1
Archív felvétel
Molnár József az idén tavasszal meghozott jogerős ítélet szerint 2015 februárjában egy vasrúddal verte össze B. Jánost utóbbi nagyudvarnoki háza előtt, viszont továbbra sem ül börtönben.
Kronológia:
2015. február 17-én hajnali fél egy után támadták meg a munkahelyéről hazaérkező nagyudvarnoki B. Jánost. A támadó egy vasrúddal ütötte meg több helyen, többek között a fején is, B. Jánosnak azonban a dulakodás közben sikerült lerántania a másik férfi arcát takaró maszkot.
B. János a támadás után helyszínre érkező családtagjainak, a mentőknek és a rendőröknek, majd a büntetőper során is végig azt állította, hogy a vasrudas elkövető egy bizonyos Molnár József pozsonyeperjesi származású fiatal férfi.
Molnár József végig tagadta bűnösségét, a tárgyalás során pedig egy nagyudvarnoki személy, N. Sz. biztosított számára alibit. A bíróságon eskü alatt vallotta, hogy a feltételezett elkövető nála volt – egyébként szintén Nagyudvarnokban, azon a bizonyos hétfő éjszakán, és éppen filmeztek.
Hosszú bírósági huzavona után, 2016 novemberében született meg az első fokú ítélet, mely szerint Molnár Józsefet bűnösnek találták súlyos testi sértés vádjában. Az ítélet a kiszabható büntetés (4-10 év) alsó határa alatti, három év felfüggesztett szabadságvesztés volt, négy év próbaidővel. A bíróság távoltartási végzést is kiadott, Molnár nem mehet 5 méternél közelebb B. Jánoshoz.
Mind a vádlott, mind az ügyészség fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, előbbi, ugye, az ártatlanságát hangsúlyozta továbbra is, míg utóbbi a büntetés súlyosbítása mellett érvelt (részletek).
Ezt követően a Nagyszombati Kerületi Bíróság 2017 szeptemberében eltörölte az első fokú ítéletet, és elrendelte az első fokú tárgyalás megismétlését, továbbá kérte néhány részlet tisztázását (bővebben), a decemberre kiírt első tárgyalás azonban az ügyvéd távolléte miatt elmaradt.
Mivel ezt követően az újabb tárgyalást csak február elejére írta ki a bíróság, januárban a sértett családja, hozzátartozói és további személyek figyelemfelkeltő csendes tüntetés céljából vonultak ki transzparenseikkel a járásbíróság épülete elé, és igazságos döntést követeltek, valamint azt, hogy ne húzzák már az időt.
Ezután még négy tárgyalás következett júniusig, amikor megszületett az újabb első fokú ítélet. A bíró a korábbi felfüggesztett börtönbüntetést letöltendőre módosította, a kiszabható büntetési tarifa alsó határán. Molnár Józsefnek négy évet kellene egy minimális szigorítású büntetés-végrehajtási intézetben letöltenie.
A tavalyi ítélet még nem volt jogerős, a vádlott ügyvédje pedig fellebbezést nyújtott be ellene, a kerületi döntés azonban ismét csak váratott magára.
Végül idén áprilisban született meg a jogerős ítélet, miután a Nagyszombati Kerületi Bíróság elutasította a fellebbezést, annak megalapozatlanságára hivatkozva.
Itt az összes cikkünk a témában.
Az áprilisi kerületi tárgyalás mindössze 20 percig tartott, mint azt akkor megosztotta velünk B. János, aki a támadást követően maradandó sérüléseket szenvedett, nem tudta ellátni korábbi munkáját, és csak csökkentett munkaidőben tud dolgozni, értelemszerűen alacsonyabb jövedelemért.
Birtokunkba került az elmúlt hetekben a jogerős ítélet indoklása, így most közöljük annak részleteit. Az azt kihirdető bírónő tételesen végigment azokon az érveken, melyek alapján a vádlott ügyvédje benyújtotta fellebbezését. Ezek közt volt például a sértett szavahihetőségének megkérdőjelezése, aminek megvizsgálását kérte az ügyvéd. A kerületi bíróság viszont ezt feleslegesnek tartotta, mivel vallomásának tartalmát az egész eljárás alatt semmi nem vonta kétségbe. Majd hozzátette: „a sértett vagy a tanúk megbízhatósának megállapítása egyébként sem elsőrendűen egy szakértő, hanem a bíróság feladata”.
Elutasította azt az érvet is, hogy a tanúvallomást tevő rendőrök titoktartási kötelezettségét fel kellett volna oldani. A bírónő indoklásában ugyanis kifejtette, hogy a tanúskodás és a valós információk közlésének kötelezettsége a büntetőeljárás során elsőbbséget élvez a rendőrségről szóló törvény rendelkezéseivel szemben. „A rendőr titoktartási kötelezettsége nem akadálya annak, hogy tanúskodjon” – szögezte le.
Nem értett egyet azzal sem, hogy kellő bizonyítékmennyiség híján született volna ítélet. „Az objektív és törvényes döntéshez szükséges minden bizonyíték rendelkezésre állt. A sértett vallomásában nem találtak logikai ellentmondásokat, amelyek kétségbe vonták volna a hitelességét. Ezt pedig nem vonja kétségbe az a tény, hogy a megtalált tárgyakon és ruházaton nem találták meg az ő biológiai nyomait. Az az állítás sem vonja kétségbe a megbízhatóságát, ha megszólított bizonyos tanúkat, hogy a vallomásuk miatt bírósághoz fordulhat, mivel a legfontosabb, hogy nem a vallomásuk előtt lépett velük kapcsolatba, ezáltal nem befolyásolta őket. Érthető, hogy sértve érezte magát, és oldani próbálta, hogy hamis alibit biztosítottak a vádlottnak” – fejtette ki indoklásában a bírónő.
Ugyancsak nincs megalapozottsága a bíróság szerint annak az állításnak, hogy a sértett nem ismerhette fel magabiztosan a támadóját, mivel a támadás helyszíne nem volt kellően megvilágítva.
Szintén a szavahihetőség megkérdőjelezésére irányult az az érv, hogy több lehetséges indítékot is felsoroltak, de egyik sem igazolódott be egyértelműen. A bírónő azonban ezzel sem értett egyet.
A védelem megkérdőjelezte a bűntény rekonstrukciójának megbízhatóságát is, és többek között azzal érvelt, hogy a támadót megformáló figura kizárólag a sértett utasításai alapján cselekedett. „Mégis kinek az utasításai alapján kellett volna, ha a sértett jelen volt, míg a vádlott elutasítja a bűntény elkövetését, más pedig ennek nem volt részese?” – teszi fel a kérdést a bírónő indoklásában.
Irrelevánsnak tartotta azt az érvet is, hogy Molnár nem követhette el a bűntényt, mivel balkezes, miközben a rekonstrukció során a támadó a jobb kezében tartotta a rudat. „Hogy a sértett azt állította, hogy a támadó jobb kezében látta a rudat, nem jelenti, hogy amikor hátulról támadott, nem foghatta azt a bal kezében vagy mindkettővel” – fogalmazott.
A vádlott nyakán találtak egy zúzódást a támadás után, amit akár a sértett védekezése közben is keletkezhetett, ugyanakkor Molnár akkori barátnője a bíróság előtt állította, hogy azt ő okozta azzal, hogy „kiszívta” a nyakát. Ennek viszont szintén nincs relevanciája a végső ítélet szempontjából a kerületi bírónő szerint, hiszen „megállapítást nyert ,hogy megtörtént a kontaktus a vádlott és a sértett között, függetlenül attól, hogy az a sérülés honnan származik”.
Bizonyos fokig egyetértett a védelem azon érvével, hogy egy elkövető nem folytatná a támadást, ha egyértelműen felismerik, márpedig B. János azt vallotta, hogy már mikor meglátta az arcát sállal/sapkával takaró támadóját, az alkatából felismerte, kiről van szó, miközben csak valamivel később sikerült az arcát is megpillantania. A bírónő szerint csak abban az esetben áll fenn ez a logika, ha a támadó is tisztában van azzal, hogy felismerték, ugyanakkor Molnár a támadás elején még ezt nem tudhatta, hiszen takarva volt a feje, miután pedig már nem, akkor valóban elrohant.
Indoklásában a bírónő megjegyezte azt is, hogy a bíró nem köteles az egyes felek alapján felsorakoztatni vagy értékelni a bizonyítékokat, „mivel csak az ő mérlegelésén múlik, hogy melyiket tartja a bizonyítékok közül döntőnek és melyiket nem. A döntés meghozatalánál nem az számít, hogy mennyi bizonyítékot mutattak fel, hanem hogy mekkora a bizonyító erejük. Nem jelenti a bizonyítékok hiányát, ha a bíróság nem a vádlott elképzelései alapján sorolja fel vagy értékeli a bizonyítékokat”.
A bíróság végezetül megállapította, hogy „kellő bizonyíték került felsorolásra és értékelésre ahhoz, hogy meggyőző, objektív döntés születhessen a vádlott bűnösségéről, a bíró megfelelően értékelte a bizonyítékokat és a vádlottat, és szabott ki ezek alapján megfelelő büntetést”.
Molnár József – mint korábban írtuk – nem jelent meg a tárgyaláson, és ahogy az első fokú per utolsó tárgyalásain, itt is ügyvédjét bízta meg képviseletével a távollétében. A jogerős ítélet kihirdetése után viszont ennek köszönhető, hogy nem vitték azonnal börtönbe.
Csakhogy miután ő maga sem jelentkezett később, körözést adtak ki ellene. Az elmúlt napokban érdeklődtünk a rendőrségnél ez ügyben, Mária Linkešová kerületi szóvivő pedig közölte velünk, hogy továbbra is érvényben van az országos körözés ellene.
(SzT)