan felerősíti, és gyorsítja az egyébként is jellemző trendet, nevezetesen, hogy a személyes kapcsolattartás, találkozások, kommunikáció hangsúlya egyre inkább a virtuális térbe tolódik át. Ennek „áráról” a legtöbb embernek távoli elképzelése sincs.
Említetted, hogy úgy alakult, Szlovákiában maradtatok. Eszetekbe jutott, hogy ez így is maradjon?
Pillanatnyilag itt ragadtam, és nagyon jól érzem magam. Ez jellemzően nem országfüggő, sokkal inkább a közvetlen környezet milyenségétől függ. E tekintetben pedig ugyancsak kényeztet az élet.
Előző részek:
Olaszország: "Egy reggel arra ébredtem, hogy Orwell 1984-ének mellékszereplője vagyok"
Norvégia: "Örülök, hogy most ebben a környezetben maradtam"
Anglia: „Eleinte úgy tűnt, mintha anyuék a jövőből beszéltek volna”
Németország: „Szinte senki nem visel maszkot”
(SzT)
