Pajszerrel barmolta szanaszét az ovit a tébolyodott polgármester

A kommunikációban nem jeleskedő Molnár Péter amolyan "csendes gyilkosként" vágott bele a missziójába.

Nem kommentált, nem magyarázott. Kardcsörtetve, ugyanakkor némán tombolt.

Hírlik, hogy az egész cirkusz abból fakad, hogy a pajszeres polgi állítólag nem jön ki a falu lelkészével, és azt hallani, emiatt ott próbál keresztbe tenni neki, ahol csak tud.

Hát most úgy érezte, beakaszt a reformátusok helyi emberének azzal, ha nagy csinnadrattával behatol az önkormányzattól bérelt egyházi oviba. Abba az intézménybe, ahova a 600 lelket számláló község 14 csemetéje jár, és további 52-en látogatják a szintén az épületben működő alapiskolát. A községi elöljáró úgy gondolta, majd ő megmondja, mennyire érvényes az – akarata ellenére – az önkormányzat által több ízben is meghosszabbított, de a polgármester által alá nem írt bérleti szerződés.

Mivel a község önkormányzati testületének túlnyomó része inkább eladná az ingatlant, a képviselők nem is hagyták jóvá az értékesítendő objektum ablakcseréjét, ami pedig a polgármester térfoglalási jelképének megtestesülése.

A község választott vezetője az egyházi helyett ugyanott önkormányzati óvodát létesítene, amihez nyilván az első lépés, ha rommá töri a nyílászárókat.

Csak így vélte biztosítottnak az általa odarendelt munkások bejutását, hogy azokat a fránya ablakokat ki lehessen cserélni.

Ki mer a polgármester útjába állni, ha ekkora szerszámot lóbál a kezében?

"Miért nem lehet ezt normális keretek között intézni? – Ó, mondd, mondd, mondd, miért?! A megoldás kulcsa egyszerűen hangzik: "csak alá kellene írni a szerződést", akkor ilyen cirkusz nem lenne.

A vasrácsos ajtó viszont még a helyi Charles Bronsonon is kifog. Lehet azt annyira rángatni, hogy az orrnyeregről csak úgy csúszkáljon a szebb napokat is látott polgimesteri okuláré. De ezt a rácsos cuccot rázzuk még egy kicsit!

Aztán jön egy lemondó utolsó rántás az ajtó fémes szeméremövén. Ebből nem lesz behatolás.

Ha a rángatás nem megy, csapjunk a lecsóba, inkább törjünk-zúzzunk főpolgármester úr!

Az igazi rombolás csak most következik!

Ekkora pajszerrel biztosan mi vagyunk a hatalom netovábbja!

Vérveszteséggel jár a csörömpölés.

"A kezed vérzik, Péter!"

A rögeszmével áldott (vagy vert) hősünknek ez meg sem kottyan.

"Ez nem normális!"

És tényleg! Fogja és akkurátusan folytatja az üvegablakok betörését. Nincs kegyelem, úgy érzi, nem elég. Az üvegdarabok csilingelésével egyszerűen nem tud betelni.

Végre beállít az erősítés.

Egy felbérelt szaki a polgármester egyszemélyes rombolóbrigádjához csapódik. Még így is visszapattannak a frontális támadásból, mehet az agyafúrt művészbejárós hadmozdulat. Elvégre, minden B-kategóriás filmben egyszer át kell gázolni a konyhán.

Menjen a manőver az épület belső bugyrából. Egy hölgy bepróbálkozik a végső fegyverrel:

"Még szerethető is lennél, ha nem csinálnál ilyet."

Itt már a könnyek sem segítenek.

Még a kordokumentumot rögzítő operatőr is felszisszen:

"Jajj, már én elfáradtam ebbe."

Hát, kedves kameraman, csak fáradtságos munkával lehet maradandót alkotni!

Majd a végére jön a végső behatolás és a felismerés:

"Emlékezetes polgármester leszel!"

És szezám feltárult! Ajtó-ablak helyzet: Most már jöhetnek a munkások, mehet az ablakcsere, az egyházi ovika meg takarodjon, amerre lát.

Beszűkült tudattal még azt is gondolhatja az érsekkétyi polgármester:

nincs itt semmi látnivaló.

(sárp)