1
Lovász Attila (Fotó: SITA)
Megosztás
A szlovák közszolgálati média magyar nyelvű rádióját, a Pátriát hetente 80-120 ezren hallgatják - annak ellenére, hogy gyenge lefedettsége miatt a szlovákiai magyarok fele vagy rosszul, vagy sehogy sem tudja befogni. Mit kapunk a havi 4,64 eurós koncessziós díjért, és szükség van-e az emelésre? Jogos elvárás volna-e a szlovákiai magyarok részéről, hogy pénzükért cserébe legalább az általuk lakott régiókban hallgatni lehessen a közszolgálati rádió magyar adását? Van-e erre politikai akarat és technikai lehetőség? A Pátria Rádióról az RTVS nemzetiségi adásainak igazgatóját, Lovász Attilát kérdeztük.
iRádio RTVS alkalmazás
A Pátria Rádió élőben az interneten: patria.rtvs.sk
Autóval érkezett interjúnk helyszínére, Dunaszerdahelyre. Milyen rádiót hallgatott a kocsiban?
A Pátriát, középhullámon. Nagyon kevés autóban van már mostanában középhullám. Bár az is igaz, hogy Nyugat-Európában középhullámon elég sok talking radio, vagyis beszélő rádió működik. Tudni kell, hogy a középhullám jobb, mint a híre, de egyébként ha adáskörzetben vagyok, én akkor is a Pátriát hallgatom, ha rosszabb a vétel. Viszont nem vagyok szokványos rádióhallgató. A szokványos rádióhallgató azonnal átkapcsol, ha recsegést hall.
Vannak ismereteink arról, milyen a tipikus Pátria-hallgató?
A megcélzott réteg nálunk elég széles, mert azt úgy hívják, a szlovákiai magyar hallgató. Egy olyan piacon, ahol több ugyanolyan nyelven szóló rádió működik, lehet szakosodni, ahol pedig nem nagyon lehet szakosodni, ott megjelennek az úgynevezett teljes formátumú, vegyes programozású rádiók, de azok is profilálódnak. A Pátria Rádió információs, de vegyes programozású rádió.
A megcélzott rétegünk a felnőtt, 15 éven felüli szlovákiai magyar lakosság. Nem tudom jobban specifikálni a hallgatót, mert nem tehetem meg. Ha ezt a réteget még jobban leszűkíteném, akkor a szlovákiai magyarság teljes rétegeit hagynám ki. Igaz, vannak rétegek, amelyek igényeit csak nagyon kis mértékben tudjuk kielégíteni – például rádiójátékot hetente egyszer adunk, de hát aki rádiójátékot akar hallgatni, annak ott van a Bartók és a Kossuth. Komolyzenét jelen pillanatban nem sugárzunk, mert azt gondolom, hogy a Devín és a Bartók adókon a komolyzene-rajongók sokkal minőségibb szerkesztésben találják meg a műsoraikat. Arról nem is beszélve, hogy Szlovákia nyugati részén, ahol az adásunk rosszabbul fogható, bejön az ORF 1-es is, ami minőségi komolyzenei adó.
Hallgatóinknak információs rádiót kínálunk. Ebbe sok minden belefér, de az alapvető célunk mégis az információ közvetítése.
Persze egy másik oka is van annak, hogy a Pátria célközönségét nem lehet beskatulyázni. Közszolgálati rádió vagyunk, és a közműsorszolgáltatói törvény ötödik paragrafusa legalább húsz pontban fogalmazza meg az RTVS fő feladatait. Ebből úgy nagyjából tízre van elegendő pénze a cégnek… Az anyagi teljesítőképességünk határára jutottunk el úgy, hogy megpróbáltuk betartani a közműsorszolgáltatási törvényt. Ahhoz képest, amit a törvény előír, gyatra a finanszírozás.
Jelenleg heves politikai vita folyik arról, hogy felemeljék-e az üzembentartási díj (koncessziós díj) összegét. A mostani költségvetéséből tényleg nem tudja ellátni feladatait az RTVS?
Igyekszik, de nem tudja maradéktalanul elvégezni azokat a fő feladatokat, amelyeket a törvény előír. És nem tud fejlődni.
Mint az RTVS nemzetiségi adásainak igazgatója, megfelelő megoldásnak tartja az üzembentartási díj növelését? Ha több pénzre van szükség, de az illeték nem emelkedik, akkor milyen forrásból lehet megoldani a finanszírozást?
Ami a személyes véleményemet illeti: hat-hét évvel ezelőtt még támogattam Richard Sulíkot abban, hogy ne fizessünk üzembentartási díjat, mert ez az adó egyik formája, és egyúttal igazságtalan is, mert a háromszáz eurós jövedelemmel rendelkező ember ugyanannyit fizet, mint a tízezer eurós jövedelemmel rendelkező.
Azóta viszont rájöttem, hogy ez nem adó, hanem illeték. Jó, ha tudja az olvasó is: az adó olyan befizetés, amiért közvetlen szolgáltatást nem lehet elvárni. Az illeték viszont olyan befizetés, amely a törvények értelmében szolgáltatási kötelezettséggel jár. Ilyen az egészségbiztosítás, a nyugdíjbiztosítás, és ugyanígy kell tekinteni az üzembentartási díjra is, mert az is egy járulék, amiért szolgáltatás jár. Az üzembentartási díj független bevételi forrás. Nem a kormány osztogajta a mindenkori költségvetésből, és ha a műsorok nagy részét ebből sikerül finanszírozni, akkor a közműsorszolgáltató megtette az első lépést a tartalmi függetlenség felé.
Évente mennyi pénzből gazdálkodik az RTVS?
Nem fogok euróra pontos számokat mondani, de nagyjából 100 millió euróból gazdálkodik az RTVS évente. Nagyjából 70 millió körüli összeget gyűjt be az üzembentartási díjból, a maradék egyharmad nagy része az állami szerződésekből jön – itt a különböző műsorok költségeit a kulturális minisztérium állja –, és egy nagyon kis része a reklámbevétel. A reklámbevétel növelése nem járható út, mert a törvény korlátozza a közműsorszolgáltató reklámidejét, egyébként nagyon helyesen.
A 100 millió euró egy negyede elmegy a sugárzásra – arra, hogy az általunk előállított jel, amin műsor van, eljut A pontból B pontba két tévéállomáson, kilenc rádióállomáson. A költségvetés következő egy negyedét viszik el az úgynevezett állandó kiadások, amit – egyébként helytelenül – rezsiköltségnek neveznek. Nagyjából 20 milliót fizetünk ki bérekben, mert ugye még mindig gyártó televízió és gyártó rádió vagyunk – bár a tévében vannak vásárolt műsorok, a rádióban lényegesen kevesebb.
És a maradék?
A maradék a közvetlen műsorkészítési költségvetés – persze a bérek is műsorkiadások, logikus, tehát minden kiadás műsorkiadás, de közvetlenül ami a a műsorba megy– filmek vásárlása, külső munkaerő honoráriuma, licensz- és sugárzási díjak, szerzői jogdíjak, útiköltségek…
Nagyjából így áll össze a költségvetésünk, úgyhogy ha arról beszélünk, hogy szükségünk van-e további forrásokra, hát akkor igen, komolyan szükségünk van rájuk. A cég az elmúlt négy évben bebizonyította, hogy nem szórja ki lapáttal a pénzt az ablakon, hanem alapvetően műsorgyártásra költi, nincsenek túldrágított formátumai. Vita tárgya lehet, hogy a Milujem Slovensko mennyiért készül el, de egy dolog biztos: nincsenek tízszeresen meg kétszeresen túlárazott műsorok, nem haverok kifizetőhelye a közműsorszolgáltató.
Mekkora költségvetésből gazdálkodik évente a Pátria Rádió, és milyen arányban oszlanak meg a kiadások?
A műsorköltségek 8,5-9 százaléka a Pátria Rádióba megy, a tévében ez az arány rosszabb, 4 százalék körüli. Kimondottan műsorkészítésre (tehát sugárzás, rezsi és bérek nélkül) az idén a tévében 802 ezer eurót költünk – de ebben nincs benne a zselízi közvetítés, ami kb. 30 ezer. A rádióban pedig 440 ezret, heti 101 óra műsorra.
Felmerül a kérdés, hogy szakmai alapon, vagy politikai alapon kell dönteni az üzembentartási díj emeléséről?
Ez politkai döntés lesz, mert erről csak a politika hozhat döntést. De azért a döntéseket általában a szakpolitika készíti elő. Mindennek semmi köze az újságírói, szerkesztőségi függetlenséghez. A közműsorszolgáltatás közügy, tehát a közügyek felelősei, a választott képviselők felelőssége – tehát intézményes keret, anyagi keret, törvényes szabályozás. Ezen túl a politika beleszólása már a függetlenség veszélyeztetése. Félreértés ne essék, a politikai függetlenség nem az újságíró joga.
Az állampolgárnak van joga független újságíráshoz, az az állampolgár joga, hogy engem ne vásároljanak meg.
A hallgatónak tehát joga van ahhoz, hogy független műsort gyártson számára a közműsorszolgáltató, pláne, ha személyesen, havi rendszerességgel fizet érte. Így viszont ahhoz is joga van, hogy a befizetett pénzért cserébe szolgáltatást is kapjon, ahogy ezt már elmondtam.
Hogyan lehet lenyomni a koncessziós díj emelését – vagy egyáltalán ezt az illetékekből fentartott rendszer létjogosultságát – azon szlovákiai magyarok torkán, akik még csak nem is tudják hallgatni a Pátria Rádiót, mert ahol élnek, ott egyszerűen nem fogható az adás?
Idén tavasszal készített nekünk a Fórum Intézet egy felmérést, amely kimutatta, hogy
a potenciális hallgatóink 46 százaléka sehogyan, vagy rosszul fogja csak a Pátria Rádiót.
Tehát a kérdés legitim. Lehet úgy politikai alkut kötni az intézménnyel, hogy jó, kaptok emelt üzembentartási díjat, de akkor legyen megbízható hozzáférés. Én azt gondolom, hogy ha egy ilyen feltételt szab például egy kormánykoalíciós partner – a Híd –, akkor az egy teljesen legitim feltétel volna. Hozzátéve, hogy természetesen ahhoz nekünk még frekvenciát is kell kapnunk.
Viszont ami az üzembentartási díjhoz kapcsolódó politikai csatározásokat illeti, az SNS tiltakozása miatt a vita megrekedt, és közben a Bugár Béla vezette Híd ugyanolyan erős kormánytényező lett, mint a Szlovák Nemzeti Párt. Ezt figyelembe véve nagyobb eséllyel növelhetné a Pátria lefedettségét is, nem igaz?
Sőt, hadd tegyem hozzá, hogy a frekvenciagazdálkodást felügyelő egyik intézmény, a Távközlési Hatóság (Telekomunikačný Úrad) fenntartója a közlekedési és távközlési minisztérium – hidas miniszterrel. A másik ilyen intézmény, amely már független szabályozó testület, a Frekvenciatanács. És csak a harmadik körben jövünk mi, az RTVS. Tehát ha van frekvencia, erősíthető a frekvencia – és ezt meg kell fizetni –, akkor a mi kötelességünk ezt a frekvenciát megszerezni és megfizetni.
Az első körben a Távközlési Hatóság jár el, de túl sokat nem tehet. Az úgynevezett genfi frekvenciák el vannak osztva (a „genfi frekvenciák” elnevezés azoké a frekvenciasávoké, amelyeket nemzetközi egyezmény alapján az adott ország korlátozás nélkül használhat). A Frekvenciatanács már egy picikét bonyolultabb ügy, mivel csak azt a frekvenciát tudja elosztani, ami van. A nagy biznisz ezekkel a frekvenciákkal a kilencvenes években lezajlott. Az új frekvenciák koordinálása komoly szakmai munka, nem kis költséggel. A frekvenciasávokat ugyanis úgy kell nmegfogalmazni, hogy azok egymást ne zavarják.
Ebben a pillanatban nincs szabad FM-frekvencia.
A Frekvenciatanács elmúlt 23-25 éves munkája során úgy alakult a helyzet, hogy a rádiós frekvenciaállomány többsége a kereskedelmi szférába került. A duális piac fele-fele arányú elosztással indult 1995-ben, de mára a közszolgálati adás kisebbségbe került. Hogy ebben mennyire ludasak az egykori rádióvezetések, hogy kértek vagy nem kértek frekvenciát a Pátriának, ezt nekem nem tisztem megítélni. Én 2006-ban voltam részese egy folyamatnak, amikor a Pátriának kértünk csallóközi frekvenciát, de nem kaptuk meg. Az akkori Frekvenciatanács elnöke és egyik tagja MKP-s jelöltek voltak, két magyar ült a tanácsban, de csak az egyiktől kaptunk szavazatot…
Másrészt a kormány nem mondhatja azt, hogy „adjatok nekik frekvenciát!” A Frekvenciatanács független szabályozó testület. Frekvenciát elvenni valakitől csak akkor lehet, ha törvényt sért. Ha lejár egy licensz, akkor még mindig lehetősége van az addigi licensztulajdonosnak a hosszabbításra. El tudja képzelni a tisztelt olvasó, hogy kilenc Frekvenciatanács-tag venné azt a merészséget, hogy elvenne egy csallóközi teljes értékű, jó minőségű FM-frekvenciát mondjuk egy Rádio Exprestől? Vagy bármelyik mástól, ha az hallgatott és nem sértett törvényt?
Ha nincs út, amin frekvenciaügyben el lehet indulni, mi a megoldás a helyzetre?
Ez nagyon komoly koordináció kérdése, mert találkoznia kell több faktornak: Kell, hogy legyen politikai akarat, megoldás a Frekvenciatanácsban, és kell szabad frekvencia. Ennek a három dolognak találkoznia kell.
Az igényt kinek kell megfogalmaznia? Ön mint a nemzetiségi adások igazgatója, megfogalmazhatja ezt az igényt?
A mi igényünk állandó jellegű. Mindig, amikor van szabad frekvencia, azonnal jelentkezünk licenszért. Egy dologban tehet nekünk jót a Frekvenciatanács: ha van felszabaduló frekvencia, a tanács licenszpályázat kiírása nélkül is eldöntheti, odaadja-e azt valamelyik közszolgálati rádióadónak.
A közeljövőben felszabadul Kassán egy frekvencia, ahol egyébként a városban nem lehet fogni a Pátriát, a 702-es középhullám a városban nem jön be. És ott van hatezer kassai magyarunk vételi lehetőség nélkül. Az ottani magyarság létszámát tekintve lehet, hogy még nagyobb a probléma, mint a Csallóköz, mert a csallóköziek nagy része azért csak megtalálja középhullámon a Pátriát.
A Median felmérései alapján az utóbbi öt év eredményeiből az következik, hogy a Pátria Rádiónak van egy 0,6 és 0,9 százalék közötti piaci részesedése, miközben a magyarországi rádiók piaci részesedése 3-3,5 százalék körül mozog. Háromszor-négyszer annyian hallgatnak magyarországi adókat, mint a Pátriát. Mi ennek az oka?
Nem akarok számmisztikázni, de: a Medián sok adatot mér, azok egyike az ún piaci részesedés, a rating. Számunkra ez a mutató nem sokat mond. Egyrészt nem vagyunk reklámhordozók, legalábbis nem jelentősek, másrészt a közrádió nem a reklámárért és a hirdetők kegyeiért harcol. Csodálom is, hogy a radia.sk honlap az rtg-mutatót hozza, bár az is kereskedelmi honlap. Az rtg-mutató a legszigorúbb, a „hallgata tegnap?” kérdésre adott válaszból indul ki, s a megszólítható lakosság arányában veszi figyelembe a hallgatottságot.
A felmérések másik mutatója a hallgatottsági arány. Ez a bekapcsolt készülékek és az állomást hallgatók aránya: nos ott két százalékos az országos adatunk. Ha ezt napi hallgatottságra bontjuk le, mindjárt a mérhetőség negyvenezres száma fölé kerülünk. S ha a szlovák piacról csak a szlovákiai magyarságot – azaz a lakosság nyolc százalékát – vesszük mintasokaságnak, akkor vígan húsz százalék fölé kerülünk, ami komoly nagy rádiók álmodott hallgatottsági aránya – csak az Expes és a Rádio Slovensko haladja meg.
A reklámpiacon kevésbé kedvelt, nekünk viszont nagyon fontos kérdés a „hallgatta az elmúlt hét napban?”, mivel az erre adott válasz egyrészt igazolja a márkaismertségünket, tehát a rendszeresen nem hallgatók is tudják hogy vagyunk, s milyen műsoraink vannak. Másrészt nekünk az a hallgató is fontos, aki a reklámpiacnak nem, mert heti rendszerességgel az általa kedvelt, választott műsort hallgatja.
A heti hallgatottság napra leképezett adata már nagyon elegáns – 80 és 120 ezer között mozog, a rekordot Rábai Balázszsal 2012-ben döntöttük meg, akkor 160 ezer volt.
A saját hallgatói rétegünkre rendelt, kizárólag magyar mintás felmérés az előbbieket igazolta. A 15 évnél idősebb szlovákiai magyarok 22 százaléka választ minket, két nagy konkurensünk a Rádio Expres 16 százalékkal, 14 százalékkal a Class FM. Az érdekes az, hogy a zenei rádiók hallgatóit nem akarjuk átvenni. Akik információs rádiót keresnek az éterben, rajtunk kívül a Kossuthot hallgatják (5 százalék) és a Rádio Slovensko-t (2 százalék). Az Expres és a Class FM adja meg a választ a magas magyar rádiós rtg-mutatóra is.
Mindezt úgy értük el, hogy a szlovákiai magyarok 46 százalékának nincs megbízható vétele.
A Kossuth Rádió hallgatói közül, mert mégis az az igazi konkurens, hogyan lehetne még több embert átcsalogatni a Pátriához?
A szlovákiai magyar hallgató megszokta, hogy a Kossuth Rádió évtizedekig egy minőségi rádió volt. Ne felejtsük el azt, hogy 2010-ben, amikor Orbánék Magyarországon átvették a hatalmat, a Kossuth Rádió több mint egymillió hallgatóval rendelkezett, és a reggeli adása piacvezető volt. Mindezt beszélő rádióként érte el. Na, azt a Kossuth Rádiót nagyon nehéz lenne megverni. Tulajdonképpen megköszönhetném a Kossuthnak, hogy egyoldalú lett. Nem véletlenül hoztam ide 2012-ben az akkori Kossuthos reggeli adásból Rábai Balázst, nem véletlenül hoztam ide azt a Boros Pétert, aki végül is a reggeli műsorunkat annak idején megcsinálta – Balázs aztán besegített. Mi akkor értük el a 160 ezret a heti hallgatottságban, és a napiban a 80 ezret – 2012 nyarán.
De a Pátriával azóta sem sikerült ilyen hallgatottsági szintet elérni.
Azóta lecsökkent, stabilizálódott, mondhatnám, mint a halott ember EKG-ja. 2010 és 2011-ben olyan adatokat mutatott a Median piaci részesedést mérő felmérése, hogy 18-20 ezres napi hallgatottságunk van. Én örülnék, hogyha a 40 ezer alattit is számszerűsítenék (a napi 40 ezer hallgató alatti piaci részesedést a Median felméréseiben nem méri – a szerk. megj.), mert akkor tudnám, hogy 20 vagy 39 ezer… Mert ha a reklámpiac nekünk 39 900-at mutat, akkor mi a valóságban biztosan 80 ezren vagyunk.
Mivel magyarázható ez a csökkenő, illetve stagnáló hallgatottsági tenedencia?
Inkább stagnáló, a csökkenés veszélyével. Nem tudunk fejleszteni, nagyjából változatlan anyagi feltételek mellett kell teljesítenünk. 2012 nagy dobás volt, életem nagy sikerének tartom. 2012-ben az első félévben meggyőztem a munkatársaimat, hogy mi szokványos rádióállomás vagyunk, nem pedig egy kisebbségi, piackövető adó. Ugyanolyan rádió vagyunk mint a Rádio Slovensko, ugyanolyan rádió vagyunk mint a Kossuth, mint az ORF 1. Nem ragaszkodhatunk görcsösen ahhoz, hogy egy kicsi, nemzetiségi rádió vagyunk, amelyik majd kopjafát fog állítani, meg emléktáblát avatni, meg folklórfesztiválokra járni.
Akkor azt mondtam, hogy korszerű, szokványos rádióadó kell, amelyik versenybe száll a nagy rádiókkal. Ezt az első félévben a munkatársaimnak kellett eladni, a második félévben a hallgatóinknak. És ezt azért a hallgatók észrevették. Ha 2012 nyarához mérem a mostani helyzetünket, akkor csökkentünk, de még messze afölött vagyunk, mint ami 2012 előtt volt. Ez a Pátria nagy sikere.
Na most, ha a Csallóközben lenne egy FM-frekvenciás lefedettség, akkor nem egyszázalékos piaci részesedésről beszélgetnénk. A hallgatóink fele nem jut hozzá megbízhatóan az adásunkhoz, egy része pedig egyáltalán nem.
Az első javaslatom az volt, hogy amennyiben ez lehetséges, amíg nincs FM-frekvencia, kétszerezzük meg a nyitrai adó teljesítményét – sok pénzbe fog kerülni, mert a középhullámú adás drága –, de ha középhullámon is, megbízhatóan kerüljön el a jel mindenhová. Bár ezzel még mindig nem értük el az autósokat…
A régi műsor- és zenekínálat miatt sokan „nyugdíjasrádiónak” is becézik a Pátriát. Ha esetleg a Csallóközben FM-frekvenciához jutna a rádió, van olyan vonzó a Pátria zenei kínálata, hogy mondjuk egy autós oda kapcsoljon?
Már rég nem vagyunk nyugdíjas adó. A zenei kínálatunkat FM-re szabtuk. Minőségi playlistünk van, döntő többségében minőségi magyar popzenéből válogatunk, ma 2000-2500 közötti számot tartalmaz a lejátszási lista – amit automatikusan a gép dob be az adásba az élő műsoroknál. A poénzene, tehát amikor a műsorhoz külön válogatunk zenét, az egy más kérdés, azt a zenei szerkesztő külön csinálja. De az adáslistánk, nagyon nagy szűrőn ment át, le a kalappal Puha József előtt, le a kalappal a főszerkesztő Csenger Ferenc előtt – aki az elején még szintén sokat dolgozott Jóskával a playlist kidolgozásán. A zenei szerkesztőnknek köszönhetjük, hogy tulajdonképpen nálunk a „nagygenerációtól” kezdve – Zorán, Illés, Omega, LGT – a mai legprogresszívabb popzenei előadókig mindenki hallható, sőt, néha eljutunk a rétegzenéig is. Száműztük a Kozsó-korszakot, ami a magyar zenetörténet második legnagyobb dekadenciája. Gumimacikat, Fluor Tomit, Győzikéket nem tudom miért kéne nekünk közszolgálatban az emberek pénzéből – amit befizettek – antiminőséget produkálni.
Márciusban kivételt kértek a frekvenciatanácstól a zenei kvóták alól, melyek kötelezővé tették volna bizonyos arányban a hazai zenei előadók számainak sugárzását. A kivételt meg is kapták. A szlovákiai magyar zene is hazainak számít, a Pátria mégis felmentést kért. Miért volt erre szükség?
A 20 százalékos kvótával nem volt baj, azt tudnánk tartani, mi azért most is 17-18 százaléknyi szlovákiai magyar zenét játszunk. Mutassunk még egy rádiót a világon, amelyik Kicsi Hangot, Korzárt, Jóvilágvant játszik – és most hadd ne szórjam ki az ingujjamból a szlovákiai magyar zenekarokat, van egy rakás, amelyik lejátszáslista-képes. Legalább húsz-harminc olyan zenekar van, amely listára került, s ez jó hír. Szól a Ghymes, meg a Rómeó Vérzik (ők aztán keményen mennek a magyarországi adókon is) és, persze, olyan bandák, amelyeknek nem tudom a nevét, de jól nyomják a gyerekek.
A probléma az volt, hogy ez a kvóta jövőre 35 százalék lesz – a kereskedelmi rádióknál marad a húsz. A 35-öt már csak a szlovák zenével együtt tudtuk volna teljesíteni. De a Frekvenciatanácsban meg sem kérdezték, miért kérünk felmentést, annyira természetesnek vették, hogy speciális zenei kínálatunk van. Mi egyébként a hazai produkciót nemcsak sugározzuk, hanem meg is fizetjük – tehát a SOZA megkapja a pénzt, amiből ki tudja fizetni azokat az előadókat, akiket mi nagy számban játszunk.
Áttérve a hírműsorokra, a reggel 6-tól este 6-ig sugárzó Pátria Rádión napi kétszer van Krónika, ami egy átfogó áttekintést nyújt a napi eseményekről. Viszont amiben gyengébb a Pátria, az például a helyszíni riport, mondjuk a parlamentből. Stúdióbeszélgetések ugyan vannak, de miért nincsenek parlamenti riportok a Pátria műsorán?
A tizenkét órás műsort tizenhét hivatásos munkatársunk készíti. Hadd mondjam el, hogy amikor elhalálozott D. Kovács József, négy hónapig nem tudtunk embert találni a helyére. Jelentkezők voltak – jobbak-rosszabbak –, de csak október elsejétől töltöttük be a helyét. Lassan hallani lehet, hogy két-három riportert ráállítunk politikai témákra, több lesz az autentikus anyag, amivel kiváltjuk a Szlovák Rádió által felvett hangokat – amihez egyébként szabad hozzáférésünk van.
Ne felejtsük el, hogy nálunk az a maroknyi ember, aki a két hírműsort készíti, egyben a Reggelit is szerkeszti– és a Reggeli voltaképpen egy háromórás híradó. Teljes értékű reggeli műsor, ahol óránként három fő téma van. Hogy legyen szakértőnk Spanyolországra, ha ott történik valami, legyen egyiptológusunk, türkológusunk, EU-szakértőnk, nemzetbizonsági szakemberünk, ennek csak a megszervezése hatalmas munka.
A parlament viszont jóval közelebb van, és a hallgatókhoz is közelebb áll, mint a külföldi témák, most pedig szinte soha nem látott mennyiségű magyar tagja van a kormánynak.
Igen, de összesen hat emberünk csinálja a világpolitikát, a hazai politikát és a regionális politikát, és vadássza a hangokat. Azt észrevehette a hallgató, hogy reggel nagyon sok telefoninterjút adunk. Hála istennek a távközlés állapota ma olyan, hogy ezt megengedhetjük magunknak, telefon révén is közérhető a mondandó. De nem ez az igazi rádiózás. Igaza van annak, aki azt mondja, hogy ezt a részt meg kell erősítenünk, tudjuk, fel is mértük, ezt is elmondta a felmérés.
A belső felmérés szerint mit várnak el a hallgatók a Pátriától?
A hallgatók tartalmat, információt kérnek. Nem azt akarják, hogy kimuzsikáljuk, elhülyéskedjük az időt, tartalmat kérnek. A mi hallgatónk elvárása, hogy ha bekapcsolja a rádiót, tudjon meg valamit.
És akármilyen frekvenciához is jutunk, nem cél a több zene.
Egyébként hadd áruljam el: lassan mindenkinek van már okostelefonja. Két gombnyomás kérdése azon hallgatni a rádiót. A f ingyenes.
A Pátriát az interneten keresztül is lehet hallgatni, de ahhoz, hogy a potenciális hallgató „megtalálja” a Pátria Rádiót az interneten, elengedhetetlen a médium aktív és hatékony jelenléte a közösségi oldalakon – főleg, ha nem rendelkezik saját tartalmat kínáló honlappal. Ilyen téren nem adósa hallgatóinak a Pátria?
Nem kissé. Nagyon. A tavalyi állapotokhoz képest már elég komolyan vesszük a Facebookot. A műszaki fejlesztés során, amely 2012-ben indult, egy nagyon egyszerű oknál fogva mellékvágányra került az internetes sugárzásunk és az internetes platformunk. A földfelszíni sugárzást a törvény előírja, az internetes sugárzásunkat a törvény lehetővé teszi. Nincs törvényes kötelezettségünk internetes tartalmakat gyártani, csak lehetőségünk van rá.
Ugyanakkor – ha nem a törvényi kereteket nézzük – nem kutya kötelessége a Pátriának, hogy a lehető legtöbb hallgatót elérje?
Most, hogy a technológiai problémák a tévében folyamatosan megoldódnak, már ez is beindul. A telefonos applikációink, például a Zöldhullám nagyon sikeresek. Most már az összes szlovákiai közszolgálati rádiócsatorna – a Pátria is – lényegesen többet jelenik meg a közösségi oldalakon, és már csak az internetes megjelenés pontos formáját kell megtalálnunk. Például közöljünk-e videószekvenciákat rádióműsorból, a stúdióból? Érdekes dolog lehetne.
A kereskedelmi rádiók erre már jó ideje rájöttek, az egyik legismertebb rádiós, Braňo Závodský minden fontos rádiós interjújáról készült videót feltölt a YouTube-ra.
Nagyon könnyen előfordulhat, hogy jövőre ki fogunk találni olyan politikai vitaműsort, ahol valami ilyesmit megvalósítanánk.
Egyébként Gyurcsík Tibor volt, aki felhívta a figyelmünket a Facebook fontosságára. Fél évig vezetett nálunk műsort, és amikor bejelentkezett a Pátria Rádió Facebookján, hogy „csütörtökön én jelentkezem”, hirtelen kétezer lájkot kapott egy óra alatt a bejegyzés. Rájöttünk arra, hogy vannak fogós műsoraink, olyanok, amelyek az internetezők számára is érdekesek lehetnek. Most például Bokros Kriszta, aki inkább popzenei műfajban mozgó kislány, rádiós kezdőként ráharapott a Facebookra. És ezt díjazza a hallgató, mert a fiatalok megnézik, visszajeleznek, kommentelnek, satöbbi.
Miért nincs a Pátria Rádiónak teljes archívuma, miért nem elérhető minden sugárzott másodperc az archívumban?
Itt is 2012-re kell visszatérnem, amikor a fejlesztés során mellékvágányra került az internetes jelenlét. A hírműsorokat, az információs műsorokat azért raktuk föl, mert az a fő feladatunk, az már legyen meg. Az előre felvett műsorok is mind ott vanak. Lesz előrelépés ezen a téren is. Most örülünk, ha a műsorainkat meg tudjuk csinálni. Nem tudjuk kikerülni az internetet. Ez világos mindannyiunk számára. Meg kell találnunk ennek a jelenlétnek az ideális formáját, de nem húzhatok le nem éppen jól fizetett szerkesztőkről nyolcadik bőrt is. Már hét bőrt lehúztam róluk. Valóban belementek mindenbe. A munka, ami a Pátria Rádió korszerűsítésével járt, hogy szokványos rádió lett, jó a hallgatottsága, messze meghaladta a nyolcórás kötelezettséget. Nem titok, hogy nagyon sokat dolgozom együtt a cseh rádiósokkal. Ami elhangzik a cseh rádióban, annak születik egy rövid átirata – írásban is megjelenik az interneten, és mellette van a hangfájl is. Ha ezt elérjük az elkövetkezendő években a Pátriában, és jövőre megmarad a kontinuális menedzsment, akkor nagyon megváltozik az internetes jelenlétünk. És akkor le fogok jönni Dunaszerdahelyre, fölteszem a lábam az asztalra, és azt mondom, hogy én vagyok az a direktor, aki most már délután ötkor otthon van, és hallgatja az eddigi munkám eredményét. Még nem tartok itt.
A tévéről meg nem is beszélek. Arról ugye ma nem is ejtettünk szót.
Végezetül térjünk vissza a Pátria lefedettségéhez, mivel mégiscsak komoly probléma, hogy a közszolgálati rádióért minden szlovákiai magyar fizet, de 50 százalékuk nem is képes fogni az adást. Ehhez elsősorban szabad frekvencia kéne, aztán szabályozási akarat és politikai akarat. Most, hogy a Híd sosem látott erőt képvisel a kormányban, a kulturális minisztériumnak magyar államtitkára van, a telekommunikációért felelős közlekedésügyi miniszter szintén magyar, van esély rá, hogy javuljon a Pátria lefedettsége? Ha igen, mi kell ahhoz, hogy elinduljunk ebbe az irányba?
Az RTVS szándékának, a szabályozási akaratnak és a politikai akaratnak párhuzamosan, és ugyanolyan súllyal kell megjelennie. Tőlünk megvan az akarat, megvan a felkészültség,. A Frekvenciatanácsot nem tudom felmérni, újabban van magyar tagja, ami egy szavazat a kilenc közül – persze lehet szövetségeseket keresni egy kollektív testületben, vagy sikerül, vagy nem. Egyébként nincsenek különösképpen ellenségeink a Frekvenciatanácsban, úgy gondolom, hogy jelenlegi összetételében van egy-két ember, aki érti a problémáinkat, és ha arra kerülne a sor, szerintem meggyőzhetőek volnának.
Ami pedig a politikai akaratot illeti, abban egy dolog miatt vagyok szkeptikus, Azt vettem észre az elmúlt húsz évben, hogy amikor a szlovákiai magyar sajtóról kellett beszélgetnünk, soha nem találtam a politikában olyan embert, akivel leülhettem volna és megbeszéltük volna, mi lesz a sajtóban 5-15 év múlva.
Nem rendelkezünk sok szakemberrel. Valljuk be magunknak, nem mindenki újságíró, aki újságot ír, valljuk be magunknak, hogy attól, hogy valaki blogot üzemeltet, még nem újságíró. De azért létezik némi szürkeállomány.
Van egy-két ember, aki ért hozzá, van egy-két ember, akinek van valami fogalma róla, van egy-két ember a szlovák szakmában, akinek van a magyar térfélről is áttekintése. Ezt a szürkeállományt jó volna néha használni.
A Pátria lefedettségére nincs egyszerű válaszom. De egyeztessünk róla, ha ez fontos kérdés. Az elmúlt húszéves tapasztalatom az volt, hogy voltak időszakok, amikor kampányszerűen nagyon fontos lett az adás. Például az RTVS-törvény előkészítésekor – jelen voltam – fontos volt a Hídnak, amely a kormánykoalíció tagja volt, de fontos volt akkor az MKP-nak is, mert kérdeztek. Aztán, tévés zsargonnal szólva: se kép, se hang. A valódi érdeklődést aziránt, hogy szakmailag hogyan lehet valamit megoldani, tehát a szakpolitikát, én nagyon nem látom. Jó néven venném, ha létezne.
(parameter)
iRádio RTVS alkalmazás
A Pátria Rádió élőben az interneten: patria.rtvs.sk