„Olyan nem létezik, hogy ne legyen Arizóna!” (INTERJÚ)

2019. március 25. - 17:05 | Kultúra

Idén ünnepli tizedik születésnapját a csallóközi Arizóna zenekar. A különleges alkalom apropóján új nagylemezzel rukkolnak elő: március 29-én, pénteken jótékonysági nagykoncerten mutatják be az Xév című albumot a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban.

„Olyan nem létezik, hogy ne legyen Arizóna!” (INTERJÚ)
Fotók: Cséfalvay Á. András – további képekért kattints!

Három nagylemez, több mint egy tucat videoklip, koncertek idehaza és külföldön, számos elismerés. Tartalmas tíz évet tudhat maga mögött a Harmónia-díjas Arizóna zenekar, amelynek a gyakori tagcserék sem szegték útját. Ellátogattunk az egyik próbájukra, ahol a kezdetekről, az elmúlt tíz évről, a nehezebb időszakokról, az új lemezről és a nagykoncertről a zenekar tagjait, az énekest, Gasparik Maját, a billentyűst, Gasparik Fecót, a basszusgitárost, Sütöri Patrikot, a gitárost, Lépes Gábort és a dobost, Kovács Dodit faggattuk.


Minden bizonnyal sokan kíváncsiak arra, hogy milyen volt a kezdeti időszak, honnan jött a zenekar alapításának ötlete, és hogy találtatok egymásra.

Maja: 15 éves voltam, amikor a zeneiskolában kitaláltuk, hogy szeretnénk zenekart alapítani. Azelőtt még csak egy alkalommal énekeltem zenekarral, de nagyon magával ragadott. Nem sokkal később elkezdtünk dolgozni az akkori dobosunkkal, Hajas Lacival, aztán fokozatosan jöttek az új emberek. Akkor még úgy állt mindenki a hangszere mögé, hogy vagy nem játszott még korábban, vagy nem abban a bizonyos stílusban zenélt. Én eredetileg latin zenekart szerettem volna alapítani, már gyakoroltuk is a Sway című dalt, amikor megismerkedtünk Fecóval. 2009. január 17-én megkezdődött az együttműködés, és mindmáig ő a mozgatórugónk.


Gasparik Maja

Fecó: Igen, úgy kezdődött az egész, hogy két fiatal megkeresett. Nekem akkor már volt pár zenekarom – például Gáborral, a gitárosunkkal is játszottuk már közösen –, de addig saját dalaink nem voltak. Maja megkérdezte tőlem, hogy nem ismerek-e valakit, aki szívesen zongorázna egy latin zenekarban. Csodálkoztam is, hogy latin zenekart akarnak alapítani itt, a Csallóközben. Már az első próbán láttam, hogy szükségük van egy vezetőre, és ezt végül elvállaltam, mert láttam, hogy tehetséges fiatalokról van szó.

Elkezdtünk saját dalokat írni, abban a szellemben, hogy az Arizóna mindig más legyen, mint a többi hazai banda.

Nehéz volt a kezdeti időszak?

Maja: Aktuálisan mindig jónak éreztük, amit csinálunk, de utólag visszanézve többnyire szörnyűnek találtuk. (nevet)

Fecó: Ennek ellenére viszont az első két évben olyan helyeken megfordultunk, akár média, akár koncertek szempontjából, ahol most, tíz év után sem lenne egyszerű. Valahol tehát érdekes volt ez a dolog, és persze merészek voltunk. Az akkori dobosunk, Hajas Laci például felkereste a Jáksó Lacit a Class FM-ből, és addig nyaggatta, amíg intézett egy riportot élő adásban. Annyira szörnyűek tehát nem lehettünk, az évek hosszú során pedig egyre csak fejlődtünk. Egyre poposodtunk, mára pedig a pop-rockból inkább popzenekar lettünk. Ehhez viszont kellett jó néhány tagcsere.


Gasparik Fecó

Ezek valószínűleg nehezebb időszakok voltak.

Maja: Igen, mert minden egyes tagcserénél gyakorlatilag a nulláról kellett indulnunk.

Szerintem mi vagyunk a legtöbb dobost elfogyasztó zenekar (nevet), de gitárosból is volt pár…

Fecó: A radikális változás akkor jött, amikor Patrik beszállt a bandába. Ez egy olyan időszak volt, amikor az alapító tagok kiszálltak, és Patrik volt az, akiben megláttuk, hogy mégiscsak van remény. Ő is úgy gondolta, hogy inkább a popvilág felé kell közelíteni, és hamar megértette azt, hogy valójában hogyan is akarunk működni.

Hogyan találtatok egymásra?

Patrik: 2014-ben, amikor Fecó megkeresett, akkor én három éve már egyáltalán nem zenéltem. Elküldte a dalokat, megtanultam őket, elmentem az első próbára, és azóta is tart az együttműködés. Valójában egy véletlen ajánláson keresztül kerültem a zenekarba. Először inkább rockos vonalon indultunk el, de ez idővel változott.


Sütöri Patrik

Maja: És már akkor is dögledeztek utána a nők.

Dodi: Patrikról érdemes tudni, hogy ő a zenekar szívtiprója. Bárhova megyünk koncertezni, miután levonultunk a színpadról, Patrikot szó szerint meglepik a nők. Amíg mi pakolunk, addig Patrik fotózkodik. (nevet)

Maja: Ráadásul engem kérnek meg, hogy készítsem el a fotót… (nevet)

A legfrissebb tag pedig a dobosotok, Dodi.

Dodi: Igen, én egy éve játszom a zenekarban, előtte pedig még soha nem doboltam egyetlen bandában sem, basszusgitáron játszottam. Úgy kezdődött, hogy Fecó megosztott egy hirdetést, a feleségem pedig – aki mindig mindenben támogat engem – meglátta ezt a felhívást, és írt Fecónak úgy, hogy én nem is tudtam róla. Pár nappal később Fecó felhívott, hogy küld három dalt, csakhogy eltelt néhány hónap, és nem jelentkezett. Én ekkor már biztos voltam benne, hogy nem lesz az egészből semmi, de aztán egyik nap felhívott, hogy játsszam fel a dalokat, és küldjem el. Fel is játszottam, rém rosszul… Mégis elhívtak egy próbára, és megegyeztünk, hogy majd belejövök én ebbe, azóta pedig az egész tavalyi évet végigkoncerteztük.


Kovács Dodi

Milyen volt a fogadtatás, könnyen ment a beilleszkedés?

Dodi: A próbán azt figyeltem, ki hogyan néz rám. Fecónak nagyon szigorú volt a tekintete, Patriktól pedig egyenesen féltem, mert azt hittem, hogy ő lesz az, aki elégedetlen lesz velem. De nagyon kellemesen csalódtam benne. Együtt mentünk haza próbáról, én pedig le voltam hangolódva, mert úgy éreztem, hogy Fecónak nem tetszett. Patrik viszont azt mondta, hogy jó lesz ez, megcsináljuk. Mindig mellettem állt, támogatott. Volt, hogy nagyon el voltam keseredve, mert nem mentek úgy a próbák, ahogy kellett volna, de aztán átlendültem ezen a kritikus ponton, és elhatároztam, hogy igenis profin lehozom a koncerteket.

Gáborral pedig, mint említetted, már korábban is dolgoztatok együtt. Hogyan lettél a banda gitárosa?

Gábor: Két éve vagyok a zenekar tagja, és amikor ide kerültem,

úgy éreztem, mintha már az elejétől kezdve a csapat tagja lettem volna.

Maja: Fecó mindig mondogatta, hogy egyszer még együtt fognak zenélni Gáborral, és ebben annyira bízott.

Patrik: Gáborról tudni kell, hogy az első Arizóna-koncertje még évekkel ezelőtt volt, ugyanis egy koncertre beugrott kisegíteni bennünket. Én akkor ismertem meg, a koncert előtt egy órával. (nevet)

Gábor: Pontosan akkor jött nálam is ez az érzés, hogy egyszer szeretnék Fecóékkal együtt zenélni. Abszolút el tudtam magam képzelni a bandában, és éreztem, hogy ez nekem való. A színpadon is teljesen otthon éreztem magam az elejétől fogva.


Lépes Gábor

Miért éppen Arizóna lett a zenekar neve?

Maja: Be kell vallanom, hogy én sokszor szerettem volna nevet változtatni, de már semmiképp nem válnék meg az Arizónától, egyszerűen hozzánk nőtt. Most viszont már igazán szívesen elmennék Arizónába. Úgy történt, hogy féléves volt a banda, amikor éppen egy versenyre készültünk, nevünk viszont még nem volt. Gondolkodtunk, nézegettük a feliratokat, mondogattuk a szavakat, és egyszer csak beugrott az Arizóna. Végülis az akkori dobosunkkal, Lacival az Arizóna kávézóban ültünk le először egyeztetni. Azonnal hívtam Fecót, ő pedig áldását adta rá.

2013-ban pedig megjelent az első nagylemezetek Lélekzet címmel.

Fecó: Igen, a kisebb EP-lemezek után ez volt az első nagylemezünk. A Lélekzetet még az eredeti felállásban, az alapító tagokkal készítettük. Erről a lemezről ma már csak egy dalt játszunk, a Szürke és rózsaszínt, azt szeretik ugyanis a legjobban az emberek. Ezek még rockosabb stílusú dalok voltak. Azon található egy első közös dal, a Lángolj, amit Skrapits Erikkel készítettünk. Akkor megfogadtuk, hogy minden lemezen lesz egy-egy közös dal, és ezt be is tartottuk.

Utána pedig jött a Tiltott gyümölcs, amelyen már észrevehető a stílusváltás.

Fecó: Három évnek kellett eltelnie, hogy újból belevágjunk egy nagylemezbe. 2016-ban már itt volt Patrik, és az akkori dobosunk, Ákos, valamint Bálint, a gitáros. Azt az évet nagyon megnyomtuk.

Márciusban jelent meg a Tiltott gyümölcs lemez, sokat koncerteztünk volt, megkaptuk a Harmónia-díjat az év zenekara kategóriában, és James Bond-klippel bejutottunk a döntőbe a Sláger TV videoklipes versenyén.

Ősszel viszont Ákos kiszállt a zenekarból, majd nem sokkal utána Bálint is bejelentette, hogy inkább más stílusban szeretne játszani. Tehát mondhatjuk, hogy egy nagyon jó és eredményes év után egy nagylemezzel a kezünkben gyakorlatilag ismét a nullára kerültünk, és nem tudtuk, hogyan tovább. A Tiltott gyümölcs már elég meghatározó volt, mivel ennek a stílusa már jobban hasonlít a mai Arizónához.

Majd eltelt újabb három év, és a napokban megjelenik a következő nagylemezetek, ami több szempontból is különleges.

Fecó: Olyan tagokra volt szükségünk, akikkel érdemes volt belevágni egy újabb lemezbe. 10 év apropóján ugyanis illik előrukkolni valami újjal. A folyamat kissé nehezen indult be, eredetileg októberben szerettünk volna elkezdeni a dalokkal foglalkozni, de ez végül decemberre tolódott. Időközben felkértek bennünket, hogy legyünk a Gútai Líra énekverseny kísérőzenekara, így ez is elvett az időből. Utána viszont beindult a folyamatos munka, jött a demokészítés, a tagok feljátszották a dalokat, Maja és Patrik pedig velem együtt írták a dalszövegeket. Nagyon örülök, hogy a zenekaron belül tudtuk oldani a szövegírást, és minimális mértékben volt szükségünk külsős szövegírókra.

Végül kitaláltuk, hogy rendezzünk egy lemezbemutató koncertet, amelyet jótékony céllal kapcsolunk össze.

Kit támogattok a koncert bevételéből?

Maja: Ez a legfontosabb küldetése a koncertnek. Póda Andráska egy galántai kisfiú, aki donga lábakkal született. Az egész ötlet valójában visszanyúlik Horen A nőci ha eleven című jótékonysági kiállításához, amire nagyon büszke vagyok, hogy az általa kiválasztott nők közé tartozhattam. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy valamilyen formában szeretném folytatni a jótékonyságot, és megszületett a gondolat, hogy a lemezbemutató koncert erre remek alkalom.

Fecó: A tervek szerint ősszel megműtik a kicsit Németországban, a beavatkozás azonban nagyon költséges, több tízezer euróról van szó.

Maja: Amikor beszélgettem Andráska anyukájával, Katalinnal, akkor éreztem rá ennek az egésznek a fontosságára.

Egy olyan erős nőt láttam, aki rettentően feszített tempóban csak a kisfiára koncentrálva mindent megtesz azért, hogy segítsen neki.

Állandóan különféle kezelésekre járnak, alig vannak otthon, éppen emiatt a koncertre sem tudnak majd eljönni. Minden apró segítség jól jön a családnak, és ha már egy picit is tudunk segíteni, akkor megéri. Nem mellesleg szívesen csinálnék akár rendszert is a jótékonyságból, és kihasználnék minél több alkalmat, hogy másoknak segíthessünk. A barátaink, családtagjaink is felajánlották, hogy nem jegy nélkül jönnek koncertre, mert támogatni szeretnék Andráskát. Sok jó ember tud valamit tenni a másikért, és én ezt nagyon fontosnak tartom.

Minden bizonnyal nehéz időszak áll mögöttetek, hiszen viszonylag rövid idő alatt készültetek el egy nagylemezzel. Elárultok némi kulisszatitkot az Xév születésének körülményeiről?

Maja: Az Xév nagyon popos lemez lett. Ez valóban egy kemény időszak volt, de megérte, és nagyon örülök annak, hogy végig tudtuk csinálni. Abból a szempontból is nehezebb volt, hogy az énekfelvételek többnyire éjszaka voltak.

Olyan hangomat fogjátok megismerni a lemezen, amelyet korábban még soha. (nevet)

Fecó: Volt, hogy Maja jött este az altatásból, és álmosan, ásítva kérdezte, hogy „hova kell még vokál?” Mondom, sehova, irány az ágy.

Maja: Zalán nagyon ki tudta számítani, hogy hogyan ne énekeljek. Mindig akkor kellett a legtovább altatni, akkor ébredt fel a legtöbbször, amikor dolgozni szerettünk volna a dalokon. Fecó előtt ott volt a bébifigyelő, állandóan rajta szemünk, és amikor meghallottuk a sírást, azonnal eldobtunk mindent, és futottunk kicsihez.

A zenekar tagjain kívül kik voltak még a segítségetekre a szövegírásban?

Maja: Lombos Marci írta a Gyermekemért című dalt. Nagyon fontos volt számomra, hogy legyen a lemezen egy megható dal is, ami jelzi, hogy közben született egy gyermekünk. A lemez stílusának valójában Major Eszter volt az előfutára, még előtte pedig Marci a Pillangóval. Az Xév dalszövegét elkezdtem írni, Eszter pedig írt hozzá egy nagyon egyszerű refrént. A dalszövegírás szempontjából is sokat köszönhetek a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének, ahol sok olyan költeménnyel, irodalmi művel ismerkedtem meg, amelyek segítettek, főként abban, hogy hamarabb észreveszek bizonyos hibákat, javítást kérek a szövegi részben.

Eláruljátok, hogy milyen lesz a lemez borítója?

Maja: A borítón egy óra látható római számokkal. Sokat gondolkodtunk azon, hogy megálljon-e a mutató az X-nél. Ez az óra jellemzi most a leginkább ezt a bizonyos 10 évet, és jellemezni is fogja az elkövetkező időszakunkat is.

Ami a lemez tematikáját illeti, eddig nyilvánvalóan kerültétek a beteljesült szerelem témáját, az új lemezen viszont már felbukkan ez is.

Maja: Tudatosan figyeltünk rá, hogy ne az kerüljön előtérbe, hogy mi egy pár vagyunk.

Sokan nem is tudták, hogy mi valójában együtt vagyunk Fecóval.

Patrik: Bizony, sokan megkérdezték tőlem, hogy az énekessel mi a helyzet? (nevet)

Maja: Igen mert Patrikkal jól tudunk együttműködni a színpadon, sokszor be is tudjuk csapni a közönséget. Persze volt ebben némi szándékosság, mert nem akartunk hangsúlyt helyezni a kapcsolatunkra, de azért nem lehetett teljesen mellőzni. Az Egy című dallal kezdődött az egész, jeleztem Major Eszternek, hogy olyan jó lenne most már egy olyan dalszöveg, ami a boldog szerelemről, nem pedig a csalódásról szól. Ez a dal ugye megszületett, a lemez pedig tele lett hasonlókkal.

A koncerten sok meglepetéssel készültök, lesznek vendégek is.

Maja: Bertók Tóth Katalinnal egy duettel készülünk, és Lombos Marci is megtisztel bennünket a jelenlétével. Marci a Szürke és rózsaszíntől kezdve folyamatosan együttműködik velünk, dalszövegeket ír, néha csak egy szót mondunk neki, és már tudja is, hogy mire gondolunk. Ott lesz továbbá Sipos Dávid, aki egy fantasztikus szaxofonművész, és természetesen a 307 music formáció, a srácokkal ugyanis előadjuk a közös dalunkat.

Ezúttal is lesz lemezkeresztelő?

Fecó: Persze, keresztapukának ezúttal Boros Ádámot választottuk, aki amellett, hogy a technikusunk, mondhatni mindenes, mert mindent megold, figyelmes, a lemez borítóját pedig a felesége, Adél tervezte.

Maja: Az első lemezünknek Varga Lívi (dunaszerdahelyi sminkmester – a szerk. megj.) lett a keresztanyukája, ő ugyanis a Szürke és rózsaszín forgatása óta olyan segítője a zenekarnak, aki nemcsak az én külsőmmel törődik, hanem bármikor bármiben számíthatunk rá. Nagy segítség ez számunkra, hogy vannak ilyen emberek a zenekar körül. Nagyon jó visszaemlékezni például Tilajcsik Imikére, aki sok mindenkinek segített elindulni a szakmában, neki is sokat köszönhetünk.

Milyen dalokkal készültök a koncertre, az új lemezről mennyi szerzeményt hallhatnak majd a rajongók?

Patrik: Fecóval épp számoltuk, hogy az Xévről szinte az összes dal bekerült a programba.

Fecó: Az első lemezről, a Lélekzetről csak a Szürke és rózsaszínt és a címadó dalt adjuk elő, tehát valójában a Tiltott gyümölcs és a mostani lemez dalait játsszuk majd, összesen 19-et tervezünk. Érdekesség, hogy egyik lemezen sem jelent meg az első saját dalunk, a Kitárt szárnyakkal, ezt is előadjuk.

Maja: Nagyon szeretem az új dalokat, mert végre olyanok, amelyek nekem is teljesen mértékben fekszenek. Annak idején, amikor még keményebb stílust játszottunk, nagyon sok kritikát kaptam. Most viszont nincs ilyenről szó, azt a stílust énekelhetem, ami hozzám közel áll, és ez nagyon jó érzés.

Bizonyára sokan kérdezik tőled, hogy feleségként, anyaként, műsorvezetőként és nem utolsó sorban énekesnőként hogyan lehet győzni ezt a tempót, és ennyi mindent összeegyeztetni.

Maja: Amikor nagyon őszinte vagyok, akkor azt mondom, hogy sehogy. (nevet) De ez természetesen nem így van. Fecóval mi állandóan együtt vagyunk, mert otthon is együtt dolgozunk, nekem valójában ő a legnagyobb segítségem. Képes akár anyai szerepben is helyettesíteni engem. A rádióban is az ő segítségével dolgozom, mert otthon a stúdiójában veszem fel a műsorokat, addig pedig ő vigyáz Zalánra. És amikor mindkettőnknek dolgozni kell, akkor a húgom vagy a nagymama vigyáznak rá. De ahova csak tudjuk, visszük magunkkal.

Ez nem egy olyan szakma, ahol elmehetek pihenni három évre, és utána visszatérek. Egyrészt nagyon kiesnék belőle, és nem biztos, hogy újra fel tudnám venni a tempót. Nehéz, de mindennek megvan a maga előnye és hátránya, és ami a lényeg, hogy nagyon szeretem ezt csinálni.

Fecó: Épp a napokban mondtam Majának, hogy amíg nem voltunk házasok, gördülékenyebben ment például a koncertszervezés, most már ez nem ilyen egyszerű. Kívülről lehet, hogy a srácoknak úgy tűnt, könnyen megszületett a lemez, de csak a negyedét mutattam annak, hogy mennyire nehéz volt ez az időszak. Nehéz például váltani, amikor a mesenézésből berohansz a stúdióba, mert éppen van fél órád. Zalán pedig most nagyon apás korszakát éli, néha még fülhallgatón keresztül is hallom, ahogy sikít az ajtó előtt, Maja pedig egyszerűen nem tud vele mit kezdeni, mert annyira be akar jönni a stúdióba. Ilyenkor persze úgysem tud az ember tovább dolgozni. (nevet)

Maja: Fecó már Zalán egyik kis elefántos zongoráján is írt dalt, úgyhogy ezt egyszerűen nem tudjuk kizárni a hétköznapokból.

Összességében véve hogy tekintetek vissza az elmúlt 10 évre, milyen érzés visszanézni arra, hogy mi minden áll mögöttetek?

Maja: Egyrészt nagyon jó, másrészt viszont ijesztő, hiszen még vannak nagyobb álmaink is, amikről nem mondtam le, szeretnénk még sok mindent elérni. Bár sokszor voltak kritikus pontok, ezek valahogy mindig előrevittek bennünket. Ez az életünk része, és nagyon jó érzés, hogy elmondhatjuk, tíz év áll mögöttünk.

Fecó: És a család is pontosan így áll hozzá. Eszembe jutott édesanyám, amikor tagcserekor és Zalán érkezésekor döbbenten kérdezte, hogy mi lesz az Arizónával.

Ez egyszerűen hozzánk tartozik, és olyan nem létezik, hogy ne legyen az Arizóna.


(Farkas Linda)

Címkék: Arizóna, zenekar, interjú