Trianon ide vagy oda, nézd meg mindig a sliccedet, nem hagytad-e nyitva, és sehol, sose ronts ajtóstól a házba!
A trianoni békeszerződést száz évvel ezelőtt az első világháború veszteseiként Magyarország képviseletében a magyar politikusok is aláírták. Azóta aztán a nemzeti gyász és a folyamatos revansvágy nyomán a magyar politikai elit, tekintet nélkül ideológiai beállítottságára, általában csak békediktátumként, békeparancsként emlegeti egészen a mai napig. Ahogy a történelmi eseményekről, azok kiváltó okairól és következményeiről vajmi keveset tudó köznép is. Ezért vallja sok-sok magyar ember szinte istenhitként máig, hogy nincsen a teremtésben vesztes, csak a magyar...
Senki ne tévedjen, eszemben sincs erről vitát nyitni itt. Hívőkkel vitatkozni ugyanis teljesen fölösleges, a tárgyilagosakkal dettó. Az empátia, azaz a másik ember, népcsoport helyzetét megértő és elfogadó viselkedés azonban igencsak ajánlatos lenne már. Az empátia ugyanis a civilizált társadalmi kapcsolatok alfája és omegája.
A trianoni békeszerződés megértése az erre hivatott történészek asztala. Következményeinek civilizált kezelése pedig minden érintett érdeke.
Kivéve azokat a politikusokat, agymosott híveikkel együtt, akiket a hatalomvágy, a pillanatnyi haszonszerzés motivál. Érezzék bár magukat és nemzetüket a történelmi események kedvezményezettjeinek vagy akár elszenvedőinek.
Előrebocsátva, hogy a történész, Ungváry Krisztián hivatásának lehető legtárgyilagosabbjai közé sorolható, lássuk minapi témába vágó sorait:
„Sokan szeretnének a szomszédos országok vezetőitől pozitív gesztusokat látni. Igor Matovič szlovák miniszterelnök június 2-án hosszú beszédben kínált partneri viszonyt a szlovákiai magyarságnak. A beszéd értékből azonban sokat levon, hogy Matovič egy szóval sem említette a szlovák nemzetállam által a magyarokra ma is nehezedő nyomást és a szlovák hivatalosságok magyartudásának hiányát. Ezzel szemben viszont kifogásolta a dél-szlovákiai magyarok gyengébb szlováktudását. Amikor pedig Matovič azzal szembesült, hogy a Magyar Közösség Pártja azt kéri, hogy a szlovák alkotmány ismerje el a magyarságot államalkotónak, a magyar legyen egyenrangú hivatali nyelv a magyarok által lakott régiókban, és biztosítsák a széles körű önigazgatást (ami egyébként is európai uniós alapelv), akkor kizökkent jó szándékú törekvéséből, és a baráti kéz leköpésének nevezte a kéréseket. Kétségtelen, hogy a szlovák miniszterelnök gesztusa mérföldkő. Hogy folytatni tudja, amit elkezdett, tájékoztatással és tapintattal kell segíteni – mert az államalkotó nemzethez tartozás azt is jelenti, hogy az illető valójában alig vesz észre valamit a beolvadásra kényszerítettek valós helyzetéből.“
Hát igen, első látásra, nincs itt semmi látni- vitatkoznivaló. Az idézett szöveget egy teljesen normális médium, a 444 tette közzé, amelynek jellemzően a magyarországi olvasó a célközönsége. Természetes hát a magyarországi, nem pedig szlovákiai magyar nézőpont. Talán ezért ébreszthet a tájékozott szlovákiai magyarokban komoly hiányérzetet.
Miért is? A történész által idézett kérést ugyanis a Magyar Közösség Pártja küldöttsége az 1861-es turócszentmártoni szlovákok által írt és az akkori magyar hatalom képviselőinek címzett memorandum négy pontjába, helyettesítette be. A szlovák nemzet helyett a magyar nemzeti közösséggel „magyarítva” az eredeti szlovák szöveget. A preambulum a következő volt:
„A fenti pontok ismerősek lehetnek Miniszterelnök Úr számára, hiszen a szlovák nemzet memorandumát ismétli meg közel 160 év elteltével”.
Fricskának szánták-e ezt a cselekményt a huncut felvidéki „urak”, a magyar virtus bizonyítékának-e, illetve akár alázatos kérelemnek, teljesen mindegy. A szlovák kormányfő, aki ebben a minőségében elsőként szánta rá magát, hogy mintegy államférfiúi gesztusként szimbolikusan kebelére ölelje a szlovákiai magyarokat, nem vette a lapot.
Mi több, olybá vette, hogy itten kedves vendégei kötelet emlegetnek a házában. Akasztott embernek meg őt nézik, méghozzá a pozsonyi várban...
Hát ez bizony gáz! Nagyon-nagyon az! Főként, ha belegondolunk, hogy a túrócszentmártoni szlovák atyafiak az inkriminált túrócszentmártoni memorendumtól bizony eljutottak a trianoni elszakadásig. Most meg már, ha valakinek esetleg még mindig nem esett volna le, államuk is van...
Hát már hogyne gurult volna be Igorunk, amikor egyébként sem áll tőle távol a nemzeti színű teatralitás...
De van az MKP ún. memorandumának más bibije is. Szerzői ugyanis olyasmit követeltek szerencsétlen Matovičtól, ami már régen megvan nekik/nekünk! Ami 160 éve még álom volt a szlovákok számára, lásd az MKP-memorandum harmadik és negyedik pontját:
„- a hivatalokban és a bíróságokon, mint hivatali nyelv, használható legyen a magyar
- egységes, szabad, alkotmányos haza, amelyben érvényesül a szabadság, az egyenlőség és a nemzetek testvérisége“
Nos, akinek már volt bírósági ügye, annak tudnia kell, hogy
a bíróságokon bárki szabadon használhatja az anyanyelvét! És nem csupán Dunaszerdahelyen, hanem akár Pozsonyban vagy Zsolnán is...
A magyarok lakta a településeken pedig ugyancsak bárki használhatja a hivatalos érintkezésben az anyanyelvét. Szóban és írásban egyaránt!
Az más kérdés, hogy ezzel lehetőséggel, különös tekintettel az írásbeli anyanyelvhasználatra, sajnos egyre kevesebb magyar nemzetiségű állampolgár él...!
Továbbá az alkotmány is egyértelműen deklarálja, hogy a Szlovák Köztársaság egységes, szabad, alkotmányos haza, amelyben érvényesül a szabadság, az egyenlőség.
Ez akkor is így van, ha az alkotmány preambuluma, azaz jogi relenvanciával egyáltalán nem bíró bevezetője, előszava, invokációja nem tér ki külön a nemzetiségekre, mint államalkotókra...
Ha tehát nem olyan alkalmatlan tahók a szlovákok 160 éves memorandumát magyarító “politikusok“, akkor akár két pohár bor között esetleg odasúghatták volna vendéglátójuknak, hogy miként avanzsálhat igaz államférfivá. Mivel azonban ennek a brancsnak, értsd az MKP jelenlegi „elitjét“, magas a politika, mint majomnak a zongora, elkúrták a lehetőségeiket, amint azt tudjukkkik anno...
A tanulság mindebből mindössze annyi, ha vendégségbe mész, Trianon ide vagy oda, sohase felejts el zuhanyozni, fogat mosni, nézd meg mindig a sliccedet nem hagytad-e nyitva, és sehol, sose ronts ajtóstól a házba.
Arról, hogy milyen lenne a
felvidékiszlovákiai magyar autonómia, önigazgatás, hol és hogyan tudna működni, ami a jelenlegi szlovákiai magyar politikusokra lenne bízva, majd inkább máskor...
