Önkény, lincselés – ilyen a mi jogállamunk?
Az ország egyes vezetői semmittevésükkel, a probléma elbagatellizálásával, további gyűlölködő vagy minimum rosszul időzített, nyakas kijelentéseikkel (az élen Matovičcsal, Kollárral stb.) azt üzenték, hogy a kisebbségek ne számítsanak több jogra, ők másodrendű állampolgárok.
És hogy akármit mond a nyugat felé a kormányfő, és akármit mond a kevés jogkörrel rendelkező köztársasági elnök asszony, marad a jelenlegi helyzet. Ezt megerősítették azzal, hogy a parlament múltkor nem hagyta jóvá a regisztrált partnerség leglájtosabb (hetero párokra is érvényesíthető) formáját.
És hiába tagadnák, mert látszik, mit szűrt le kijelentéseikből és viselkedésükből a nép. Pedig szóltak többen, hogy érdemes kétszer megfontolni minden szót. Nem… Lett is konkrét eredmény:
A két LGBTI+ fiatalember meggyilkolása óta nem csupán egy vendéglőben ért atrocitás egy meleg párt, illetve egy vonatban támadtak meg egy szimpatizánst, hanem Nyitrán (miért jut eszembe Malina Hedvig?) is szétrúgták egy csókolózó férfi arccsontját. Szó szerint: műteni kellett.
Az erőszak nemhogy enyhülne, hanem – mert ezek szerint szinte szabad – erősödik, vagy legalábbis látványosabb. Ezt sikerült elérni az ignoranciával és azzal, hogy a magas posztokon ülők, ha közvetetten is, de lovat adnak az erőszak alá. A rendőrség (és valószínűleg a titkosszolgálat) pedig magára van hagyatva ebben az ügyben – nincs igazi, aktuális állami hátországuk, segítségük, társadalometikai támogatásuk. Olyan nem állami, de állami pénzből is élő, országos erkölcsi autoritásoktól sem, mint a szeretetet hirdető keresztény egyházak… Gyakorlatilag csak néhány politikus és a civilek, művészek mertek nyíltan demokrataként állást foglalni, mások jobb esetben a társadalom felkészületlenségéről hadoválnak, rosszabb esetben a megkülönböztetések és kirekesztés oldalára álltak.
Nem lenne még késő felébredni, mielőtt a téma kapcsán eddig utcára vonuló békés és szomorú emberekből igazán és jogosan dühös emberek lesznek.
Mert azok lesznek, ha bepöccennek, hiszen melyik józan ember ne pöccenne be amiatt, ha a környezetében csak azért megvernek bárkit, mert azt látják, hogy szeret valakit.
Szeretet miatt verés jár?
Ha igen, az nagy baj a társadalomra nézve.
A jogállamiságra, vagy más kifejezéssel joguralomra nézve pedig még nagyobb veszedelem, ha egyáltalán valamiért az utcán verés járhat, mert az önkény.
Az lincselés.
A jelen okokkal párosítva a kristályéjszaka előszobája. Nem először írom le. Félek, nem is utoljára. (A kristályéjszakát novemberi pogromként is emlegetik, s ma már okt. 27-e van...)
Ha pedig a joguralmat éri sérelem, az már nem csupán a kisebbségeket érinti majd, hanem az egész társadalmat, amely roppant könnyen roppan, s billen át demokráciából egy másik -kráciába. Vagy diktatúrába.
