Október 6.: "Méltán vívtuk ki az emberek nagy részének csodálatát" - Bárdos Gyula Dunaszerdahelyen emlékezett

2021. október 7. - 07:15 | Régió

A magyar kormány 2001-ben nyilvánította visszatérő nemzeti gyásznappá október 6-át, Dunaszerdahelyen pedig idén is megemlékeztek az aradi vértanúkról, illetve az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, valamint az azt követő megtorlás időszakának áldozatairól. A kedvezőtlen időjárás miatt a megemlékezés nem az 1848/49-es emlékműnél, hanem a Csaplár Benedek VMK-ban zajlott.

Október 6.: "Méltán vívtuk ki az emberek nagy részének csodálatát" - Bárdos Gyula Dunaszerdahelyen emlékezett
Fotók: Paraméter
Kapcsolódó cikk:

Október 6.: Zalka Lóránt az aradi vértanúkhoz hasonlók után kutatott Somorján

„Európában az 1848-ban kezdődő forradalomnak 1849 januárjában már mindenhol vége szakadt, csak Magyarország tartotta magát. A hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, rokonszenvet váltott ki Európa-szerte, sőt még Amerikában is” – emlékeztetett Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester, hozzátéve, hogy ugyanakkor a háború régi törvénye, hogy a győztesek határozzák meg az azutáni időszak történéseit, és a Habsburgok nem a nagylelkűség és a megbékélés politikáját választották, hanem a megtorlásét és a megfélemlítését.

A mai napon Hájos szerint ugyanakkor nem a haragot, hanem az áldozatok és mártírok iránti tiszteletet kell kifejezni.

„Haláluk szimbóluma annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak, amelyet a magyar nemzet évszázadokon át folytatott a függetlensége kivívásáért és a társadalmi haladásért. Emléke nem lesújt vagy megfélemlít, hanem bátorít és ösztönöz” – fogalmazott.

Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke azokat a kérdéseket tette fel beszédében, hogy vajon hiábavaló volt-e a márciusi forrradalom és szabadságharc, és hiába teljesített-e túl a magyar nép és nemzet.

„A forradalom, a jogos harc, a nemes kezdeményezés sohasem hiábavaló. (...) Még a levert forradalom is előmozdította a történelem szekerét, a kirobbantó szándék, a nagy közösségi érdek, a nemes cél a vereség után is tovább élt. Hasonlóképp, mint az erő tudata, amely a harcban mutatkozott meg, még ha nem is volt elég a végső, a nagy győzelemhez. Az erő késztette a diadalmaskodókat, hogy elismerjék a forradalom legalább egynéhány alapvető vívmányát” – utalt Bárdos a jobbágyfelszabadításra, mely révén fejlődésnek indulhatott a mezőgazdaság, az ipar és a polgári életviszonyok kezdtek érvényesülni.

„A nemzeti emlékezet, történelmi emlékezetünk legfényesebb napjai éppen 1848-49-ben voltak. Olyan másfél esztendő volt ez, amellyel méltán vívtuk ki az emberek nagy részének csodálatát” – tette hozzá, beszédét pedig azzal zárta, hogy „a forradalmárok elhivatottságából mi, kései utódok merítsünk erőt az előttünk álló küzdelmeinkhez, hogy úgy tudjunk helytállni, ahogy azt közösségi megmaradásunk és fejlődésünk megköveteli”.

Az emlékezés ezúttal nem koszorúzással zárult, a koszorúkat már ezt megelőzően elhelyezték az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékművénél.

(SzT)