Nyitás, logikafüggőség, kultúrkóma

Füleki Hajnalka | 2022. január 6. - 12:21 | Vélemény

Teljesen érthető és jogos, hogy a szülők többsége szeretné a gyerekeit az iskolában látni, mert a lurkóknak kötelessége és joga tanulni. Valamint saját közösségében létezni, szocializálódni, kapcsolatokat építeni, kezelni, megerősíteni, vagy ha kell, leépíteni… Formálni saját magukat, felkészülni az életre, bla, bla, bla, etc, etc.

Nyitás, logikafüggőség, kultúrkóma
Fotó: Cséfalvay Á. András - illusztráció

Mert ez az állapot még nagyobb nyomot hagy rajtuk és bennük, mint a felnőttekben, akiknek a társadalma amolyan jó példaként totálisan szétzüllött.

Másrészt – bárhogyan próbálja az ember meggyőzni magát, hogy a túlélés érdekében pár évre le kell szoknia – a logika függőség, nehezen vagyunk meg nélküle.

Ugyebár logikusabb volt itt egy héttel korábban megnyitni a kocsmákat (és vendéglőket), mint az iskolákat. Valószínűleg azért, mert a kocsma az illetékesek szerint kevésbé veszélyes hely, mint egy iskola.

Viszont ha egy iskolában evidensen nem lehet 2 méter távolságokat tartani a padok között, mint egy kocsmában, nem csupán gyógyult és oltott személyek léphetnek be, a lehetetlennel határos a maszkviselés és a személyek között távolság következetes betartása, akkor talán jogosan vetődhetnek fel kérdések az iskola–kocsma párhuzam esetében. Is.

Hiszen ilyen alapon, ha már a nagyrészt oltatlan gyerekeinket és a bevallottan irdatlan nagy antivaxer, sőt vírustagadó hányaddal súlyosbított pedagógustársadalmat nem féltjük, akkor tán simán ki lehetne nyitni mindent. Ilyenkor, a beköszönő új hullám tiszteletére – ami valamilyen, sőt akármilyen, leginkább tán ironikus viszonyban állna az oltottság és a ráció mértékével.

Nem csupán az oktatás elzárása hagy ám nyomot a jövő nemzedékén és a társadalmon – ami nem kérdés. Hanem pl. a kultúra hiánya is, mely hiány fokozza a bajt és az agybajt, a lelki bajokat.

A kultúra tán még a kocsmáknál is rosszabb helyzetben van. Hiszen békeidőben sem kiemelt fontosságú. A mi posztszoci közösségünkben luxus, az ingyenélő vagy élősködő tücskök foglalatossága a szorgos hangyák tiszteletre méltó munkás teljesítménye mellett, vagy pedig egyenesen ellene. Ezt a felfogást verték belénk. Az csak olyan izé, nem rendes munka, nem rendes szakma, kétes alakok, kétes egzisztenciája, simán megvan nélküle az ember.

De ez az ember, ha csak ronda kanapét tud venni a tévézéshez, nem gondol rá, hogy a kanapé formatervezése részben szintén művészi tevékenység. Hogy a ronda kanapén ülve olvasott újság szellemi termék, a mosogatáshoz szóló rádióból alkotó művészek gondolatai és hangjai zengnek és a tévében is azért szar vagy egyenesen nincs műsor (jobb esetben legalább beszélgetnek), mert azt a kultúra hozná létre. Ha lenne rá pénz.

A kultúra számára ugyanúgy drágább lett a villany, a gáz, a kenyér és a benzin, de a kultúra karanténtücske nem raktározott egész nyáron, mint az autógyári hangya, mert neki a muzsikálás volt a dolga. Ráadásul sosem dobtak annyit a hangyák a hegedűtokba, hogy abból spájzolni lehetne. A kultúra békeidőben is napról napra… Mostanság meg már úgy se… Vagy szakmát váltott, elment „rendes munkára” (majd még utóbb kikap, mert elveszi az eredetileg is rendes munkás rendes munkáját…), vagy külföldre távozott, ahonnan roppant drága lesz őt visszahozni, vagy teljesen rezignált.

A rendes hangya pedig szidja a rádiót, hogy miért nem hall végre egy új dalt. Hát azért, mert nincs, aki megírja és eljátssza és elénekelje, vagy ha van, hát azért, mert nincs pénz pl. a stúdiófelvételre. Filmek: dettó. És akkor roppant és bűnös mód leegyszerűsítettük a kultúra fogalmát az érthetőség kedvéért.

Legyünk viszont tisztában azzal, hogy a kultúra (beleértve a művészeten kívül a tudás világát) sokkal jobban átszövi mindennapi életünket, mint azt elsőre gondolnánk. Márpedig ezért fog nemsokára hiányozni még azoknak a főhangyáknak is, akik a minisztériumban a költségvetését előkészítették vagy azoknak, akik ingyenélőknek tartottak mindenkit, akinek nem olajos vagy sáros a keze. És ha a kultúra most nem kap legalább akkora esélyt, mint a kocsmák (amelyekre szintén szükség van, hiszen mindenhol képződik, születik kultúra ahol az emberek találkoznak), akkor a társadalom csupán drágán és csak részlegesen fogja tudni pótolni, kizárólag külföldi forrásból. Mert itthon kihal.

Márpedig ahol a kultúrát hagyják kihalni vagy nem ébresztik fel a financiális kómából, ott a társadalom alkalmatlan vezetői mellett maga az igénytelen társadalom ugyanúgy „hibás” lesz. Nem csupán „hibáztatható”.

Logikus, ugye?