Október 6.: Zalka Lóránt az aradi vértanúkhoz hasonlók után kutatott Somorján
Fáklyás felvonulással tisztelegtek az aradi vértanúk előtt a Dunaszerdahelyi járás második legnagyobb városában, melyet követően Zalka Lóránt bősi pedagógus mondott beszédet.
A megemlékezés az esti istentisztelettel vette kezdetét Somorján, majd ezt követte a fáklyás felvonulás a Fő téren. Ezután a a Corvin Mátyás Alapiskola diákjai olvasták fel az aradi vértanúk utolsó mondatait, majd őket követte beszédével a Vízsodorta históriák című rövidfilm alkotója, illetve az Egy csónakban Istennel című könyv szerzője.
Zalka Lóránt arra hívta fel a figyelmet, hogy az aradi vértanúk élete és halála nélkül beteljesületlen lenne a magyar történelem, majd előrebocsátotta, hogy többször visszatér majd beszéde fő kérdéséhez:
hol vannak ma a hozzájuk hasonlók?
Úgy vélte, nem szabad elfelejteni, hogy az erkölcsi győzelem a magyar szabadságharcosoké volt, majd ő maga is példaképet kezdett keresni a 13-ak közül. „Nekünk példaképek kellenek, az egyik vagy a másik hadvezér, tábornok vagy bármelyik parancsokat osztogató tiszt. Azért, hogy szilárdan álljunk szülőföldünkön, (...) hogy igaz értékekkel töltsük meg családjainkat és iskoláinkat, hogy visszatérjen belénk a hit. Az a hit, melyet elhagytunk valahol a modern, Európába vezető úton” – jelentette ki.
Példaképeként elsőként Kiss Ernőt nevezte meg, aki dúsgazdag nemesként hátat fordíthatott volna az egésznek, ehelyett „a honvédek élére állt, hogy aztán őt is a halálra hurcolják”. Aztán másodjára „az öt gyermeket hátrahagyó Schweidel Józsefet választotta, „aki az utolsó pillanatig bízott a császár kegyelmében”. Majd Nagysándor Józsefet, aki „a hatszoros túlerőben lévő orosz hadsereg ellen vezényelte vitézeit. Most mit mondanánk rá, hogy eszement? Hogy őrült? Hogy nincs benne felelősség? Érezzük-e a vezérőrnagy vadsággal és meggondolatlansággal teli magyarságát és hazaszeretetét?”
Ezután Leiningen-Westerburg Károly, a legfiatalabb aradi vértanú szavait idézve beszélt Damjanich Jánosról, aki „jóbarátait mindig odagyűjtötte a tűz köré, melyet ő rakott és állította, hogy csak akkor ég jól, ha ő rakja. (...) Én is szeretnék odahívni mindenkit a tűz köré, melyet én rakok, és én tudok csak rakni, és én is szeretnék felvidítani mindenkit a környezetemben” – indokolta, miért választja mégis példaképül Damjanichot.
Végül oda lyukadt ki, hogy mind a tizenhárman a példaképei lesznek.
Korábban:
Október 6.: "Méltán vívtuk ki az emberek nagy részének csodálatát" - Bárdos Gyula Dunaszerdahelyen emlékezett
(SzT)
