Október 6.: „Csak szégyenkezhetünk és pironkodhatunk elődeink előtt” – Hájos kiosztotta a választókat és a sajtót is Dunaszerdahelyen

2023. október 7. - 08:00 | Régió

Hat nappal a Szövetség szempontjából sikertelen választások után az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján, a nemzet gyásznapján sikerült megtalálni a párhuzamot a két történés között. Míg viszont a dunaszerdahelyi polgármester (akit egyébként Dunaszerdahelyen kevesebben karikáztak, mint a választásokat megnyerő Smer elnökét, Robert Ficót) inkább óbégatott, addig a szintén beszédet mondó magyar államtitkárhelyettes bizakodóbb volt.

Október 6.: „Csak szégyenkezhetünk és pironkodhatunk elődeink előtt” – Hájos kiosztotta a választókat és a sajtót is Dunaszerdahelyen

„175 évvel ezelőtti magyar forradalom ideje alatt az egész nemzet összefogott, változást akartak a társadalomban és az ország irányításában” – tapintott rá az 1848/49-es forradalom és szabadságharc lényegére Hájos Zoltán polgármester. Hozzátette, „a forradalomhoz más nemzetiségű emberek is csatlakoztak, akiknek fontos volt a Habsburg uralom megszüntetése, a jobbágyfelszabadítás, a szólás-, a gyülekezési és a sajtószabadság elérése, a közterhekben való egyenlőség, és a polgárság parlamenti képviselete”, majd átkötötte a témát a jelenbe, és megjegyezte: a szeptember 30-i választások során sem volt kisebb a tét! Emlékeztetett, hogy akkor mindenki összefogott, és most sem kellett volna mást tenni.

Elhangzottak a kampány során használt panelek, miszerint „a szlovák pártok egyike sem érti meg a helyzetünket” és hogy „nem is szándékuk részünkre jó döntéseket hozni”. Ezután figyelmeztetett, hogy bizonyára a forradalom és szabadságharc résztvevői és az aradi vértanúk sem lennének ránk most büszkék.

„Egyrészt mert nem voltunk képesek egy közösségként összefogni, nem tudtunk egy egységes választási listát összeállítani, másrészt a magyar választók is kedvük szerint voksoltak és nem szavaztak tudatosan” – szögezte le következtetéseit.

Megjegyezte, hiába jutottak be korábban is a szlovák pártok listáján a parlamentbe „kirakatmagyarok”, az országházban „nem tudtak olyan politikai erőt képviselni, mint amilyet az egyes megyékben mi képesek vagyunk”. Nem tudni, hogy a „kirakatmagyar” kifejezéssel utalt-e a három és fél évvel ezelőtt még az OĽaNO listáján parlamentbe jutott Gyimesi Györgyre, aki idén már párton kívüliként a Szövetség listáján indult.

Hájos ugyanakkor abbéli meggyőződésének is hangot adott, hogy a mostani választások előtt az egyes családokon belül sem volt „megfelelő a kommunikáció”, hiszen „a szülők és gyerekeik más-más pártokra adták le szavazataikat”.

Ráadásul szerinte a választási „sikertelenség felelőssége alól nem tudja kivonni magát a szlovákiai magyar sajtó” sem, mivel „nem volt képes hatással lenni közösségünk tagjaira, hogy a választók a legesélyesebb magyar pártra adják le a voksukat”. Hájos a sajtószabadságról mint szekértolásról folytatott rövid értekezését nyomatékosította azzal, hogy tette mindezt a sajtó még azután is, hogy a fogadóirodák esélyt sem adtak a szlovákiai magyarok képviseletét hirdető másik két pártnak, a Hídnak és a Magyar Fórumnak.

"Ezek után a közösségünk számára sikertelen választások után csak szégyenkezünk és pironkodhatunk elődjeink előtt, akik mind a forradalommal, mind a szabadságharc leverését követően halálukkal példát mutattak nemzetünknek összefogásról, hazaszeretetükről, elszántságukról és a bátorságukról. Mi sajnos ezek közül már eggyel sem büszkélkedhetünk” – húzta alá mondandója végén.

Nála némileg bizakodóbban állt a cselekményhez Szilágyi Péter magyar nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, aki szerint október 6-ika arra a feszültségre emlékeztet, mely abból adódik, hogy „mindent megtettünk, mégis vesztettünk”.

„Március 15. örömét beárnyékolja az október 6-i események sora. Fontos azonban tudni, hogy a bukásból később mégis sikerek születtek és születhetnek most is. A mártírok igaz ügyet szolgáltak és áldozatos példamutatásuk számunkra is követendő. A 21. századi Szlovákiában, a felvidéki magyarság szülőföldjén is beérhetnek az áldozatos munka gyümölcsei” – hangsúlyozta.

Emlékeztetett, hogy a siker ugyan elmaradt 1849-ben is, „mert idő kellett, amíg beérett, valamint kitartás, más történelmi helyzet és más taktika, hogy a nemzet szabadságát elnyerjük”. Úgy véli, október 6. azt üzeni a mának, hogy „a veszteség nem örök, az elbukás nem végleges”, és hogy „a legyőzötteknek is van dicsősége”.

„Van miért bizakodnunk a parlamentbe jutás lehetőségének elvesztése után is, mert ezt az esélyt csak a következő választásig vesztettük el. Ez minden magyarnak veszteség, de nem veszett ügy” – vonta le a tanulságot az államtitkárhelyettes.

A megemlékezés a beszédeket és a kultúrműsort követően koszorúzással zárult.

(SzT)