Örvendezzünk, felebarátaim!

Ardamica Zorán | 2021. április 1. - 18:56 | Vélemény

Ellentétben sok liberális és teljes szekularizáció párti barátommal nekem semmi bajom nincs azzal, hogy húsvétkor és a pandémiát leíró számok némi csökkenése után az egyéni vallásgyakorlás bizonyos templomi formáit megengedik már a szabályok. A lelki béke és egyensúly, a lélek karbantartása hozzájárul az ember egészségéhez (ép testben ép lélek és fordítva meg ilyenek). Valamint bizonyos normális megelőző előírások betartása mellett csak nem okozza a populáció tömeges megfertőzését… Már maga az „egyéni” jelleg tartalmazza a fokozatosság elvének érvényesülését – annak első fokán. Örvendezzünk! Ez ugyanis precedens.

 Örvendezzünk, felebarátaim!
Illusztrációs felvétel (TASR)

Annak már kevésbé örülök, hogy nem minden csupán a fent leírt logika alapján zajlik. Hanem: tudvalévő, a vezető kormánypárt vezető helyein és parlamenti székein a korábbi egészségügyi miniszter távozása/érkezése után is több olyan személy ül, akit a katolikus talibannak: katolibannak csúfolt csoporthoz sorolnak a hozzáértők. Nem szeretnénk, ugye, ezt a bélyeget feltétlenül rásütni valakire, aki tán közelebb áll a vallási fundamentalizmushoz, mint kéne, de nem feltétlenül való a legrosszabb, pl. Kotleba-féle klérofasiszta vonalból. Az viszont az abortusz egyes eseteinek suttyomban fizetőssé tétele és más hasonló szellemű parlamenti módosító javaslatok melletti koalícióból való meg- vagy átszavazás után látszik, az új miniszterelnök nem mutatott eddig nagy ellenállást ezekkel kapcsolatban. Ha finoman fogalmazunk.

Mondhatjuk, hogy úgy lett Szlovákiának kemény vallási lobbista és aktivista a miniszterelnöke, hogy korábban a miniszterelnök pártja a keménykedő keresztény valláspolitikát nem tűzte zászlajára, nem ez volt választási prioritása, mi több, a kormányprogramnak sem része az állami vallási fundamentalizmusnak megágyazó politika. Ami azért nem szerencsés és nem korrekt.

Remélhetőleg a két megalázott kormánypárt majdcsak kezeli valahogyan ezt a problémát. A parlamenti ellenzék részéről erre nemigen számíthatunk ugyanis.

De vissza az örvendezéshez. Azért lenne jó, ha a fenti szabálymódosításból következő kivétel pozitív példája lenne az egyéni alapon történő nyitások lehetőségének, mert bár rügyfakadáskor épp elrakjuk a hócipőket, azért azok jócskán tele vannak. Dühvel és sok esetben, számos gazdasági szektorban kifizetetlen számlákkal.

Tehát az első lépcsőfok – ha ez beválik – lehetne a további egyéni nyitások sorozata: egyéni ügyfélszerviz a most bezárt szolgáltatásoknál, boltoknál. Aztán megfelelő távolságtartás mellett a kiscsoportos stb.

Mert ugyebár ha a hívő ember elmehet gyónni, ami hármasban (hívő, pap és az Úr) megvalósítható, akkor tán az sem lenne isten, az egyház és az egészségügyi szabályok ellen való bűn, ha pl. a művészeti iskolák 3 órás csoportos, ma betiltott képzőművészeti foglalkozásain a diákok 10-15 perces rotációban egyénenként, később hosszabb ideig kisebb csoportokban már személyesen is részt vehetnének. Más példa: időpontra érkezvén a kuncsaftok pl. a pedikűrösök, műkörmösök ugyancsak dolgozhatnának, de egyenként talán könyvet is lehetne venni könyvesboltban, termenként 1 fő múzeumot vagy galériát is látogathatna – az is a lelki béke és egyensúly, a szellem karbantartása. 1 fő vagy 1 család lakhatna 1 hotelszobában. Majd kiscsoportos logikával lassan magához térhetne a vendéglátóipar és egyéb szolgáltatások.

És mindenképpen el kell érni az akárhogyan is szabályozott, de a lehetőségekhez mérten legteljesebb iskolanyitást.

Mert a gyerekeken, a tanítókon, a szülőkön erőt vesz/vett az aggodalom, a depresszió és más lelki bajok, amelyek gyógyítása se nem egyszerű, se nem gyors, se nem olcsó, se nem mindig hatékony.

Bírjuk ki még ezeket az ünnepeket, aztán történjen valami, aminek ténylegesen örvendeni lehet, hiszen 1 évnyi jogcsorbítás, ha indokolt, ha elkerülhetetlen, akkor is ártalmas és örök nyomot hagy. Nemcsak a leginkább jogkövető, legjámborabb egyéneken, a sarokba szorított, egzisztenciális problémákkal küzdő családokon, hanem az egész társadalmon. És ahogyan háborút, forradalmat évtizedekig hever ki (nem hever ki) egy ország, úgy lesz áldozata nem csupán egy betegségnek, hanem a pandémia nem hatékony kezelésének is.