„Olyan szépen élhetnénk, ha nem lennénk telhetetlenek, önzők, ha tudnánk jó szívvel megosztani”

A nyugalmazott váci megyéspüspök, Dr. Beer Miklós tartott szentmisét az elmúlt hétvégén Udvardon, majd vendége volt A párbeszéd és a szolidaritás kultúrája az egyházban című beszélgetőestnek.

„Olyan szépen élhetnénk, ha nem lennénk telhetetlenek, önzők, ha tudnánk jó szívvel megosztani”
Fotók: Cséfalvay Á. András (További fotókért kattints a képre!)

Beer Miklóssal az esemény egyik társszervezője, Sárközi János beszélgetett. Szóba került a nyugalmazott megyéspüspök életútja és a világ aktuális helyzete, a romák felzárkóztatása, valamint Ferenc pápa megítélése is.

Az esemény szervezői elmondták, Beer Miklós korábban járt már Udvardon egy cserkészünnepségen, és az emberek már akkor is megjegyezték, hogy a püspök úr mennyire emberközeli. Aktívan foglalkoztatják a társadalmi témák, az ezekkel kapcsolatos gondolatait osztotta meg az érdeklődőkkel. A beszélgetőest címének kapcsán Sárközi János megjegyezte, az emberek azt gondolnák, hogy a párbeszéd és a szolidaritás teljesen alapvető az egyházban, de sokszor szembesülnek ennek az ellenkezőivel.

„Beer Miklós évtizedek óta azon dolgozik, hogy a polgári szféra és az egyház ne párhuzamos világban éljenek, hanem találkozzanak és jó értelemben keresztezzék egymás útját.”

Beer Miklós elmondta, idén lesz 77 éves, tavaly nyáron nyugalmazták. „1966-ban szenteltek pappá Esztergomban, egy fél évszázadnyi papi év van mögöttem. A szolgálati éveim alatt rengeteg élményt és tapasztalatot gyűjtöttem, amit most próbálok továbbadni. Ebben benne vannak az egyéni élményeim, vívódásaim. Isten azt adta nekem feladatul, hogy amíg tudok járni, addig mondjam el mindenkinek azt, amiben hiszek és amit én már megértettem, hátha tudok segíteni” – fogalmazott.

Mint mondja, a párbeszéd és a szolidaritás mindig jelen volt az élete során. Kétéves korában vesztette el édesapját, és azóta is vallja, Isten ezzel készítette fel arra, hogy jobban megértse az árvagyerekek, az elvált szülők gyerekeinek és a hátrányos helyzetű emberek sorsát papként, majd püspökként is. „Budapesten születtem, de nem sokkal később a lakásukra bomba esett. Egyik rokontól a másikhoz mentünk, akik befogadtak bennünket, majd 1951-ben a nagynénivel együtt kitelepítettek bennünket Budapestről. Ekkor csöppentem bele a falusi élet legnagyobb nyomorúságába” – mesélte, majd hozzátette, ha ezt az élményt nem kapta volna meg gyerekként, akkor valószínűleg nem érezne annyira felelősséget azok felé, akik valamilyen módon hátrányos helyzetben vannak. „Olyan környezetben voltam plébános, ahol közelről láttam a cigányság helyzetét, ami azóta is foglalkoztat, a fogyatékos gyerekek sorsát és a szüleik fájdalmát” – folytatta.

Később világossá vált számára, hogy foglalkoznia kell az ő helyzetükkel. „Isten azt szánta nekem, hogy a nógrádi cigányokkal foglalkozzam. Láttam a sorsukat, 1976-tól ’97-ig ott éltem közöttük, láttam, hogy iparkodtak, dolgoztak, majd ’90 után elbocsátották őket, mondván, hogy jön a piacgazdaság, a versenyszféra. Mára közel harminc éve tengődnek, még mindig reménytelen a fiatalok helyzete” – mondta majd hozzátette, a nehéz sorsú emberek megsegítése céljából hozta létre a Szent Ferenc Szegényei Alapítványt, amelynek feladata a szemléletformálás és a nem anyagi segítségnyújtás.

„Az együttérzés a magatartásomnak egy hangsúlyos része. Szeretném, ha mindenki, aki jó embernek tartja magát, együtt tudjon érezni másokkal. Nem véletlen, hogy mindig vannak rászoruló emberek, akik nem tehetnek róla, hogy rossz helyen és rossz időben születtek. A nehéz sorsú emberben is Jézus arcát kell keresnünk. A szolidaritás ezt jelenti.”

A beszélgetés során szó esett a katolikusok és a reformátusok kapcsolatáról is. Ezzel kapcsolatban Beer Miklós kiemelte, itt is ugyanilyen fontos a párbeszéd és az együttérzés. „Nem bánthatjuk egymást, az Úr Jézus szeretete össze kell, hogy kössön bennünket. Ne azt emlegessük, amit más hagyományban őrzünk, hanem azt, ami igazán fontos. Párbeszéd és együttérzés nélkül nem lehetünk Jézus képviselői” – jegyezte meg.

A Ferenc pápát ért kritikákkal kapcsolatban a püspök elmondta, rosszul érinti, hogy az egyházon belül sem akarják elfogadni Ferenc pápa szavait. „Azzal jönnek, hogy mindig a szegényekről és a menekültekről beszél. El kellene gondolkozni azon, hogy amiről Ferenc pápa beszél, az ugyanaz, amit Jézus mondott, holott a világ jelenlegi helyzetéről van szó. Könnyű elbújni egy szabály, egy paragrafus, egy szokás mögé, ahelyett, hogy vállalnák a megoldáskeresés kínlódását. Jézustól el kell tanulni az irgalmat és a megbocsátást. Aki nem bocsát meg a másiknak, az továbbra is rab marad. Állandóan igazságot szolgáltatunk, visszaadjuk a sérelmeket, és ez a spirál bezár bennünket, mert mindig lesz sérelmünk” – mondta, majd hangsúlyozta, a megbocsátás jelenti az egyetlen megoldást.

„Csak az él igazán, aki másokért él. Az önzés megbénít, elmagányosít. Olyan szépen élhetnénk, ha nem lennénk telhetetlenek, önzők, ha tudnánk jó szívvel megosztani, ezek a dolgok bénítanak meg bennünket” – zárta szavait Beer Miklós.

(CsA,fl)