Összefogás-ámítás: a nagy átnevezéskamu, avagy szeressük az operettet

Ardamica Zorán | 2019. szeptember 28. - 13:58 | Vélemény

Félreértések elkerülése végett (fölöslegesen, mert mindenki úgy érti félre, ahogyan akarja) leszögezném: nincs abban semmi, ha valaki emkápés. Vagy eszeneszes, vagy kotlebás. Vagy akármilyen párt szimpatizánsa, tagja, választója. Ez mindenkinek demokratikus joga. Ha egy párt be vagyon jegyezve egy demokráciában, az törvényesen működik. Amíg nem szünteti meg a bíróság. Az már más kérdés, hogy a törvény öle széles, az etikáé pedig kevésbé. A szereteté meg sajna még kevésbé…

Összefogás-ámítás: a nagy átnevezéskamu, avagy szeressük az operettet
Fotó: Összefogás (Facebook)

Mindenhol vannak meggyőződésesek – rájuk azonban sosem haragudhat egy valamilyen liberális demokrata, sőt még egy sima (az milyen?) demokrata sem, hiszen a szívüket és meggyőződésüket követik. Kicsi a mi világunk, így aztán minden embernek van rokona, ismerőse, boldog őse, de még barátja is olyan, aki igazán undorító politikusoknak vagy pártoknak drukkol. Mi pedig egy bizonyos határ átlépéséig toleráljuk ezt, aztán konfrontálódunk, majd pedig pár hónap, év múltán ismét elviseljük az illetőket magunkkal egy légtérben, mert nem ér annyit mondjuk egy esküvő vagy temetés vagy keresztelő, hogy tönkretegyük egy jó kis botránnyal valaki miatt, aki olyan, amilyen. Nem tehet róla, ez a meggyőződése.

Mindenhol vannak viszont törtetők és karrieristák, na meg seggnyaló köpönyegforgatók. Rájuk mindez nem érvényes. Persze, sokszor ők sincsenek kipenderítve mondjuk egy temetésről stb., mert tőlük meg félünk, hiszen legtöbbjük sikeresen jut hatalomhoz. Így aztán nem csak ők kapnak billogot, hanem gyávaságunk miatt mi magunk is.

És ezt a két dolgot, a gyávaságot (na, jó, nevezzük toleránsan érthető emberi óvatosságnak) és a meggyőződést (ezt nevezzük inkább a kellemesen hangzó kényelem és rend ígéretével megspékelt manipulálhatóság ódiumának) használják ki nagyon sokan.

Térjünk a tárgyra. Az MKP nem egyezett meg a Híddal Vagy a Híd az MKP-val, tökmindegy. Ennek fényében lehetetlen bejutnia a parlamentbe a saját neve alatt. Önazonosságát azonban nem akarja feladni, így kénytelen más megoldást választani: átnevezi magát. Csakhogy az ilyen átnevezésekről még a legostobább választó is tudja: kamu. Ezért hát 1. be kell csomagolni a névváltoztatást egy szép, lehetőleg nemzeti, ráadásul megmentősdi-játékkal ékesített történetbe. Az emberek szeretik a történeteket. Főleg, ha azokban valaki megment valakit, aki gyenge önmagát menteni. Az egy szép, rendes dolog ugyanis, a népmesékben is zömmel ez szokott lenni a főmotívum. 2. Valamennyit ugyan mégis fel kell áldozni az önazonosságból. De a legkevesebbet úgy lehet feláldozni, hogy maximum a régebbi önmagammal azonosulok újra.

Adott tehát az MKP, amely ma egy magyar szélsőjobboldali párt szlovákiai magyar, ugyancsak a jobbszélre tájékozódó szatelitje – ilyen formán az egész önazonosságmizéria nevetséges, de ha nekik ilyen önazonosság jutott, mert önként elhagyták / eladták a meglévőt, hát lelkük rajta, fogadjuk el a döntésüket.

Csakhogy az MKP-vel az MKP zászlaja alatt senki sem akar ám összefogni. Már az MKP sem… Így hát – nem tudni, Magyarországról jött-e az egyébként zseniális ötlet, vagy valamely itteni koponyából szakadt ki egy ködös őszi reggelen – más zászlóra van szükség. Kézenfekvő volt tehát az összefogás céljából összehozni egy Összefogást, amely kezdetekben (beetetés) deklaráltan nem is akart politizálni, bár a kezdetektől azonnal az pártbejegyzéshez szükséges aláírások gyűjtésébe fogott. Az MKP, a Csemadok és mások hathatós segítségével.

Tehát az MKP teátrálisan megalapította az Összefogást. Ezt az is bizonyítja, hogy az MKP egyetlen egy olyan párttagot sem rúgott ki az MKP-ból, amely egy másik politikai párt vagy mozgalom (jelen esetben az Összefogás) javára dolgozott (ez jár ugyanis demokráciákban az áruló, oldalt váltó párttagoknak). Egyszerűen azért, mert nem másnak, hanem egy másik nevet viselő, alternatív MKP-nak gyűjtöttek ők. Meg kell hagyni: ügyes.

Kivel is akar tehát ez az MKP összefogni? A sajtóhíreket és a tárgyalásokon készült fotókat vizslatva, ezt látjuk:

Ott a Csemadok: aláírásokat gyűjtött nekik saját legfelsőbb szervei döntése nélkül, elnöki javallatra. Ki az elnök? Bárdos Gyula (bocs, Gyula), aki évekig az MKP vezetőségében foglalt helyet, az MKP parlamenti képviselője volt. (Nem mellesleg emlékeim szerint akkor működött utoljára elfogadhatóan a frakciójuk, amikor Bárdos vezette + kimosta a képviselőtársait a hülyeségeikből a sajtó előtt…). Ott az Új Egység mozgalom, amely, mi tagadás, egyelőre inkább egy facebook-csoport, mint mozgalom. Még honlapja sincs, nemhogy holnapja, legalábbis ez a tehetetlen Google nem találja, tehát se program, se nyilvános szerkezeti felépítés, se perszonális adatok, semmi… Annyit tudni, hogy gútai és hogy az a Samu István adminisztrálja a facebookon, akit nem is olyan régen kénytelenek voltak kirúgni a… honnan? Hát az MKP-ból. (És akkor most a korrekt hozzáállás jegyében nem fogom Samu inkompetenciáját elemezni, itt elég, hogy kit képvisel.) Samutól egyenes út vezet a Via Nováig, majd pedig az itt ki tudja már, kit és milyen minőségben képviselő Gubík Lászlóig (bizonyára ő adja le a drótot a Fidesznek elsőként, majd pedig a többiek közül is páran). Ezekről a nevekről és a Via Nováról, amely az MKP ifjúsági tagozata, valamint a néhai, még nem középpártosodott, radikális jobbik kihelyezett helyőrsége volt, ma már a Fideszé, a karrierista váltásról Gubík sokat mesélhetne. Tehát a szlovákiai magyar nemzeti radikálisok is helyet foglalhattak az asztalnál (erről bővebben, az említett mozgalmakban felbukkanó több névvel és fényképpel pl. ITT. Látni még a képeken egy kiugrott, pozíciót (na, jó, legyen: politikai lehetőségeket) kereső Hidast, egy nem tudni, kit képviselő, kinek a nevében, alighanem a sajátjában tárgyaló költőt, és Orosz Őrsöt, az Összefogást alapító MKP-st. Oriskó Norbertet, a szlovákiai magyar szélsőjobb és irredenta „újságírás” oszlopos fénykardja fényképezőgéppel, nem derül ki, tárgyal-e vagy csak fotózik… érdeklődése azonban beszédes. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának nem egy tagszervezete és tagja jelezte a neten nyilvánosan, hogy senki sem hatalmazta fel a Kerekasztalt ilyen tárgyalásokra, legalábbis nem tudnak róla, mégis ott van. Tehát illegitim módon jár el… Viszont elnézve a ki tudja mióta nem frissített taglistát (már elhunyt személyek is akadnak rajta), az MKP-s vonal világos.

Az MKP tehát úgy fog össze – nem mással – hanem önmagával, hogy különféle szerepekbe bújtatott MKP-sokkal tárgyal az összefogásról egy MKP által létrehozott Összefogás nevű párttal /-ban / -ról.

Ebből a kevésbé tájékozott választó mit lát? Jó magyarok meg akarják menteni a szlovákiai magyar parlamenti képviseletet, amely nélkül csak a nezmet(iség)halál várna ránk, össze kell hát velük fogni, rájuk kell majd szavazni.

Tessék tehát tájékozódni, kedves szlovákiai magyar választó. Ha még így is az Összefogás tűnik a legjobb megoldásnak az Ön számára, lelke rajta, szavazzon erre a nagy őszintétlen átverésre. Bizonyára világszínvonalú (szélsőjobbos) képviseletet lesz képes biztosítani az Ön számára. Vagy ha nem, legalább az összefogás látszatát. Szeressük a zoperettet.