Oroszország ellenség

Persze, hivatkozhatnak a szlovák ruszofilok a nagy szláv kölcsönösségre, a posztszovjet országok ruszofil gazdaságpolitikusai és üzleti lobbi csoportjai a gázra, atomenergiára, s más nyersanyagokra, az antifasiszták a felszabadításra, akkor is az ellenségünk.

Nem ellenfél, nem korrekt sporttárs a másik térfélen, hanem ellenség.

A felsorolt indokokat ugyanis e térfélen korrekten számba vehetjük ugyan, ám közben épp az orosz fél tojik rájuk, csakis zsarolásra használja őket.

Az orosz politikát ma rohadtul nem érdekli, mi minden kötött össze minket a múltban, vagy mi köthetne össze minket most kölcsönös, baráti alapon.

Az orosz politikának és gazdaságnak minimum földbe tiport, a végtelenségig kiszipolyozott vazallusok kellenek, számukra ideális esetben gyarmatok. Ahogyan anno a szovjeteknek.

Putyinéknak teljesen mindegy, hogy békésen, mosolyogva, vagy erővel érik el céljaikat. Naiv, aki azt hiszi, hogy lehetséges egy ilyen rezsimet fenntartó Oroszországgal jó viszonyt ápolni.

Egy ilyen Oroszországgal barátkozni azt jelenti, hogy idő kérdése, s a barátságot (baráttal szemben ugyebár nincs hatékony védekezés) felfalja az orosz érdek. Ez még mindig így történt a történelemben.

Oroszországgal barátkozni legalább annyira veszélyes, mint korrekt kapcsolatokra törekedni, mint megpróbálni semlegesnek maradni, vagy mint felvállalni a szembenállást. Ellenpélda? Na ugye… Csehország most pont egy ellenpélda (ha lenne) ellenpéldája lenne… Dörgölőzött, mégis így járt…

Ezért is jó nekünk az, hogy a szlovák külügyminiszter vette kézbe a V4-ek közül elsőként a megtámadott csehekkel való szolidaritás kinyilvánítását, hiszen:

1. Úgysem lehet – lásd ismét a cseh példát – korrekt viszonyt ápolni Oroszországgal, de törekedni kell rá, s nem félni tőle.

2. Így a szlovák külügy adta meg az alaphangot, a megszólalás stílusát.

3. Ez erősítheti a V4-et. Ami nem baj, hiszen éppen szétesőben volt már…

Ezért is jó nekünk az, hogy a szlovákiai magyar, éppen szövetségre lépő pártok, ha roppant óvatoskodva is, de nem kivártak a végtelenségig, hanem egy-egy mondatban letették a garast.

Ezért is jó nekünk az, hogy a szlovák köztársasági elnök asszony kapásból meghívta ide az USA elnökét. Ezzel evidenssé téve e kis ország pozícióját és politikai elkötelezettségét a nyugati világ iránt.

Mindez miért hasznos számunkra?

Nos, ez fölösleges kérdés egy olyan államban, amelynek minden szomszédját (is) titkosszolgálati és hibrid katonai eszközökkel támadja Putyin. (Persze, minden titkosszolgálat minden, számára releváns országban jelen van, de más szint a jelenléti munka és más az aktív hadviselés.)

Amelynek déli szomszédját hibrid eszközökkel (lásd minimum a paksi szerződést), amelyek keleti szomszédját katonai erővel, amelynek nyugati szomszédját több mint félkatonai és titkosszolgálati eszközökkel, gyakorlatilag terrorcselekménnyel támadja Putyin pár kilométerre a szlovák határtól. Ahol Blahák, Dankók, Čarnogurskýk, Ficok hintik az igét meglehetős eredményekkel.

A szlovák demokrácia így veszélyben van, mondhatnánk, de ha szemünket a nem is oly rég az EU-ba való belépés küszöbén álló Ukrajnára, vagy a hihetetlen rövid idő alatt feudalizmusból felvilágosult állammá váló, mostanság pedig ismét a modernség előtti Ázsiába zuhanó Törökországra vetjük, azt láthatjuk, hogy az orosz gazdasági, katonai, politikai vagy akár gondolati térnyerés évek, sőt hónapok alatt komoly potenciállal rendelkező államokat is letéríthet a pályájukról.

Tehát nem csupán az európai típusú demokrácia van itt veszélyben, hanem az államiság mint olyan. Szlovákia, vagy a V4 bármelyik állama addig lehet biztonságban, amíg a nyugati oldalon áll.

Miközben nagy tisztelettel adózunk mindazon tudományos, sport, kulturális, művészeti stb. eredményeknek, amelyeket orosz személyek vagy kollektívák értek el és tettek le az egész világ értékeit befogadó közös asztalra, azt kell látnunk, hogy ez a tisztelet nemhogy nem elég az orosz birodalomnak, hanem ezt használja ürügyként és legitimáló táptalajként, amelybe ügynökeit ültetheti.

Csak hogy világos legyen: Oroszország a mi ellenségünk. Nem azért, mert bántottuk volna (most sem bántjuk, a jogos kritika nem bántás).

Hanem azért, mert az orosz putyini rezsim számára zsákmányállat vagyunk. Azért mert az EU és a NATO tagjai vagyunk. Azért, mert Európát és demokráciát építünk, miközben tudjuk, mindezek nem tökéletesek, de bizonyítottan javíthatók. Jók az emberek számára és általuk mind jobbá fejlődnek.

Míg a putyini rezsimben nincs meg a jobbá válás potenciálja.

Ezért nincs már lehetőség számunkra, mint mindenféle semlegességi és barátkozós hablaty helyett világosan állást foglalni az oroszországi ügynökökkel, terroristákkal, propagandával és tankokkal szemben. Most.