Öreglebbencs és a többiek a nagymegyeri tájház udvarán
Nagymegyeri hagyományos ételek kóstolóval egybekötött bemutatójára hívta az érdeklődőket június 10-én, szombaton, a helyi nyugdíjasszervezet és -klub, a művelődési központ, valamint a szintén helyi értéktárbizottság, mégpedig a tájház udvarára.
Tizenhat háziassszony, zömmel a nyugdíjasklub tagjai hozták el régi idők ízeit főtt és sült ételek formájában. Otthonról, természetesen, hisz a tájházat annak idején nem éppen a szakácsművészet gyakorlására hozták létre, de az udvarán egy bográcsban így is már az illatával kínálta magát friss eledel, mégpedig öreglebbencs, azaz slambuc egy, a Hortobágy mellől származó hölgy varázslása nyomán. Különben az egészet tekintve is pompás volt a kínálat, hiszen a hosszú sátor pultján kukoricaganci, rakott savanyú káposzta, lucskos káposzta, tarkedli, tejfölös-szalonnás lepény, krumplis pogácsa, brindzás galuska, angyalbögyörő, mákos guba, többféle rétes, pogácsa, sütemény sorakozott, melyeket tetszés szerinti összegért lehetett kóstolni, fogyasztani.
Az egyenkötényt öltött háziasszonyokat – Lojkovič Sámuel polgármester és Mikóczy Dénes alpolgármester jelenlétében – Varga László, az értéktárbizottság elnöke, a nyugdíjasszervezet vezetőségi tagja, a hagyományteremtő szándékkal megvalósított első ilyen gasztronómiai rendezvény kezdeményezője mutatta be, a háziasszonyok pedig röviden, velősen, humorral fűszerezve, a főztjeiket. Amelyek receptjei bekerülnek majd egy külön kiadványba „szerzőik” fényképeivel, adataival együtt. „Hagyományos ételeink is a kultúránkat képezik – mondja Varga László. – Sok mindent feltártunk már, de elődeink konyhája fehér foltot jelent, kevésbé ismert. Másrészt, ha megnézzük Európa népeit, milyen büszkék ételeikre, például az olaszok vagy a franciák, miért ne lehetnénk büszkék mi is mieinkre. A megismertetés mellett ez is célunk ezzel a bemutatóval, melyet, remélem, a jövőben továbbiak követnek. Bízom tehát a folytatásban, és hogy még szélesebb réteget sikerül majd megszólítani. Örültünk, hogy mindjárt az elsőre tizenhatan jelentkeztek, ha számoltunk is azzal, hogy nyugdíjasok alkotják majd a törzsgárdát.”
A szellemi táplálék mellé tehát egy új rendezvény régi és mégis az újdonság erejével ható étlap kínálatával – a testnek. A különböző, multikban kapható idegen nevű eledelek után szinte a fülnek is üdítő volt a fennebb emlegetett ételneveket hallani, hát még kóstolni a hovatovább eltűnő ízeket.
(bodnár gy.)
