Orbánbeszéd

Amikor tehát kiválasztok egy mondatot az október 23-i beszédéből, és azt elemzem, nem az a célom, hogy kimutassam: Orbán téved vagy hazudik. Ő a maga világában, ami ez a hülyeségtől ölelt kis ország, csalhatatlan, és csakis igazság jöhet ki a száján, a többi nem számít. Hanem éppen a művelt ellenzéki közönségnek szeretnék segíteni annak fölismerésében, mit is lát esetleg rosszul.

A mondat a következő (a „pénzügyi spekulánsok”-ról van szó, az ő „birodalmukról”, finom célzással Sorosra): „Ők dolgozták ki azt a tervet, amellyel Európát kevert földrésszé akarják alakítani.”

Természetesen úgy fogalmazta meg ezt a mondatot, hogy az ellenzékben kiverje a megfelelő biztosítékokat, a hívei pedig hasonló indulattal megvédjék. És nagyon nehéz egyfelől félelem, másfelől gyűlölet ellen a legegyszerűbb számtannal érvelni, de most megpróbálom.

Mitől válna (jelen és jövő időben) „kevert földrésszé” Európa? A szónok szerint attól, hogy az Európai Unióba érkező legális menekültek egy töredékét a közép-európai országokba irányítanák (hogy ott megmaradnak-e, az más kérdés). A szűk tízmilliós Magyarországra például 1294-et, a lakosság 0,13 ezrelékét.

Ettől azonban Európa nem válna „kevertté”, mert már az: Franciaországban például nem egytized ezrelék, hanem tíz százalék körül van az Európán kívüli bevándorlók aránya. Lehet bírálni a gazdag nyugat-európai országok hatvanas évek óta folytatott bevándorláspolitikáját, és lehet vitatni a kvóta szerinti áttelepítések értelmét, de attól ez még tény: a „keveredés” már megtörtént.

Akkor kicsodát akar Orbán megmenteni azzal, hogy nem engedi be a parányi kontingenst Magyarországra (Csehországba, Szlovákiába, Lengyelországba, Romániába stb.)? Hát nem Franciaországot, Németországot, Hollandiát, Svédországot, az biztos. Hanem „Közép-Európát”, az „utolsó európai migránsmentes övezetet”. Jobb attól Közép-Európa, hogy ide nem jönnek, pontosabban: nem jöttek fél évszázad óta tömegével Európán kívüli bevándorlók? Meg lehet kérdezni azoktól a millióktól, akik inkább az elkárhozott Nyugatot választják.

Lehet találgatni, hogy Orbánnak mi ezzel a célja – hívek fanatizálása, szavazók megszerzése a Jobbiktól, külpolitikai szolgálatteljesítés. Lehet gyanakodni, hogy ki adta a tippet – a mindent megmagyarázó gonosz faktor, Finkelstein már halott, ideje volna, hogy a művelt ellenzéki közönség új sátáni gurut keressen. De a helyzet az, hogy Orbán azért mond ilyeneket, mert hosszú politikusi pályafutása során megtanulta, hogy az ilyen szövegek hatnak.

Az az elv, hogy a népi-nemzeti lényeget, sőt létet is csak a maga természetes tisztaságában lehetséges megőrizni, épp ezért a keveredés: rossz és veszélyes, önmagától is, még akkor is, ha még nincs – nem más, mint a magyar fajvédő gondolat, mely a nácizmustól teljesen függetlenül vált uralkodóvá az 1920-as évekre. Nem érdemes náci eredetet keresni ott, ahol nincs. A faj itt nem biológiai fogalom, hanem kulturális-lelki lényeg a maga tisztaságában, ahogy például Szerb Antal is használta.

Ez a gondolkodásmód volt a természetes. Orbán egyszerűen tisztában van azzal, amivel bírálói nem: hogy mivel Magyarországon kimaradt az 1945 utáni nyugat-európai változások élménye, nevezetesen hogy az élet minősége fokozott szabadsággal, a határok átjárhatóságával és a keveredéssel együtt javulhat, a nemzet pedig nem pusztul bele, ha feladja különállását, sőt –mivel mindez hiányzott, a magyar politikai közösség zömének gondolkodásmódja megrekedt a két háború közötti években. Ennek a közönségnek beszél.

Ez ellen nem lehet hatásos, ha valaki ellene veti, hogy de hát a tények mások, meg micsoda nevetséges butaságokat hord össze (bezzeg mi mennyire okosak vagyunk!), meg hogy a Haladó, Művelt Nyugaton másképp gondolják. Az ellenzék még jobban belehergeli magát a sértett felsőbbségtudatba, aztán nem történik semmi. Az lenne hatásos, ha az ellenzékből valaki felmutatná, hogy az elzárkózó, a misztikus nemzeti lényeg felhígulásától (sőt tudatos gyengítésétől) rettegő kuruc nacionalizmusnál van jobb. Sőt: a nemzet szempontjából csak jobb van.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.