Ondrej Dostál: Kollár a maffiakapcsolatai ellenére is jobb politikai partner, mint Peter Pellegrini

Fotók: TASR

A múlt heti parlamenti szavazással az érintett Boris Kollár és Igor Matovič kormányfő szerint lezárult a Sme rodina elnökének plágiumbotránya. Ön is így gondolja ezt?

Szerintem az ügy egyáltalán nem zárult le, sok nyitott kérdés maradt, és legalább a civilszervezeteknek, a médiának, és egyes parlamenten kívüli pártoknak érdekükben áll majd az ügy folytatása. Új információkat keresnek majd, amelyekkel szembesítik Boris Kollárt.

Igen, lehet új információkat előásni, szembesíteni, de minek. El tudja képzelni, hogy emiatt lemondana?

Sok minden függ attól, hogy milyen információk kerülnek még elő. Biztosan elemezni fogják a bakalármunkáját is. A parlamenti ellenzék szempontjából más a helyzet, a fasisztákat nem érdekli a téma, a Smer és a volt Smer pedig nem fog szólni, hiszen ők két éven át mentették Andrej Dankót, aki nagyon hasonló helyzetben volt. Tehát ők sem fognak lobogó zászlókkal indulni Kollár ellen.

Hogyan értékeli azt a megoldást, amit Kollár választott, vagyis a saját maga ellen tett leváltási javaslatot?

Nem hiszem, hogy ez valós kísérlet lett volna a felelősségvállalásra ezért a botrányért. Ezzel csak szőnyeg alá akarta söpörni az ügyet.

Ha Kollár valóban vállalni akarta volna a felelősséget a lopott diplomamunkájáért, azt olyan módon kellett volna megtennie, ahogyan azt a fejlett európai országokban teszik, vagyis akkor lemondott volna.

Én utánanéztem, hogy a hasonló ügyeket hogyan kezelik más országokban. Vagy úgy, hogy az érintett politikus maga lemond, vagy nem mond le, hanem hagyja lecsengeni az ügyet. Olyan megoldást nem találtam, hogy emiatt szavazással váltottak volna le politikust, ráadásul a koalíciós partnerei segítségével. Ez nagyon szokatlan lépés volt Kollár részéről, és ha azt hiszi, hogy ezzel az ügy le van zárva, akkor szerintem téved.

Viszont önök, az SaS és a Za ľudí képviselői nem vettek részt a szavazáson. Nem ez lett volna a kötelességük, ha már hangosan követelték Kollár lemondását? Miért hagyták el az üléstermet, amikor szavazhattak volna igennel a házelnök leváltására?

Valóban nem szavaztam Kollár leváltásáról, de kezdettől fogva azt hangoztattam, hogy szégyennek tartom, hogy Szlovákia második legmagasabb közjogi tisztségét olyan ember tölti be, akinek a diplomamunkája plágium. De a megoldást úgy képzelem el, hogy ő maga mond le, és vállalja ezzel a felelősséget, nem pedig úgy, hogy a koalíciós partnerei az ellenzékkel együtt szavazva leváltják őt. Nem hiszem, hogy a koalícióban úgy kellene megoldani a személyi kérdéseket, hogy a koalíció egy része az ellenzékkel közösen leváltja valamelyik koalíciós politikust.

De a javaslatot maga Kollár nyújtotta be, vagyis nem ellenzéki javaslatot kellett volna támogatniuk, hanem gyakorlatilag koalíciósat.

Igen, de ezt akkor is csak úgy lehetett volna elfogadni, hogy a koalíció egy része az ellenzékkel közösen megszavazza. Ha így kezelnénk a vitákat a koalíción belül, akkor a koalíció nagyon gyorsan befejezi működését, még olyan esetben is, amikor az egyik partner nem fenyegetőzik a koalíció elhagyásával, ahogyan ezt most a Sme rodina tette.

Azt mondja, hogy az ilyen ügyeket nem úgy kell megoldani, hogy leváltják az adott politikust, de önök, a jelenlegi koalíciós pártok még „ellenzéki korukban” mégis Andrej Danko leváltását javasolták a plagizált doktori munkája miatt. Akkor még megoldás lett volna a leváltás, ma már nem az?

Az ellenzéknek legitim joga van felhívni arra a figyelmet, hogy a koalíciónak problémája van, amit normális helyzetben úgy kellene megoldania, hogy az ilyen botrányba keveredett politikusának le kellene mondania. Ha a politikus nem akar lemondani, és a koalíció ezt nem kezeli, akkor az ellenzék nyomást gyakorolhat rá. Az előző koalíció nem támogatta Danko leváltását.

Ön azt mondja, hogy Kollár ügye még nincs lezárva, továbbra is élő, viszont a pártfőnöke, Richard Sulík kijelentette, hogy számára ezzel az ügy lezárult, ilyen nevetséges ügy miatt nem fogja kockáztatni a koalíció működését. Ez nem ellentmondás?

Ő nem a pártfőnököm, én az OKS elnöke vagyok, Rado Gazdával együtt az OKS tagjaként kaptunk helyet az SaS listáján, és választottak képviselővé. Igaz, az SaS parlamenti frakciójának tagjai vagyunk, de vannak olyan ügyek, amelyekről más a véleményem, mint Richard Sulíknak. Ez az egyik ilyen ügy. Szerintem ez a botrány még nincs lezárva.

Ezzel együtt úgy néz ki, hogy a koalíció két részre szakadt, az OĽaNO jól megvan a Sme rodinával, az SaS pedig a Za ľudíval kerül egyre szorosabb kapcsolatba. Hogyan fog működni így a koalíció?

A koalíció marad, működik majd tovább, természetesen a kapcsolatok csorbulhattak, de a kormánykoalíció politikai partnerség, nem pedig házasság, nem szerelmen alapul. Ez egy megállapodás a választási eredmény alapján, a választók kiosztották a kártyákat, és az előző ciklus ellenzéki politikai pártjai összefogtak, hogy alapvető változásokat tudjanak elindítani az állam irányításában.

Én nem vagyok Boris Kollár híve, el tudok képzelni egy olyan koalíciót is, amelynek nem tagja a Sme rodina, jobban is érezném magam benne. De ilyen a választások eredménye, így szerintem racionális döntés, hogy ez a négy párt alakítson kormányt.

Mintha Bugár Bélát hallanám 2016-ban, ahogyan magyarázza a Smer-SNS-Híd-Sieť koalíció létrehozását. Önök ezért élesen bírálták Bugárt, miben látja mégis a különbséget az ő védekezése és az öné között?

Bugár Béla és a Híd akkor valójában 180 fokos fordulatot tettek, hiszen a szlovák politikai szcénát megosztó határ a demokratikus jobboldal vagy jobbközép pártok és a baloldali-populista és a nemzeti érzelmű pártok között húzódott. A magyar kisebbség politikai képviselete, az MKP, majd a Híd is 2016-ig a demokratikus jobboldal oldalán állt. 2016-ban Bugár Béla átlépte ezt a határt, és a Smer, Robert Fico és az SNS partnere lett. Nem hiszem, hogy ez összehasonlítható a mai helyzettel.

Bugár azt mondta, amit most ön is, hogy ilyen a választási eredmény, a választók ezt akarták, nincs más út, ilyen kormányt kell létrehozni.

Robert Fico, majd Peter Pellegrini kormánya szerintem rossz megoldást jelentett Szlovákia számára, és bármilyen más megoldás, beleértve azt is, hogy előrehozott választások lesznek, jobb megoldást jelentett volna az ország számára annál, minthogy Bugár Béla és Radoslav Procházka a 3. Fico-kormányba belépve legitimizálták azt a kormányt, amelyről már akkor is ismert volt, hogy teret ad a korrupciónak, az oligarchákat képviseli, felszámolja a jogállamot, visszaél a hatalommal. Most olyan kormány részei vagyunk, ami ezt meg akarja változtatni. Természetes, hogy sok kérdésben eltér a véleményünk, fenntartásaink vannak partnereink múltjával kapcsolatban, hiszen mondtam is, hogy nem vagyok Boris Kollár híve, és ő sem az én politikai nézeteimet képviseli. De úgy vélem, hogy az országnak jó, hogy ez a kormány jött létre, és megváltoztathat mindent, amit az előző kormány a Híd asszisztálásával konzervált.

Ön szerint Peter Pellegrini vagy Boris Kollár az elfogadhatóbb politikus?

Peter Pellegrini a Smer politikájának a képviselője, és ugyanúgy felelős a Smer politikájáért, azért a korrupciós-oligarchikus rendszerért, mint azok a smeresek, akik Robert Ficóval maradtak. Szerintem a Hlas csak Smer 2, nem egy új politikai párt. Ahogyan elfogadhatatlan politikai partner számomra a Smer, ugyanúgy elfogadhatatlan a Hlas is. Nem hiszem, hogy ezzel a demokratikus politikai pártoknak együtt kellene működniük. Azzal, hogy a koalíció része vagyok, amelybe beletartozik Boris Kollár is, úgy vélem, hogy vele együtt lehet dolgozni.

Boris Kollárról, amellett, hogy most kiderült róla, lopta a diplomamunkáját, az is elmondható, hogy a múltban ténylegesen elítélt vagy megölt maffiózókkal barátkozott, üzletelt. A pártját is úgy irányítja, mint egy kft-t. Ez nem gond?

Az több pártelnökről is elmondható, hogy a pártját kft-ként irányítja, Robert Ficóról is, ebben nincs sok különbség.

És én különbséget látok abban, hogy valaki egy maffiózó barátja volt, vagy pedig felelős annak a rendszernek a kiépítéséért, amelyben a maffia irányítja az államot.

Az SaS és a Za ľudí által alkotott blokk tartósabb együttműködés lesz, vagy csak ad-hoc, erre az esetre szólt?

Az együttműködés ad-hoc módon jött létre, de én örülnék, ha folytatódna. Szerintem már korábban létre kellett volna hozni, hiszen a jellegét, programját tekintve a két párt közelebb áll egymáshoz, együtt, a koalíción belül többet el tudnának érni a céljaik megvalósítása érdekében.

Azt hogyan értékeli, hogy Igor Matovič kormányfő inkább Boris Kollárhoz húz, inkább az OĽaNO-Sme rodina blokkot választotta?

Ez a blokk rögtön a kormányalakítás után kialakult, Igor Matovič Boris Kollárt választotta legfőbb szövetségesének a koalícióban. Ez nem értékalapú döntés, hanem hatalomcentrikus: megszámolta, kinek hány képviselője van, és úgy döntött, hogy a két erősebb koalíciós pártnak kell szorosabban együttműködnie. Így meghatározó többséget szerzett a koalícióban, amit főleg olyan helyzetben tud kihasználni, ha a két kisebbik párt nem tud együttműködni. Úgy látom, hogy az OĽaNO képviselőinek többsége, legalábbis ahogyan én ismerem őket, érték alapon inkább az SaS-szel és a Za ľudíval működne együtt.

A két blokk létrejötte és a köztük lévő feszültség nem akadályozza majd a koalíció munkáját? Mi lesz, ha szavazni kell majd az ideologikusabb törvényekről, például az abortusztörvényről?

Jelenthet problémát is, de azt is tudni kell, hogy az OĽaNO képviselőcsoportja sem teljesen homogén, vannak konzervatívabb és liberálisabb nézeteket valló politikusaik is. Lehet, hogy a koalíciós tanács szintjén jelentkezik majd valamilyen feszültség. De nem hiszem, hogy ezek a blokkok teljesen véglegesek. A törésvonal sokszor a az OĽaNO frakciójában húzódik. Eddig azonban ez nem okozott gondot. A közös javaslatokat négypárti javaslatként terjesztjük elő, ezekkel még nem volt gond.

Tehát úgy véli, hogy a legfontosabb koalíciós javaslatoknál nem okoz majd gondot a koalíción belüli törésvonal?

Nem tudom ezt előre határozottan megígérni, biztosan lesznek olyan törvényjavaslatok is, amelyek több frakciót is meg fognak osztani, de úgy vélem, hogy a koalíciós képviselők érzik annak a felelősségét, hogy a koalíció együtt maradjon.

Említette a magyar pártokat, amelyek 2016 előtt a jobbközépet erősítették, de most nincsenek a parlamentben. Ön többször elmondta, hogy képviselni fogja a kisebbségek, köztük a magyar kisebbség érdekeit is. Legutóbb egy fényképet posztolt a Facebookon Filip Mónika (SaS) államtitkárral azzal a felirattal, hogy a „magyar platform”. Mennyire gondolja ezt komolyan?

Az SaS magyar platformja kezdetben csak vicc volt, amikor az előző választási ciklusban negyedik alkalommal javasoltuk az állampolgársági törvény módosítását. Akkor Peter Osuský mellett ott volt a sajtótájékoztatón Filip Mónika is, aki akkor már tervezte indulását a parlamenti választáson az SaS színeiben. Én akkor Filip Mónikát az SaS magyar platformja elnökeként mutattam be, ami kicsit üzenet volt a Progresszív Szlovákia felé, amelynek akkor már létezett magyar platformja. De ezt inkább csak FB-bejegyzésekkel folytattuk. Úgy vélem, hogy kettőnket összeköt, hogy érdeklődünk a kisebbségi témák iránt. Filip Mónika magyar nemzetiségű, én pedig a kisebbségi jogokkal sokáig foglalkoztam újságíróként és elemzőként még az 1990-es években. Ha tehát a kisebbségi kérdésekre kerül szó, akkor igyekezni fogunk képviselni a kisebbségek érdekeit, jogait.

Tehát ketten a tagjai ennek a „platformnak”?

Ez természetesen nem ténylegesen működő platform, csak egyfajta megjelölés, amit Filip Mónikával használunk. De meggyőződésem, hogyha a koalícióban ezek a kérdések kerülnek előtérbe, akkor foglalkozni fogunk velük. De ez inkább kettőnkről szól, nem valamiféle intézmény.

Az MKP és az Híd is a kisebbség képviseletének vállalására utaló kijelentéseket általában úgy kommentálják, hogy csak egyének megnyilvánulásairól van szó. Mivel nincs regionális beágyazottságuk, nincsenek regionális kapcsolataik, struktúráik, nem tudják képviselni a magyar kisebbség érdekeit. Mit tud nekik válaszolni?

Ha szakrasztikus akarnék lenni, akkor felhívnám a figyelmüket a magyar himnusz éneklésének betiltására, amikor egyedüli, ráadásul ellenzéki képviselőként én védtem a magyar kisebbség érdekeit.

Az egész Híd, amely akkor támogatta a törvényjavaslatot, nem tudta megakadályozni az állami szimbólumokról szóló SNS-es törvényjavaslatot. Ennek az elemzése azt mutatta, hogy valószínűleg betiltaná az idegen országok himnuszainak éneklését, ha az adott ország küldöttsége nincs jelen. Én erre felhívtam a figyelmet, de a Híd mégis megszavazta a javaslatot, majd amikor kitört a botrány, gyorsan módosították a törvényt. Tehát az érdekképviselet nemcsak arról szól, hogy ki milyen struktúrákkal rendelkezik, hanem arról is, hogy mennyire figyeli a törvényalkotási folyamatot.

De ez csak egy ügy, ami ugyan fontos, de inkább csak szimbolikus jelentőségű.

Igen, ha komolyan akarok válaszolni, akkor azt mondom, hogy tudatosítom: ebben a szerepben sokáig nem lehet helyettesíteni a magyar politikai érdekképviseletet. Amikor kitöltöttük a szükséges nyomtatványokat a parlamentben a megválasztásunk után, akkor én a nemzetiség ablakba azt írtam, hogy magyar, reakcióként arra, hogy a rendszerváltás óta először nem lesz a parlamentben olyan párt, amely képviselné a magyar kisebbséget. Ezt egy szimbolikus gesztusnak tartom, mivel tudom, hogy egyedül nem helyettesíthetek egy egész politikai pártot, amely a programját csak erre építve, mint az MKP, vagy részben erre építve, mint a Híd, a magyar kisebbség politikai képviseletét igyekszik megvalósítani.

Igyekezni fogok, de nem az az ambícióm, hogy pótoljak egy magyar pártot a parlamentben. Szorítok nekik, hogy a magyar képviseletnek olyan formát találjanak, amely a következő években parlamenti képviselethez jut.

A kormányprogram több olyan pontot is tartalmaz, amilyet a magyar pártok is javasoltak, például a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt vagy a kettős állampolgárság engedélyezését. Ez utóbbit már ön is többször javasolta, a kormányprogram viszont csak bizonyos feltételek esetén engedélyezné, például Magyarország esetében, ha az illető ott lakik vagy dolgozik. Lát esélyt arra, hogy feltétel nélkül engedélyezzék más állampolgárság, köztük a magyar felvételét is?

Szerintem van rá esély, habár elismerem, a kormányprogramban úgy van megírva, hogy az nem oldaná meg a szlovákiai magyarok problémáját, akik felvennék a magyar állampolgárságot. Ahogyan ott szerepel, az csak azoknak a szlovák állampolgároknak a helyzetét oldaná meg, akik külföldön élnek, és fel akarnák venni az adott ország állampolgárságát.

De ha ezt csak így oldaná meg a kormány, akkor az egy paradox helyzetet eredményezne: mintha a jelenlegi kormány olyan megoldást szorgalmazna, mint amilyet Fico, Slota és Mečiar is akart 2010-ben, amikor ezt a szigorítást elfogadták.

A törvényt akkor nem azzal a szándékkal hozták, hogy azoknak a szlovákoknak a helyzetét nehezítsék meg, akik Angliában élve felveszik a brit állampolgárságot, amikor erre lehetőségük nyílik. Annak a jogszabálynak az volt a célja, hogy megakadályozza, hogy a szlovákiai magyarok felvehessék a magyar állampolgárságot. Ennek ellenére úgy fogalmazták meg, hogy bármilyen másik állam állampolgárságának a felvételét is lehetetlenné tette. Ezt máig nem sikerült megváltoztatni, tehát furcsa lenne, ha az első Smer-korszak utáni kormány, ha nem számítjuk a Radičová-kormányt, olyan módosítást fogadna el, amilyet Fico és Mečiar is akart, amikor elfogadták a szigorítást.

Tudjuk azonban, hogy Igor Matovič és akkori társai nem támogatták még az enyhébb változatot sem. Most miért támogatnának a liberálisabb javaslatot?

Nincs kristálygömböm, nem tudom megjósolni az eredményt, de mindent megteszek majd érte. Én nem nyújtok be saját javaslatot, de igyekezni fogok, hogy a kormány javaslata megfelelő formában készüljön el.

Mi a véleménye erről az állampolgársági ügyről a másik oldalról nézve? Tudjuk, hogy Orbán Viktornak a törvény elfogadásával elsősorban belpolitikai céljai voltak, nem pedig a Magyarország szomszédságában élő magyarokon akart segíteni.

Nekem nem tetszik a magyarországi állampolgársági törvény sem, habár értem, hogy a más ország területén élő kisebbségeknek kettős identitásuk van. Lojálisak az iránt az állam iránt is, ahol élnek, de az iránt is, amelyben az a nemzet él, amely részének tartják magukat.

Tehát megértem, ha valaki a lojalitását az állampolgárság felvételével is ki akarja fejezni, de úgy vélem, hogy alapvetően az embereknek annak az államnak az állampolgárságával kellene rendelkezniük, ahol élnek, amelyhez tényleges, valós kapcsolatok kötik.

Ha tehát tehetném, akkor én is azt szeretném, hogy Magyarországon ne legyen olyan törvény, amely úgy is lehetővé teszi az állampolgárság felvételét csak a nemzetiségre való tekintettel úgy, hogy az emberek nem élnek ott. Másrészt viszont ez Magyarország problémája, én pedig a szlovák parlament képviselője vagyok, nekem a szlovák állampolgárságról szóló törvénnyel kell foglalkoznom. És jobban zavar az, hogy vannak emberek, akik akaratuk ellenére azért veszítik el a szlovák állampolgárságukat, mert megkapták egy másik ország állampolgárságát. Szerintem ez az alkotmánnyal is ellentétes, amely kimondja, hogy senkitől sem lehet elvenni az állampolgárságát az akarata ellenére.

Orbán és Matovič közti kapcsolatot hogyan értékeli? A szlovák kormányfő általában szinte példaképnek tartja Orbánt, dicséri lépéseit még akkor is, ha azt uniós szervek vagy nyugati államok képviselői bírálják, akár a jogállam vagy a sajtószabadság alapelveinek megsértése, vagy éppen antiszemita jellegű, idegengyűlöletet szító plakátkampányok miatt.

Minden kormányfő elsősorban saját országa külföldi kapcsolataiért felel, még ha látja is egy másik ország belső viszonyait. A felelősséget azonban nem a másik ország belső viszonyaiért, hanem a két ország egymás közti kapcsolatért kell vállalnia. Természetesen, ha azok a belső viszonyok átlépnek egy határt, a demokratikus jogállam határát, akkor hozzá lehet szólni akár az Európai Unió szempontjából, akár más álláspontból is.

Látjuk, hogy például a köztársasági elnök képes volt jelezni fenntartásait magyarországi látogatásakor, ezt Matkovičról nem mondhatjuk el. Nem is jelezte, hogy bármi gondja lenne Orbán politikájával.

Hozzám mindenképp sokkal közelebb áll Zuzana Čaputová államfő álláspontja, mint Matovičé.

Hogyan értékeli Igor Matovič gesztusát a trianoni szerződés aláírásának 100. évfordulója alkalmából, amikor 100 szlovákiai magyarnak tartott fogadást a pozsonyi várban?

Szerintem ez nagyon pozitív gesztus volt, hiszen Trianon újra csak egy olyan téma, amely elválasztja a szlovákokat és a magyarokat. Mintha képtelenek lennénk a másik szemével látni a világot, amely megnyilvánul a „kulturális háborúk” során, például az abortusztörvény esetében, de sajnos ez jelentkezik a szlovák-magyar kapcsolatokban is. Sok mindent már megoldottunk. Egyetértünk abban, hogy normális, hogy a szlovákiai magyarok a hivatalokban is használhatják a nyelvüket, hogy legyen saját oktatásügyük, a magyar kulturális élet ugyancsak kap állami támogatást. Trianon azonban még mindig elválasztja a két népet.

A legtöbben még mindig nem képesek a másik szemével nézni ezt az eseményt, amely Szlovákia szempontjából a határok meghatározását jelenti, a magyarok szempontjából viszont ez egy trauma, amely szétszakította az országot és a nemzetet.

Ebből a szempontból tehát értékelem, hogy Igor Matovič fogadta a magyar kisebbség képviselőit, és a jövőre akart fókuszálni, nem a múltra.

Az Magyar Közösség Pártjának memoranduma ezt kissé megzavarta…

Az a memorandum számomra teljesen elfogadhatatlan volt, persze elsősorban formai szempontból. Minden pontról külön-külön beszélhetünk, sok kérdésben meg is tudnánk egyezni, például az állampolgárság kérdésében. De abban a helyzetben, amikor a kormányfő meghívja szlovákiai magyarok képviselőit, és én nem emlékszem, hogy korábban, ilyen helyzetben bárki hasonló gesztust tett volna a magyarok irányába Trianon évfordulója kapcsán, tehát ilyen helyzetben átadni neki egy követeléscsomagot, amelyről ő semmit sem sejtett, és rögtön medializálni is azt, ez számomra nagyon elfogadhatatlannak tűnik.

A memorandum egyik pontja a második világháború után a magyar kisebbséget ért sérelemmel foglalkozik. El tudja képzelni, hogy ebben a ciklusban a szlovák parlament elnézést kérne ezekért az eseményekért?

A gesztusokat nagyon fontosnak tartom, de természetesen sok függ a tartalmától. Fontosnak tartanám még a szlovák nyilvánosság irányába is kommunikálni azt, hogy a jogsértések nemcsak a a 19. században, a magyarosítás idején történtek, vagy amikor a második világháború előtt Dél-Szlovákiát visszacsatolták Magyarországhoz, hanem voltak ellenkező irányú jogsértések is. A véleményem szerint ezt meg kellene tenni, de nem tudom, hogy erre sor kerül-e ebben a választási ciklusban.

Az utóbbi időszakban több olyan bírósági és egyéb döntésre is fény derült, amikor szlovák bíróságok vagy más állami szervek a kollektív bűnösség elvére épülő Beneš-dekrétumokra hivatkozva akartak elkobozni parcellákat. Ön szerint mit kellene, mit lehet tenni ezekkel a múltbeli kísértetekkel?

Az összes Beneš-dekrétumot nem lehet egy kalap alá venni, egységesen kezelni. Sok dekrétum arra szolgált, hogy megújítsa a demokratikus jogrendet az elnyomás kora után.

De a kollektív bűnösség elvén alapuló dekrétumokról ki kell mondani, hogy helytelenek voltak, hogy demokratikus ország nem viszonyulhat saját állampolgáraihoz úgy, ahogyan ezt Csehszlovákia tette a magyarokkal és a németekkel a második világháború után.

Természetesen akkor más helyzet volt, a motiváció a körülményekre való tekintettel talán érthető volt, de mai szemmel semmiképpen sem mondhatjuk, hogy helyes volt egységesen kezelni egy egész etnikumot a kollektív bűnösség elve alapján. A Beneš-dekrétumokról való vitát éppen azért utasították el korábban, mert azt mondák, az már a múlt, nincs semmilyen hatásuk napjainkra. Ha most azt látjuk, hogy mégis van mai napig tartó jogi hatásuk, akkor ezzel megindokolható, hogy visszatérjünk hozzájuk. Ha ma kellene dönteni a kollektív bűnösség elvén alapuló jogszabályok szerint, az elfogadhatatlan lenne.

Lajos P. János