Megosztás
Két körülmény is feltűnő Rogán korrupciós listáról való levételével kapcsolatban: egy szóval sem tisztázták a minisztert a korrupció vádja alól, az amerikai nagykövet pedig még aznap nyíltan elmondta, mit várnak közép-európai szövetségeseiktől.
Ez gyorsan ment: január 7-én felkerült, kedd este pedig már le is vették a magyar Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető minisztert, Orbán Viktor kabinetfőnökét az amerikai pénzügyminisztérium Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatalának (OFAC) szankciós listájáról.
A döntés – amelyről a Rogánt csak „magas rangú magyar tisztviselőnek” nevező Marco Rubio telefonon értesítette Szijjártó Pétert – felettébb érdekes, ugyanis egy árva szóval nem tér ki a miniszter érdemi korrupciós tevékenységére, amelynek alátámasztásával éveket töltöttek el az amerikai illetékes hivatalok. A rövid indoklás csak annyi, hogy Rogán „további listán tartása nem egyeztethető össze az Egyesült Államok külpolitikai érdekeivel.”
Orbán bizalmasa, az „aki NER, az nyer” világának egyik megalkotója az ún. Magnyickij-törvény alapján került fel az SDN-listára a Biden-korszak búcsúajándékaként, ugyanis „az Egyesült Államok nem fog habozni felelősségre vonni az olyan személyeket, mint Rogán, akik a hatalmukat arra használják fel, hogy jogtalanul gazdagítsák magukat és cimboráikat országuk és polgártársaik rovására” – közölte akkor Bradley T. Smith terrorizmusért és pénzügyi hírszerzésért felelős helyettes államtitkár. Az amerikai külügy pedig olyan szintű magyar korrupciót látott, hogy state capture-ről, tehát az állam foglyul ejtéséről beszélt.
Szijjártóék akkor azonnal bejelentették, hogy jogi lépéseket tesznek az ügyben, március elejére ezek állítólag meg is történtek, de hogy a listáról való levétel – amely procedúra általában nem két hónap – milyen új érvek, dokumentumok, bizonyítékok alapján történt, azt teljes homály fedi, nagy valószínűséggel csak hatékony személyes lobbizás minősített esete forog fenn. Egy ehhez kapcsolódó minapi fontos eset mindenesetre nem azt valószínűsíti, hogy a Trump-adminisztráció már nem tekinti korruptnak Orbán rendszerét.
Márciusi keltezésű dokumentumában ugyanis Washington egyebek mellett a magyar közbeszerzések korrupciójával indokolja az európai gazdaságot – főleg az autógyárakat – sújtó vámokat. Amikor pedig Szijjártó erre úgy reagált, hogy ez is, akárcsak a Rogán-listázás, a volt amerikai nagykövet, David Pressman bosszúálló művelete, a Fehér Ház helyettes szóvivője közölte: az amerikai kormányzat által összeállított listát „hazánk legkiválóbb közgazdászai készítették annak érdekében, hogy kereskedelempolitikánk Amerika érdekeit szolgálja.”
Maradnak tehát „az Egyesült Államok külpolitikai érdekei”, amelyekkel nem fér össze Rogán listán tartása. Kár lenne ezen a ponton azon rugózni, hogy ember legyen a talpán, aki Donald Trump eddigi rövid ténykedése alapján szabatosan össze tudná foglalni az új adminisztráció külpolitikai érdekeit, fókuszáljunk inkább arra: a megfogalmazás itt is, akárcsak a legtöbb hasonló esetben, valamiféle alku ígéretét vagy fenyegetését jelenti. Politikai döntés született tehát, hogy egyértelmű legyen. Szijjártó szerint az amerikaiak nem kértek semmit a lépésért cserébe, és ebben valószínűleg igaza is van.
Trumpék ugyanis nem kérni szoktak, hanem követelésekkel, feltételekkel és kész helyzetekkel előállni, és nagyon valószínű, hogy így kell érteni Robert Palladino amerikai ügyvezető nagykövet keddi, órákkal a Rogán-döntés előtt elmondott budapesti beszédét. Ebben az ügyvezető nagykövet igen konkrétan belement abba, mit várnak a közép-európai szövetségesektől, külön is nevesítve Magyarországot:
• Európa biztonságának megerősítését, a NATO-elvárások teljesítését;
• az Oroszország elleni szankciók fenntartását, hogy megkönnyítsék Trumpnak a két háborúzó fél asztalhoz ültetését;
• le kell jönni az oroszokról. Energiabiztonság kell és diverzifikálás, amerikai nukleáris üzemanyag, kis moduláris reaktorok és cseppfolyósított földgáz (LNG) vásárlása, elkerülendő az oroszoktól való „túlzott stratégiai függést”;
• le kell jönni Kínáról. Teljes fordulat kell a kereskedelmi és a befektetési politikában: Washington természetesen „tiszteletben tartja a nemzeti döntések szuverenitását, ugyanakkor hangsúlyozza a stratégiai kockázatok világos szemmel történő értékelésének szükségességét.” Márpedig ha Kína nem stratégiai kihívás, akkor semmi.
Az ügyvezető nagykövet által megfogalmazott stratégiai pontokban az a közös, hogy válaszút elé állítják Orbán rendszerét: ha komolyan veszik őket, sem az uniós szankciók megfúrása, sem az oroszoktól való energiafüggés, sem Paks II., sem a kínai autó- és akkugyárak, sem az értelmetlen kínai vasútvonalak nem tarthatók, nem konformak ezzel az elvárással.
Dönteniük kell a jelek szerint, hogy Putyin és Hszi, avagy Trump iránt lesznek szervilisek – az egy-fenékkel-két-ló koncepció kifutó modell.
Rogán közölte, hogy „most erkölcsi elégtételt várok el azoktól, akik ennek kapcsán minden bizonyíték nélkül belém rúgtak.” A kérdés azonban inkább az: hol marad azoknak az erkölcsi és materiális elégtétele, akik a hivatalos államformává emelt korrupció miatt 15 éve nem jutnak piaci lehetőséghez ebben az országban? Akiket csak jól megadóztatnak és lekezelnek? Akiknek elfogyott a levegője és a türelme, akiknek ellopták a közpénz-milliárdjait és az életét? Akik számára képtelenek működőképes, európai szintű iskolákat, kórházakat, országot fenntartani?
Rogán listán tartása tehát nem egyeztethető össze az Egyesült Államok külpolitikai érdekeivel. Jó. Viszont tegyük hozzá innen, Budapestről, hogy miniszterként való megtartása nem egyeztethető össze Magyarország külpolitikai, belpolitikai és gazdasági érdekeivel, valamint az erkölccsel, a jogállamisággal és a világ normális rendjéről alkotott alapvető felfogásunkkal.
A szerző újságíró, publicista, blogja: individualista.hu
