Önkinevezett hős

camera

1

Önkinevezett hős

Fotó: cas.sk 

Megosztás

Robert Fico szlovák kormányfő korábban nem tartozott Brüsszel nagy ellenfelei közé, sőt, néhány kérdésben – például Ukrajna esetében – kifejezetten egy kompromisszumkereső, az európai vezetők körében elfogadott személyként jelent meg. 2015. őszére azonban elkapott egy betegséget: kampányol. Ennek pedig a jelek szerint mindent alárendel.

Magyarországgal szemben, ahol Orbán Viktor pont azért tudta a menekült-hullámot politikai pozíciójának megerősítésére felhasználni, mert valós és nehéz problémát kellett megoldania – amit egyébként az első fázisokban sokan becsültünk alá –, Robert Fico Szlovákiája egyáltalán nem küzd semmiféle kihívással a menekült-ügy terén. Pontosabban: csak azokkal küzd, amit ő generál. Mi volt eddig?

Ott volt Bős. Szlovákia nem határország – csak Ukrajnával, de onnan menekültek eddig nem jönnek. Menekültek így eddig csak Ausztriából, a kormány beleegyezésével, technikai okokból érkeztek. Azonban a Smernek olyannyira sikerült félrekommunikálnia (még pontosabban: nem kommunikálnia) ezt a témát a helyi lakosoknak, hogy a témát a – részben magyarországi sémákból dolgozó – helyi aktivisták teljes egészében úgy építették fel, ahogy gondolták, az általuk kezdeményezett népszavazást pedig nem lehet máshogy értelmezni, mint a Smer csődjeként. Paradox módon egyébként a bősiek szavazata egy szempontból fontos volt: a magas arányú elutasító álláspont után a Smer kommunikációja még óvatosabb lett, több önkéntes vállalás – mint az osztrákok bősi kisegítése volt – pedig fel sem merült. Itt fordult át a pro-Brüsszel Fico a határőr Ficóba.

Ha már határvédelem. Szlovákia, ahová menekült eddig még mindig nem nagyon tette be a lábát, a menekültstátuszért folyamodó szíriaiak száma pedig a hírek szerit az alacsony kétszámjegyű regiszterekben mozog, hirtelen brutálisan elkezdte védeni határait. A határellenőrzés Ausztriával érthető (főleg politikailag), Magyarországgal is, de a kommunikáció és a körítés, amelyek egyértelműen a feszültségkeltést és ezáltal a Smer imázsépítését szolgálják, már kevésbé megbocsájthatóak. A „tankcsapdák” a Duna-hidakon különösen bájosak.

Menet közben intermezzóként ott volt a „csak keresztényeket fogadunk be” című smeres mantra, ami megannyi karikatúra céltáblája volt, nem csak Szlovákiában. A dolog technikai abszurditása mellett az is felmerül, hogy a de jure szocialista, a poszt-pártot magába olvasztó Smer mikor lett ennyire jó keresztény. Hogy Robert Fico a határ védője mellett mikor lett a keresztény értékek elkötelezett védője is – a családvédelmi népszavazás esetében például nem volt az.

És most itt az új abszurd, a kvótarendszer teljesen rugalmatlan elutasítása. Fico kampányol, ezért erőt akar mutatni. Talán kissé el is számolta magát, sőt, a Visegrádi Négyek véleményegyeztetése is összeomlott, végül (szokás szerint) a lengyelek voltak azok akik megérezték az európai irányt. Fico most arra apellál, hogy nem volt demokratikus az ún. minősített többségi szavazás módszerét használni az Európai Tanácsban. Ezzel a módszerrel egy kezdeményezés konszenzus nélkül is jóváhagyható, ha a tagállamok legalább 55 százaléka – legalább 65 százaléknyi lakost képviselve – támogat egy kezdeményezést. Most ez így volt, csak a magyarok, csehek, szlovákok és románok szavaztak a kvótarendszer ellen.

Fico álláspontjával három nagyobb probléma van. Az első az, hogy maga a minősített többségi szavazás pont azért került be az EU jogrendjébe, hogy ne következhessen be az intézmények leblokkolódása, a cselekvésképtelenség csak azért, mert a tagállamok egy kis kisebbsége nem tud vagy akar beleegyezni a többségi véleménybe. A második probléma az, hogy Ficónak hónapjai voltak arra, hogy akkor – tudván azt, hogy „soha nem fogja megszavazni” a kvótákat –, kitaláljon valami jobbat. A jelek szerint meg sem próbálta. A harmadik probléma pedig hogy igazán nehezen kérheti számon Brüsszelen a konszenzuskeresést valaki olyan, aki közben kijelenti, hogy ő semmi pénzért nem lenne hajlandó változtatni saját álláspontján. Akkor milyen konszenzust hiányol Fico? Gondolom azt, hogy mindenki ugyanazt gondolja, mint ő.

A kampányon kívüli, 2012-2015-ös Ficóval is voltak bajok – nem kevés! –, de a kampányba lépő, határokat, polgárokat, saját becsületét védeni próbáló, önkinevezett hősként működő idei Ficót sokkal nehezebb elfogadni. De a mostani performansznak megvan az ára: a Smer európai pártcsaládja, a PES, kizárásukat fontolgatja, a kormányfő politikai tőkéje pedig külföldön megcsappant. Amit ezért kap: jobb számokat belföldön. És neki most ez a legfontosabb.

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program