Orvosok után bolyongó betegek

Bodnár Gyula | 2017. május 23. - 15:39 | Vélemény

Öt évvel ezelőtt, 2012-ben, beteg páciensek beteg helyzetéről írtam  glosszát, mely ehhez az újságírói műfajhoz képest pozitívan kezdődött, vagyis azzal, hogy a dunaszerdahelyi kórház intenzív osztályához szép emlékek fűznek. Olyannyira szépek, hogy a szívem az említett év tavaszán is visszahúzott oda, 2001-től negyedszer, és több napra, mindig erősebb és erősebb pitvarfibrillációval, érthetőbben, ritmuszavarral, 170-et verő vagy egyenesen számolhatatlanul összevissza száguldó szívvel. És még csak idegeskednem sem kellett – mint általában az idő tájt – a parkolás miatt, mert kétszer egyszerű mentő, kétszer rohammentő szállított.

Orvosok után bolyongó betegek
Paraméter-felvétel

Nagyobb problémám a kórház épületén belül sem akadt, akkor sem, amikor magamat, a feleségemet vagy mindkettőnket vittem saját kocsinkkal, mondjuk, valamilyen kivizsgálásra, ellenőrzésre. Merthogy több romló-rozsdásodó szerve is van az emberfiának. A folyosókon ülve-állva várakozó páciensek tömege sem lepett meg, megszoktuk, számoltunk vele. A vécét hagyjuk, mint annyi mindennek, a kórházi mosdóknak sem tett különösebben jót a rendszerváltás, bár 2015-től, amióta a Svet zdravia Rt. üzemelteti a dunaszerdahelyi ispotályt (is), azóta megújult ez-az, bejárati ajtó, felvonó, nyilászáró, vécé is. Ez persze csak a szerkezet, a hardver, a szoftwert, a program működését, a szellemi tartalmat és műveletet jobban ismeri, aki a rendszeren belül van, pontosabban, dolgozik. Mi, páciensek, legfeljebb érezhetjük az orvosokon, nővéreken, ápolókon, takarítókon keresztül.

Viszont amiről manapság is legfeljebb ilyen-olyan sejtelmem van csupán: miért költözött ki egyik orvos a másik után a Dunaszerdahelyi Kórház és Rendelőintézet Rt. épületéből, és inkább a város valamely pontján bérel helyiséget (ami egyébiránt másutt is divat, de számomra nem vigasz).

Engem, mint pácienst, nem érdekel, hogy ebben a kórház zsúfoltsága, az ottani körülmények, a kórháznak fizetendő esetleg túl drága bérleti díj vagy más játszik közre, de az már igen, hogy e kivonulások következményeként bolyonganunk kell Dunaszerdahelyen úgymond a légi úttól a Komárom irányába tartó útig, minden égtáj felé keresnünk az általában új vagy nemrégiben átadott többfunkciós épületben rendelő szakorvost. Lehet, hogy neki jó vagy jobb, kényelmesebb, nekünk, betegeknek azonban nem. Autóval még hagyján, bár senki vissza nem téríti nekünk a keresésre, egyáltalán a plusz kilométerekre elpazarolt idő és üzemanyag árát – de mi van azzal a beteggel, akinek nincs autója?! A beteg gyerekével siető szülővel, bicegő idős emberrel, öreg nénikével?! Lejárhatja a lábát, míg rátalál a címre. Ja, hogy miért nem kér meg személykocsi-tulajdonos családtagot, rokont, ismerőst?! S ha végre megtaláltuk az épületet, maradjunk az autós változatnál, előbb kereshetünk parkolót, ott üres helyet, de még előbb olyan automata masinát, amely parkolójegyet ad nekünk, nem ingyen természetesen. Újabb plusz költség, merthogy nem mindenki dunaszerdahelyi, pedig még be sem léptünk a rendelőt rejtő épületbe.

Eddig úgy tudtam: a kohász a vasműben, a tanító az iskolában, a bányász a bányában, az orvos a kórházban található. Általánosabban szólva, és a községi ambulanciáktól eltekintve, egy tető alatt valamennyien, vagy a lehető legtöbben, hogy a beteg mindent és mindenkit, ami, illetve aki segíthet rajta, egy helyen megtaláljon. Tévedtem. Sőt rosszabbat mondok. A körülbelül 8 500 lelket számláló Nagymegyeren, ahol egyébiránt körzeti egészségügyi központ működik, idestova egy évtizede nincs szemorvos, Dunaszerdahelyre költözött, és „magával vitte”a megyeri körzet pácienseit, nagyjából ugyanennyi ideje nincs éjszakai ügyelet (még jó, hogy működik a mentőszolgálat), és két éve elment a bőrorvos és neurológus. A korona pedig az egészre: egyik napról a másikra, vagyis 2015 szeptember elsejével váratlanul megszűnt az egyébként évtizedeken át kiválóan működő laboratórium – mint kiderült, legalábbis így tájékoztattak akkor: a Medirex társaság bekebelezte, pontosabban a kebelén (keretében) működött, végül elvitte Dunaszerdahelyre. Tehát a legalapvetőbb vizsgálatokra is Nagymegyerről Dunaszerdahelyre utazik a vér és vizelet. Háromszor fordul a kocsi egy délelőtt. Ez így gazdaságosabb, mondták. És ha gyorsan kell eredmény, hiszen élet múlhat rajta?!

Kit érdekel? Egyébiránt ez az egész. Mint rendszer is.