Megosztás
Zsigmond Barna Pál az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján tartott megemlékezésen először arról beszélt, hogy '56-ban a Nyugat magára hagyta az önrendelkezésért küzdő magyarokat, és nem küldött katonákat, ma viszont az EU tetézi a bajt azzal, hogy fegyvereket szállít, tegyük hozzá, a szabadságukért küzdő ukránoknak.
Hagyományosan a diktatúrák áldozatainak városháza melletti emlékművénél tartották az '56-os ünnepséget, melyen elsőként Karaffa Attila dunaszerdahelyi alpolgármester mondott beszédet. Ő megjegyezte, 1956 októberében "a végsőkig elkeseredett nép úgy érezte, most lehetne távozásra kényszeríteni azt a bizonyos külső erőt, a szovjet impériumot, amelynek ágyúcsöveit a nemzet hátába nyomta a nagyhatalmi rendezés és a kommunista terror a második világháború után".
"A kommunisták azt hitték, hogy egy nemzet kényszer hatására feladja szabadságát, önrendelkezését, kultúráját, határait, történelmét és hitét. A magyarokat azonban nem ilyen fából faragták" – emlékeztetett.
Figyelmeztetett arra is, hogy bár Dunaszerdahelyen nem történt forradalmi esemény, az itteni magyarok is hallgatták a Szabad Európa rádiót. "Biztos vagyok benne, hogy ökölbe szorított kezekkel éreztek dühöt és tehetetlenséget" – fogalmazott.
Utalt arra is, hogy ahogy a történelem vihara próbálta elfojtani a magyarok szabadságvágyát, szűkebb köreinkben úgy próbálják "a külső erők" a szlovákiai magyarok nemzeti érzelmeit és hagyományaik ápolását is elfojtani, és ez szerinte a parlamenti választásokon is megmutatkozott, bár nem fejtette ki, hogyan.
"Mi is hibáztunk, amit szeretnénk jóvá tenni, de csak együtt tudjuk megtenni" – szögezte le.
Utána rázendített Zsigmond Barna Pál, a magyarországi Európai Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára, aki azzal kezdte, hogy "a pesti srácok halált megvető bátorsága és hősiessége annak bizonyítéka, hogy a magyar nemzet nem tűri a rabigát és minden hódítónak számolnia kell azzal, hogy eljön az igazság pillanata".
Úgy véli, a magyar nemzet büszke lehet arra, hogy "a forradalom nem csupán a Szovjetunió, hanem az egész, világháború után kialakított európai rend koporsójában volt az első bevert szög". Emlékeztetett, hogy a forradalom leverése és a kommunista rendszer bevezetése ugyan a Szovjetunió és a kollaboránsainak bűne, de abban, hogy ez a helyzet egyáltalán kialakulhatott, szerinte a nyugati hatalmaknak is megvolt a maga felelőssége, mivel szerinte csereeszközként tekintettek az itteni népekre, amit a nyugalmuk (béke?) érdekében átengedtek Sztálinnak.
"Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy mikor eljött az idő, és valóban segíthettek volna a szabadság kivívásában, a szavakon túl semmit sem tettek. Nem kockáztatták saját biztonságukat, nem küldtek katonákat, pedig előzetesen elhitették a felkelőkkel, hogy ezt fogják tenni" – magyarázta.
Ezután gondolatban és szóban is átkapcsolt jelen időre, és azt ecsetelte, hogy a birodalomépítő törekvések ma is jelen vannak, és egyre nagyobb a nyomás, hogy a közép-európai térség országai "egyre nagyobb részét adják fel szuverenitásuknak és álljanak be a brüsszeli progresszívek által feltartott zászló alá". Zsigmond Barna Pál szerint viszont ez már nem az a zászló, amihez egykor önként csatlakoztak.
"Ma annak lehetünk szemtanúi, hogy az Európa jövőjére leselkedő legnagyobb kockázat éppen Brüszelben és az őket kiszolgáló bürokráciában keresendő. azt tapasztalhatjuk, hogy az unió központjában az inkompetencia és a középszerűség ül tort, ahol olyan intézkedések sorjáznak napirenden, amelyek a kontinens jövőjét teszik tönkre" – húzta alá. Itt megemlítette a "felelőtlen migrációs politikát", az "álszent klímapolitikát" és természetesen az elhibázott szankciós politikát".
Mindeközben emlékeztetett az ukrajnai háborúra, és míg '56 esetében hiányolta a Nyugat beavatkozását, illetve hogy katonákat küldjenek, most szerinte épp ez, pontosabban a fegyverek küldése tetézi a bajt.
"Az EU itt is ahelyett, hogy mindent megtenne a béke érdekében, inkább tetézi a bajt és a veszélyt, fegyvereket szállít, ezáltal olajat öntve a tűzre" – ezt találta mondani, agyoncsapva korábbi gondolatát.
Az ukránoknak az országukat megszálló oroszokal szembeni védekezéséről ugyan szót sem ejtett, viszont itt megint visszautalt a múltba, és kijelentette, ami 1956 őszén Magyarországon történt, "az egyszerre volt a nagyszerűség, a hazaszeretet és a jövőbe vetett töretlen hit mindent felülmúló megnyilvánulása, és ugyanakkor a hatalmi logika kudarca".
Tizenkét perces beszédében elmondta még, hogy a hősök emléke a mai generációkat is kötelezi.
"Tisztában kell lennünk azzal, hogy az utókor rólunk is ítéletet fog mondani – hangsúlyozta. – Ezért mindenben úgy kell cselekednünk, hogy ne veszélyeztessük Európa, azon belül a magyar nemzet jövőjét, kilátásait."
Hozzátette még, hogy mindebben szövetségesekre is szükség lesz, az új szlovák kormányra pedig olyan partnerként tekintenek, akivel együtt gondolkodhatnak és dolgozhatnak.
(SzT)