1
Fotó: TASR
Megosztás
Óriásit ment Fico az ukrán-német tengelyen. El se lehet asztat ép észvel mesélni, gyerekek… Nem is fogom, mert ma még szeretnék jóízűen enni. Nem annyira politikai és erkölcsi szempontból volt megdöbbentő, ahogyan egyik szavával agyonüti (szó szerint agyon) a másikat, de nem is szemiotikai aspektusból. Leginkább a klinikai pszichiáterek figyelmébe ajánlható ez a kettős beszéd és a hozzá társuló nagyon tudatos álskizofrén és egyben teljes mértékben és minden szempontból gátlástalan, hazug magatartás.
Mást mondani fapofával egy nap két ország egy-egy képviselőjének és utána egyetlen sajtótájékoztatón is mást és mást állítani a szlovák és a német sajtónak/célközönségnek egyszerűen túl megy minden határon.
Védhetetlen.
Persze, akadt, aki megvédje. Na ki? Valamelyik smeres kolléga? Nem. (Vagyis igen, de…) A pótsmer (skizofréniáért neki nem kell a szomszédba mennie úgy, mint Ficonak Magyarországra) pót-szociáldemokrata ficohelyettese, Pellegrini kísérelte meg Brüsszelben kimosdatni Ficot az önmagára okádott politikai szennyből.
Mert hiszen többek (sokkal többek) között azt találta a kormány elnöke kijelenteni, hogy Kijevben nincs is háború. Meg hogy ott abszolút normális az élet. Ami persze totális baromság, miről beszélünk, attól, hogy épp nem ott húzódik a frontvonal, még szégyentelenül lövik a várost az oroszok. Gondolom, azért vett Fico Pozsonyban lakást ócsón és nem Kijevben… Mire Pelle: „Gondolom, úgy értette, hogy nem Ukrajnában nincs háború. Hanem hogy nem folyik katonai művelet közvetlenül a fővárosban. Persze lehet, hogy itt-ott vannak valami légicsapások.”
Igen, vannak, és nem is valamilyenek, hanem tragikusak. Itt-ott, kedves parlamenti elnök elvtárs. A légicsapás lényege, hogy ahová csap, ott éppen akkor háború van, azaz katonai művelet zajlik, az ég áldja már meg, kendet a krumpliszsákos traktorral együtt, de ízibe!
Most képzeljük el (vagyis inkább ne): Pozsonyban itt-ott, esetleg itt is, ott is, be-becsapódik egy-egy orosz rakéta. Hát kérem, csak semmi pánik, nincs itt, se ott semmiféle látnivaló, csak „valamiféle légicsapások”. Akinek netán ott éppen meghal a gyereke, felesége, anyja, vagy lerobbantják a lábával együtt a fél fejét, az nyugodjon le a pi…ba a szlovák keresztény és nemzeti szociáldemokráciába, oszt vegye tudomásul, hogy ez nem háború, ez az „abszolút normális élet”.
Attól meg még szeressük az oroszokat, mert az illik a szlovák miniszterelnök és a parlament elnökének nemzeti-bolsevik világképébe. És ebben a nemzeti-bolsevik skizofréniában is van egy külön kiemelendő szépség: a nemzeti. Mert Ukrajnában – ha nem vették volna valakik észre (észre venni ésszel lehet) – szlovákok is élnek ám. És halnak. Itt-ott, már elnézést… De ez a szlovák nemzeti ál-szociáldemokrata politika ingerküszöbét – ha észre is vette volna –még annyira sem üti meg, mint a civil lakosság lebombázása.
Kedves többség, ezekre szavaztál, ezek papolnak a békéről, süsd meg!