Nyékvárkonyt is díszíti májfa
Nem tántorította el az eső a nyékvárkonyiakat, este fél hétkor felállították májfájukat a St. Florián panzió parkolójában.
Számos színes szalag került a fa ágaira, s persze a bor sem maradhatott le róla. Míg a férfiak azon munkálkodtak, hogy egyenesen álljon a község májfája, addig a Nyékvárkonyi Népdalkör alkalomhoz illő dalokat adott elő.
Április utolsó és május első napja nemcsak a majális miatt fontos. A régi időkben a férfiak ekkor vittek fát és kosarat a szívük választottjának, ezzel jelezve udvarlási szándékukat. A májusfa, a zöld ág a természet megújulásának a szimbóluma, és legtöbb esetben szerelmi ajándék. A májusfa a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A legények éjszaka vágták ki, s hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé. Ezt vagy közösen tették meg, vagy egyénileg, mindenki a saját szerelme háza elé állított egy szépen feldíszített fát. Voltak helyek, ahol kizárólag a bíró és a pap háza elé állítottak fel magas májfát, a többi, hajadon leányt rejtő ház előtt kisebb fák ékeskedtek. Leggyakrabban nyárfát állítottak, de megesett, hogy vadkörtét, orgonát vagy épp vadpiszkét ástak a földbe. Színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral díszítették fel őket, majd a földbe ásták, vagy a kapufélfára szögezték. Erdélyben ki is faragták a fát vagy a legény belevéste a nevét. A lányoknak nagy megtiszteltetés volt ez.
Bár napjainkban a férfiak már nem állítanak májfát az általuk kiszemelt hölgynek, maga a faállítás hagyománya egyre több településen élénkül fel.
(SzC)
