32 évvel ezelőtt kezdődött a bársonyos forradalom, melyet Dunaszerdahely és a szlovákiai magyarság is nagyban segített

A bársonyos forradalmat az 1989. november 17-én, a prágai Národní třídán megtartott diáktüntetés elleni brutális rendőrattak indította el, ám ha még 50 évet visszaugrunk a történelemben, megragadhatjuk azt a szörnyű alkalmat, ami egy rendkívüli apropót is szolgáltatott a tüntetéshez.

November 17-e a nemzetközi diáknap 1941 óta, amikor is a Nemzetközi Diákszövetség az 1939-ben szintén Cseh- és Morvaországban ezen a napon történtekre hivatkozva azzá nyilvánította. 1939. november 17-én Adolf Hitler parancsára bezárták az összes cseh- és morvaországi felsőoktatási intézményt, kivégeztek kilenc diákvezetőt, 1200 diákot és professzort pedig koncentrációs táborokba hurcoltak el. A nácik ezzel egy október 26-i békésnek induló tüntetést toroltak meg, melyet a nácik vertek szét – ekkor halt meg Jan Opletal orvostanhallgató és Václav Sedláček 22 éves pék.

50 évvel később, november 17-én már a következő diktatúra ellen tiltakoztak a diákok, aminek előzménye, hogy az ellenzéki Charta 77 mozgalom már szervezett tüntetéseket az előző évtől. Viszont a novemberi diáktüntetés elleni kemény rendőri fellépés volt az, ami lényegében beindította vagy felgyorsította a rendszerváltást.

KRONOLÓGIA: Ez történt 1989 novemberében

Egy nappal később, csehszlovákiai szinten elsőként (még a prágai Civil Fórum és a szlovák Nyilvánosság az Erőszak Ellen előtt) alakult meg Vágsellyén a Független Magyar Kezdeményezés. A szlovákiai magyarok ugyanakkor már az elmúlt évtizedekben is szerepet játszottak a kommunista rendszer elleni fellépésben. A polgárjogi aktivisták által alapított Charta 77 mintájára például 1978-ban létrehozták a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, melynek alapítói A. Nagy László, Duray Miklós és Püspöki Nagy Péter voltak. A bizottság az ellen harcolt, hogy a magyar iskolák oktatási nyelvét a hatalom megváltoztassa, illetve tulajdonképpen megszüntesse az iskolákat. 1988-ban készült el a Csehszlovákiai magyarok memoranduma, 1989 februárjában pedig 33 szlovákiai magyar értelmiségi beadványa, mely különböző kisebbségi területeken terjesztett elő javaslatokat a kommunista pártnak.

1989 júniusában, amikor Václav Havel szabadult a börtönből, és közzétette felhívását a politikai foglyok szabadon bocsátásáról, a szólás-, sajtó és vallásszabadságról, azt a szlovákiai magyar értelmiségiek közül többen, Balla Kálmán, Grendel Lajos, A. Nagy László, Szigeti László és Tóth Károly is aláírták, és tulajdonképpen ők azok, akik Barak Lászlóval, Gyurovszky Lászlóval, Hunčík Péterrel, Németh Zsuzsával, Öllös Lászlóval és Sándor Eleonórával együtt 1989. november 18-án megalapították a Független Magyar Kezdeményezést, melynek első szóvivői A. Nagy László és Tóth Károly lettek.

Első felhívásukban a prágai rendőri beavatkozás ellen tiltakoztak, és követelték a beavatkozás elrendelőinek felelősségre vonását és a letartóztatottak szabadon bocsátását.

Egy nappal később, elsősorban a Charta 77 aktivistáiból megalakult a Civil Fórum, az FMK pedig támogatásáról biztosította és felajánlotta együttműködését a demokratikus Csehszlovákia létrehozásához vezető úton. Ehhez olyan módon is hozzá tudtak járulni, hogy az ezt megelőző időszakban a szlovákiai magyar értelmiség már látogatta a magyarországi ellenzék által szervezett illegális szabadegyetemeket, melyeken a demokratikus folyamatokról és rendszerekről adtak elő.

Kapcsolódó cikk:

„Sohasem a demokrácia a hibás, mert a demokrácia nem egy személy” – A bársonyos forradalomról annak 30. évfordulóján Dunaszerdahelyen

Az FMK tagjai így tulajdonképpen – ahogy azt két éve, a Dunaszerdahelyen megnyílt fotókiállításon Ľubomír Navrátil, a VPN egykori járási vezetője is megjegyezte – a „szoftvert” szolgáltathatták a VPN-nek és a Civil Fórumnak.

November 20-án Prágában 100 ezres tüntetésen tiltakoztak a három nappal korábban történtek ellen, politikai reformokat, szabad választások kiírását követelve. A csehszlovák szövetségi, illetve a cseh és a szlovák kormány a kommunista párt egyes szerveivel együtt elítéli a megmozdulásokat, az FMK eközben szolidaritásáról biztosítja a sztrájkba lévő diákokat és színházakat.

Egy nappal később a következő prágai tüntetésen először szólal fel Václav Havel, aki követeli a rendfenntartó erők november 17-i brutális beavatkozásának kivizsgálását, a Szövetségi Gyűlés mellett egy független vizsgálóbizottság létrehozását, a felelősök megbüntetését, az erőszakért felelős politikusok távozását a hatalomból, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a nyílt társadalmi párbeszédet és a szlovák miniszterelnökkel való találkozás lehetőségét. Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnök először találkozik ezen a napon a Civil Fórum képviselőivel.

November 22-én zajlik az első engedélyezett szlovákiai tüntetés Pozsonyban, melyen felszólalt Grendel Lajos is. Ezzel egyidejűleg megalakult a szlovákiai Magyar Diákszövetség is, melynek szóvivői Berényi József, Szép Attila és Vörös Péter lettek.

Egy héttel november 17. után lemond a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Miloš Jakeš, valamint a párt teljes elnöksége és titkársága, Szlovákiában pedig az FMK kollektív kisebbségi jogokról szóló elvi nyilatkozatának kiadása után Dobos László kezdeményezésére és a 33 szlovákiai magyar értelmiségi aláíró részvételével megalakul a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma.

November 25-én az FMK, a Magyar Diákszövetség, a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma és a komáromi Matesz képviselőinek megbeszélésén a Csemadok pozsonyi székházában felvetődik egy egységes magyar politikai erő létrehozásának a lehetősége, ám ezt az FMK és a Magyar Diákszövetség is visszautasítja, arra hivatkozva, hogy az elszigetelné a szlovákiai magyarságot. Közös nyilatkozatukban végül az 1968-es események, illetve a csehszlovákiai magyarság helyzetének demokrácia és egyenjogúság mentén történő újraértékelését követelik.

November 26-án kezdődnek a Ladislav Adamec miniszterelnök, a kommunista vezetés és a Civil Fórum képviselői közti tárgyalások.

Barak László és Ľubomír Navrátil

Ugyanezen a napon este kerül sor az első demonstrációra Dunaszerdahelyen, melyet Ľubomír Navrátil, Rastislav Baluška, Németh Ilona és Barak László szerveztek a kultúrház mögötti téren. Az első megmozduláson mintegy százan vettek részt, a következő hetekben azonban hetente kétszer megtartott tüntetéseken már több ezren. A megmozdulásoknak köszönhetően november végére minden kommunista szimbólumot eltávolíttattak Dunaszerdahelyről.

November 27-én az ország lakossága kétórás általános sztrájkkal támogatta a Civil Fórum és a Diákszövetség követeléseit, és elérték, hogy a kommunista vezetés beleegyezzen a párt vezető szerepének alkotmányból való törlésébe, az első szabad választás kiírásába és a ’68-as események újraértékelésébe. Ezzel egyidejűleg Dunaszerdahelyen, Komáromban, Érsekújvárott és Vágsellyén megalakulnak az FMK első helyi szervezetei.

Az FMK ezt követően Pozsonyban kiadta Szabad Kapacitás című tájékoztatóját, Komáromban pedig a Reflex c. hetilapot, továbbá megalapította a második világháború utáni első független szlovákiai magyar napilapot, a Napot.

December 10-én megalakult az új kormány, tagjai nagyrészt nem kommunisták voltak. Ezután az elmúlt két évtized legkitartóbb és legelismertebb kommunizmus-kritikusai is hivatalhoz jutottak: december 28-án Alexander Dubček lett a parlament elnöke, Václav Havel pedig a köztársasági elnök.

Januárban Duray Miklós, Gémesi Károly, Németh Zsuzsanna, Popély Gyula, Sándor Eleonóra, Világi Oszkár személyében képviselőket kooptáltak a prágai szövetségi gyűlésbe, Csekes Erika, Grendel Lajos, Kovács László, A. Nagy László, Pirovits László és Zászlós Gábor személyében pedig a szlovák parlamentbe. Ezt követően Zászlós a szlovák parlament, Varga Sándor pedig a szlovák kormány alelnöke lett, míg Hunčík Péter Václav Havel mellé kerültek nemzetiségi tanácsadóként, Csekes Erika pedig az államfő szlovákiai irodájának munkatársa lett.

1990 júniusában, az első szabad választáson az FMK a VPN-nel koalícióban indult, tagjai közül a szövetségi gyűlésbe négyen, Gémesi Károly, Sándor Eleonóra, Szöllős Ilona és Világi Oszkár kerültek be, míg a szlovák parlamentbe hatan, Berényi József, Markotán Péter, A. Nagy László, Pirovits László, Zászlós Gábor és Varga Sándor. Az FMK ezután a csehszlovák és a szlovák kormánynak is tagja lett, Zászlós a szlovák kormány, A. Nagy László a szlovák parlament, Világi Oszkár pedig a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának alelnöke lett.

1990 januárjában alakult meg a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, márciusban pedig az Együttélés Politikai Mozgalom, mely két párt együtt indult az első parlamenti választáson, az Együttélés hét-hét képviselői helyet szerzett a prágai szövetségi gyűlésben (Baculák Veronika, Duray Miklós, Nyitray László, Gyimesi György, Nieboda Vladislav), illetve a pozsonyi parlamentben (Bauer Edit, Dobos László, Harna István, Hirjak Mikuláš, Mikó Jenő, Szabó Rezső, Rózsa Ernő), míg az MKDM-mel (Bugár Béla) együtt a szlovákiai magyaroknak összesen 15 képviselői helye volt Prágában és 18 Pozsonyban.

Sokáig csak emléknapként tartottuk számon november 17-ét

A szabadságért és demokráciáért folytatott harc állami ünnepeként 2001-től tartjuk számon november 17-ikét. A parlament akkor képviselői javaslatként fogadta el az állami ünnepekről szóló törvény módosítását. A javaslatot az MKP, a KDH, a DS és az LDU képviselői írták alá.

Csehországtól eltérően addig csak emléknapként tartottuk számon november 17-ét.

Éles vita folyt erről akkoriban a parlamentben. Elsősorban a nemzetiek reagáltak hevesen a javaslatra. Azzal vádolták a konzervatív képviselőket, hogy ez csak egy manőverük arra, hogy megvonják Szlovákiát az önállóságát és oszthatatlanságát jelképező ünnepeitől. Ján Cuper (HZDS) úgy fogalmazott, pártjuk a javaslatot megszavazza, de nevárják, hogy ünnepelni is fogják.

A legkomolyabb kifogásokkal az emléknap ünnepnappá való változtatását illetően a Brigita Schmögnerová vezette pénzügyminisztérium élt. Azzal érvelt, hogy már éppen elég állami ünnepünk van, és egy újabb kb. 3,7 milliárd koronás veszteséget jelentene a gazdaságnak.

November 17-ét 1990-ben szavazták meg emléknappá, amikor a Csehszlovák Szövetségi Gyűlés elfogadta a törvénymódosítást. Ekkor e napot a diákok szabadságért és demokráciáért folytatott harcának emléknapjává nyilvánították.

Szlovákia létrejöttekor egy új törvényt fogadtak el, amely szerint november 17. az önkényuralmi rendszer elleni harc emléknapjává vált. 2001-ben pedig a szabadságért és demokráciáért folytatott harc állami ünnepnapjává.

(Paraméter/Fórum Intézet/MTI/TASR)