Nyilvánosságra került a pozsonyi lövöldöző búcsúlevele – szüleinek és titkos szerelmének címezte utolsó szavait
Nyilvánosságra hozták Juraj K., a pozsonyi lövöldöző búcsúlevelét, aki múlt héten szerdán, a Tepláreň nevű bárnál megölt két embert.
Mint ismert, múlt héten szerdán este lövöldözés történt a pozsonyi Vár utcában (Zámocká), amely során két ember meghalt, egy pedig megsérült egy bárnál, ahol közismerten az LMBTQ-közösség tagjai találkoznak. A történtek előtt és után az elkövető aktív volt a közösségi hálón. A rendőrség csütörtökön reggel holtan találta meg.
Az LMBTQ-közösség ellen elkövetett brutális gyilkosságot követően hamar egyértelművé vált, hogy a támadó, a 19 éves Juraj homofób és rasszista indíttatásból cselekedett. A fiatal búcsúlevelet is hagyott hátra, amit most a Topky.sk nyilvánosságra hozott.
„Eljött az idő, kilépek a lakás ajtóján és rátámadok minden létező ellenségemre. Teljes erőből, mosollyal az arcomon és annak tudatában teszem, hogy ez mit jelent hátralévő életemre”
– kezdte levelét Juraj, amiből az derül ki, hogy a sorokat még azelőtt fogalmazta meg, hogy a gyilkosságokat elkövette volna.
A történtek után Juraj hazament szüleihez, akiknek elárulta, mit tett. Noha éles szóváltás alakult ki köztük, valamint a fiatal bezárta őket az egyik szobába, néhány sort nekik is szentelt, amelyben arra kéri őket, hogy ne bánkódjanak.
„Anya, apa, nem mindig voltam hozzátok őszinte. Nem mindig voltam jó fiatok. Nem mindig értékeltem azt, amit tettetek értem. De tudjátok, hogy a 19 évemért csakis nektek lehetek hálás. Végtelenül nagyra értékelem”
– írta Juraj, aki arra kérte szüleit: ne hagyják, hogy bántódása essen a húgának, Natáliának.
A fiatal a levelében leírta, egyáltalán nincs lelkiismeret-furdalása. „Amit teszek, nem magamért teszem. Azért teszem, mert tudom, mit terveznek az ellenségeink. A népemért, a nemzetemért, a fajomért teszem” – írta körül indokait, és örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, amit végrehajtott. Csupán egyetlen dolog bántotta, és mindössze két érzés kavargott benne.
„Örülök annak, hogy lehetőség nyílt számomra rátámadni erre a megszálló zsidó rendszerre, de elkeserít, hogy nem leszek életben, hogy láthassam a világot az ellenségünk vereségét követően”
– fejezte ki Juraj, majd hozzátette: saját kezébe vette a sorsát.
A levélben egy ismeretlen nőről vagy lányról is ír. Minden bizonnyal a titkos szerelméről van szó, aki semmit sem tudott a fiú érzéseiről.
„Sosem mondtam neki semmit. Nem írom le a nevét, mert nincs értelme. Sosem voltam képes elmondani neki azt, amit gondoltam, ezért nem tartom alkalmasnak belerángatni az egészbe” – tette hozzá Juraj.
A levél végén arról ír, hogy eljött az idő fellépni és harcolni, még abban az esetben is, ha ő lenne az utolsó európai, aki így tenne. „De tudom, hogy nem én leszek. A halálom után is veletek leszek, csupán nem fizikailag. Az emlékek, az élmények örökre megmaradnak” – zárta levelét Juraj.
(topky.sk)
