Orális

A már nem mai anekdota szerint megáll a pirosnál egymás mellett két kocsi. A széthulló Trabantban Józsi bácsi vasmunkás a nehézgépgyárból és a fájós dereka. A nyihahás logóval ellátott piros kabrióban egy alig nagykorú szőke a fokhagymaseggével. Hosszan ég a piros, Józsi bácsi nem bírja ki, fájós derekával áthajol a szomszéd üléshez és letekeri az ablakot. Átszól a szőkének: elnézést kisasszony, de árulja már el, vajon miből telik egy ennyire fiatal lánynak ilyen Ferrarira? Mire az: orális szexből. Józsi bácsi: vagyis maga ezért szopott? Szőke: Nem, az apámé az a nehézgépgyár, amiben magát negyven éven át szopatták.

Van ez a hatalmi, kontrollmániás becsípődése az államnak és politikusainak (az összes szinten egyébként), hogy mindig mindent ő akar regulálni. Vásároljak-e vasárnap, megy-e a gyerekem sítanfolyamra (az én adómból, de a minisztérium által...), elveheti-e a haverom hivatalosan feleségül a barátját, mennyi pénze legyen a kórháznak és ebből hány beteg hallhat meg... Ilyenek.

Banális:

Normális (virtuális) világban van, ami állami, és van, ami nem. Mifelénk minél nagyobb ebben a káosz, annál többet intézkedik az állam. Eladta majd félig visszavette az energetika egy részét, hogy hatalmat gyakoroljon fölötte, de persze pénzt is kapjon érte. Ráengedte a maszekokat az állami vasutakra a pénzükért, hogy az államnak ne kelljen fejleszteni, aztán meg hadba vonult ellenük, amiért nem hagynak maguknak parancsolni a saját pénzükért, amelyet egyébként már nem kereshetnek meg, mert az állam... vagy ilyesmi. Persze, a maszekokat sem kell félteni, ahonnan lehet, kiveszik a stexet.

Morális:

Csakhogy ők bevallottan azon cél érdekében fektetnek be, dolgoznak, dolgoztatnak, hogy keressenek. Az állam meg csak a közjót szajkózza, a szociális államot, a népjólétet. Közben ugyanúgy az emberek pénzével (adók, járulékok) játszik, de még a maszekoké is kéne nekik. Lehetőleg ingyen. Szóval vizet regulál és bort vedel.

Normális?:

Az egyébként totálisan független, szabályzásra fenntartott hivatal úgy kezd el szabályozni, hogy a nép számlájára, amelynek a tőle független kormánya rezsicsökkentést ígér a semmiből, az ország közepén főleg, de nem csak ott egy komplett ágazatban sok ezer százalékos áremelést hajthasson végre – azért ilyen nyakatekert e mondat, hogy érzékeltesse a helyzet gordiuszi jellegét. És persze az önkormányzatok, intézmények stb. számlájára is. Például akad intézmény, amelynek az egyik számláján havi konstans összegként (a fogyasztáson túli „átalány”, üzemben tartás és miegymás díja) 12,90-ről 248-ra kúszik fel... Tehát országos szinten a bármilyen intézmények bármilyen fenntartói e példa alapján évi közel kétezer százalékkal kell emeljék a költségvetési kiadásokat e tételekre. Szóval nyugodtan ki is ugorhatnának a huzatos szélű ablakon, mert csődbe menne az ország és a hatalom és a dicsőség... Amikor aztán a kormányfő (jogos „alsó” nyomásra, ami nála szokatlan) elbeszélget az egyébként totálisan független, szabályzásra fenntartott hivatal fokozottan igazságos, független és emberbarát vezetőjével, akkor az mindettől még függetlenebbül az egészet visszacsinálni ígéri.

Szépséges:

A koalíció lovagjai egyként emelve kardjaikat a magasba megvédték a mindenkit, a nemzetet, a hazát és a kommunizmust a gonosztól. Aki most épp a magántőke. Amelyet aztán alig bírnak bekönyörögni az országba tőkésítés céljából, mert a népbarát lovagok által ígért munkahelyeket és a rezsicsökköt mégiscsak a tőkéseknek kéne létrehozni. Mégpedig a bevételeiket a minimumra csökkentve. Hát csoda hogy szabályozásra van itt, kérem, szükség? Hogy a szabad (de azért szanaszéjjel regulált) piac nem képes az önszabályzásra? – kérdezhetné egy jobbos.

Kapitális:

A földi javak fele mára 8, azaz nyolc fő kezében összpontosul. Ez sem gazdasági, sem erkölcsi, se politikai, sem semmilyen szempontból nem garancia az emberiség boldog jövőjére. Sőt. – mondhatná a balos. Vagy akárki. Végletek között úszunk, kapitális méretű tőkések, kapitális méretű barmok / tolvajok / hazugok és kapitális méretű tévedések között. Mi: a kishalak. Mindig azt hisszük el, amit hangosabban ordítanak a fülünkbe. Azt ehetjük meg, amit mások már kiszartak vagy kihánytak. Az igazság pedig, ha léteznének még értelmezhető, nem teljesen szétrelativizált jelentései a fogalomnak, feloldódott valahol az olvadó világnézetek között. Mert itt mindenkinek igaza van, de senkié sem megkérdőjelezhetetlen, senkié sem világos, logikus és mások számára ártalmatlan.

Figyelmeztető:

Tegnap jött a hír: elpusztult a világ leghosszabb ideig látványosségként életben tartott, elsőként állatkertben született gorillája, aki imádta a sapkáját. Mutatták este a tévében, teljesen olyan volt, mint mi, csak kicsit esendőbb, szőrösebb és sokkal emberibb szemekkel bámult. Ránk.

Zöld:

A Ferrariban bugyborékoló V12-es a gázfröcstől felsikít, a szőke fokhagymasegg elviharzik, Józsi bácsi vasmunkás a nehézgépgyárból és a fájós dereka alatt ledöglik a Trabant. Kifogyott a...

Orális...