Öngyilkosokat dicsőített a vőfély a somorjai jobbikos rendezvényen

Csehszlovák Kém | 2016. február 14. - 13:21 | Vélemény

Több alkalommal is járt Somorján a helyi HVIM “Felvidék” csoport meghívására a magát “történésznek” nevező Retkes Tamás, aki a minap Budapesten szólalt fel a neonáci csoportok - többek között a Slovenská pospolitosť - részvételével megtartott rendezvényen, amelyen azokra a katonákra és civilekre emlékeztek, akik Budapest 1945-ös ostroma során február 11-én megkíséreltek kitörni a szovjet csapatok által körülzárt várból. A megemlékezést a Magyar Nemzeti Arcvonal, a Pax Hungarica Mozgalom és a Hungária Skins szervezte.

Öngyilkosokat dicsőített a vőfély a somorjai jobbikos rendezvényen

A szlovmagy közélet egyik szépsége, hogy szépen megmutatja azokat a kapcsolatokat is, amelyeket a magyarországi közélet alapján nem feltétlenül látsz meg. Gyönyörű példa erre az MKP választási listája, amelyen egymás után következik Orosz Örs, a “független” színekben tetszelgő pártpolitikus és az MKP futóbolond kategóriájába tartozó, a Via Nova színeiben a listára kerülő Cziprusz Zoltán is.

De hasonló izgalmas felfedezés lehet a Jobbik alapítvány által támogatott nyári tábor szervezőinek (HVIM “Felvidék”) somorjai program-sorozata is, ahol nettó neonácik turnéznak. Retkes Tamásról annyit érdemes tudni, hogy amikor nem hungaristát játszik, akkor vőfélyként bulikázik, máskor történésznek adja ki magát és végigturnézza agymenéseivel a Kárpát-medencét.

Természetesen joguk van a magukat ilyen szélsőséges eszmék mentén megfogalmazó embereknek is találkozni, összejönni. A nagyobb baj az, hogy a magyar adófizetők pénzén olyan határon túli csoportokat támogat a magyar állam, amely nettó neonáci elveket hirdet és félő, bizonyára vannak közöttük olyanok is, akik csak e narratíva alapján ismerik meg a magyar történelmet.

Vegyük például a mostani esetet. Épeszű, lelkileg egészséges, múltját tisztelő és a jövő felé nyitott emberek számára nem lehet kérdés, hogy az 1945 február 11-én, mintegy 19 ezer többségében német birodalmi katona, valamint magyar katonák, nyilasok, csendőrök, illetve civilek által végrehajtott ún. “kitörés” a szovjet csapatokkal körülzárt budai Várból, a szélsőjobboldali erők, az utóbbi években újrafogalmazott, identitáserősítő-szavazatszerző történelmi rebootolása.

Az agykárosult neonácikon kívül senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy katonai parancsmegtagadást és egy értelmetlen öngyilkos rohamot dicsőíteni kellene. Azoknak, akik nincsenek tisztában azzal, hogy évről évre miért vonulnak fel Hitler kései rajongói a budai Várban, elmondom, hogy állítólag itt most azt kéne “tiszteltünk”, hogy ezek az emberek nem tették le a fegyvert, hanem életük árán is támadtak”.

Igen, jól olvastátok a magyar szélsőjobb “kultúra” pontosan úgy működik, mint a félreértelmezett muszlim hitvilág, amikor az öngyilkos tettre parancsot kiadó, de az maga egész szélsőjobb “kultúra” is tagadja, hogy itt most öngyilkosságot követnek el szerencsétlenek, hanem dicsőséges mártírtettet hajtanak végre, amelynek jutalma ott ötven szűz lesz, itt pedig Szűz Mária Országa.

A “mártírhalált” halt embereket aztán az iszlám terroristákhoz hasonlóan a magyar szélsőjobb is követenő példának állítja be, megvezetett hallgatósága előtt. Igen, jól látjátok: az iszlám terrorizmusnak és a (magyar) szélsőjobbnak hasonló célja - a liberális demokrácia szétverése - és hasonló eszköztára - fanatikus emberek “kinevelése” - van.

Ahogy a magyar szélsőjobb kultúra, aktuális politikai érdekek mentén, taktikai alapú széttöredezettség és különbség ellenére hasonló kulturális háttérrel rendelkezik a Fidesztől a hungarista szervezetekig. Ahogy a Fidesz-táborban is megvannak a nacionalista alapok, kiegészülve a tekintélyelvűséggel és a diktatórikus politizálás elfogadásával, ugyanez hatványozottan jelen van a Jobbik-táborban és csatolt szerveiben, ahonnan aztán könnyű az átjárás a nyíltan neonáci, hungarista szervezetekhez.