Párkány: A híd újjáépítését ünnepelték

A hídfelújítás 15. évfordulójáról emlékezett meg kedden este Párkányban a Szlovák-Magyar Baráti Társaság és az esztergomi Rudnay Sándor Egyesület.

A szerző felvétele

Az ünnepségen a résztvevők a 15 évvel ezelőtt újjáépített Mária Valéria híd kulturális, gazdasági és turisztikai jelentőségét hangsúlyozták. Miként azt is, hogy az újjáépítés nem csak egyfajta történelmi jóvátételt és megbékélést jelent mindkét nemzet számára, hanem a közös jövő jelképévé vált. A híd újjászületéséhez hosszú út vezetett, a régió önkormányzatai és polgári társulásai sokat harcoltak és lobbiztak érte, a helyi Szlovák-Magyar Baráti Társaság is. Pozsonyba, Budapestre, Strassbourgba és Brüsszelbe is többször utaztak a felújítás érdekében, szinte heti rendszerességgel leveleztek a pozsonyi, budapesti minisztériumokkal, kormányszervekkel és az EU illetékeseivel.

Mint azt Jozef Slabák, az SZMBT képviselője szerkesztőségünknek elmondta, már a Horn- és a Mečiar-kormány idején is biztató visszajelzéseket kaptak, ám, főleg szlovák részről a hídfelújítás csak ígéret maradt, ezért komolyabb lépésekre szánták el magukat. Ennek bizonyítéka az a kiadvány is, amely időrendi sorrendben eleveníti fel az előkészítés és a megvalósítás folyamatát, rögzítve a hídért harcoló civilek és polgári társulások munkáját, a diplomáciai és politikai lépések viszonyrendszerét. A 15. évforduló kapcsán megjelent füzet korabeli dokumentumokat tartalmaz, például a Horn Gyulához és Vladimír Mečiarhoz intézett közös levelet, és azt a levelet is, amelyben a hídfelújítást sürgetik Daniel Tarschysnál, az Európa Tanács akkori főtitkáránál, az Unió türelmét és támogatását kérve, mert akkor még nem oldódott meg a hajózási szint és ezzel együtt a hídpillérek magasságának kérdése, ráadául pont akkor Bős-Nagymaros miatt nemzetközi per zajlott Magyarország és Szlovákia közt Hágában.

"Kritikus pontnak számított az, is, hogy félő volt, bukjuk az uniós pénzügyi támogatást a Mária Valéria hídra, mert a Brüsszel által szabott határidő vészesen közeledett, és bár mindkét fél részéről megvolt a hajlandóság és a szándéknyilatkozat, de szerződés és ratifikálás még mindig nem volt. Ezért is tettünk további lépéseket. Párkány akkori polgármesterével, Ján Oraveccel levelet írtunk többek közt Georgis Zavvosnak, az Európai Közösség akkori pozsonyi ügyvivőjének is, aki személyesen is ellátogatott Párkányba, és a helyszínen győződött meg arról, milyen hátrányt jelent mindkét országra nézve, hogy több évtizeddel a második világháború után ez az egyetlen hídcsonk a Duna teljes szakaszán, amelyet még nem állítottak helyre" – taglalta Jozef Slabák.

A Dzurinda- és az első Orbán-kormány hivatalba lépésével felgyorsultak az események, és végül 1999. szeptember 16-án a Rákóczi sétahajó fedélzetén a szlovák és a magyar kormányfő aláírta a hídfelújításról szóló szerződést, majd pedig 2001. október 11-én ünnepélyesen is átadták a hidat, Günther Verheugennek, az EU akkori bővítési főbiztosának jelenlétében.

"A hídfelújítás ötvenegy százalékát az Unió fizette, Szlovákia a költségek 31 százalékát fedezte, Magyarország pedig 18,5 százalékát állta a munkálatoknak. Az is szerencse volt, hogy az eredeti 5 millió ECU-s keretet megemelték 10 millióra" – taglalta Jozef Slabák.

A 15. évforduló alkalmából a párkányi moziban bemutatott kiadvány a korabeli sajtóvisszhangból is szemezget, közöl például olyan cikkeket is, amelyek a nacionalista, soviniszta lapokban jelentek meg, és amelyek ellenezték, ignorálták a híd felújítását, hazug és hamis érvekre, történelmi tévedésekre és xenofóbiára alapozva. Mint Jozef Slabák fogalmazott, ezeket a cikkeket is fontosnak tartották ismét feleleveníteni, hogy mindenki lássa, kik és milyen erők akadályozzák máig a békés, korszerű együttélést és a közös munkát.

A Mária Valéria híd mára nélkülözhetetlenné vált, és mint az ünnepség résztvevői hangsúlyozták, tizenöt évvel ezelőtt győzött a közös érdek és a józan ész. Most ezt is ünnepelték Párkányban. Az újjáépített Mária Valéria híd nem csak egy fontos közép-európai forgalmi átkelőhely lett, de a régió történelmi, kulturális és szellemi rangját is visszaadta.

-buch-