Megosztás
A Kísértet házhoz jött, mármint Pázmány Péter kísértete. Konkrétan a Dunaszerdahelyi Hírnök névre keresztelt propagandanyomtatvány aktuális számában osont be a dunaszerdahelyi otthonokba...
Dunaszerdahely expolgármestere a Dunaszerdahelyi Hírnök névre keresztelt politikai propagandanyomtatvány aktuális számában utasítja vissza a neki szánt a Pro Urbe díjat. Korántsem azért persze, mert a mamelukjai által számára kibulizott díjhoz minimum méltatlannak tartaná önmagát. Nem azért nem kívánja a háta közepére sem a városi plecsnit, mert szégyelli, amit polgármesterként tett. (Azt meg pláne, amit nem tett meg.) Holott ez lett volna életében az egyetlenegy karakán cselekmény. De akár úgy is visszautasíthatta volna a neki felajánlott kollektív seggnyalást, vagyis a Pro Urbe-díjat, hogy pld. hivatalosan Dunaszerdahely lakosainak ajánlja azt… (Bár igencsak kérdéses, hogy megérdemel-e az olyan lakosság bármilyen elismerést, amelynek köszönhetően háromszor egymás után egy olyan ember ülhetett polgármesteri székben, mint amilyen Pázmány.)
De térjünk végre konkrétan a tárgyra. Pázmány, aki anno azért volt kénytelen elhúzni a város éléről, mert negyedik nekifutásból már csak választási csalással sikerült polgármesteri posztra jutnia, így indokolja Pro Urbe díjra történő előterjesztése visszautasítását a Dunaszerdahelyi Hírnökben:
„…Az előterjesztést követően egyes képviselők csúsztatásokkal teli támadásai arra az elhatározásra juttattak, hogy a díj odaítélését tisztelettel visszautasítom…” Aztán valami szánalmas önfényezési kísérletet követően ellentámadásba lendül, és közvetve bár, de lecsalózza azt a Ravasz Marián képviselőt, aki konkrét tényeket fölsorakoztatva emelt szót az ő díjra jelölése ellen. Pázmány mindezt úgy bírja megtenni, hogy a sunyi és még inkább kínos mocskolódás helyett legalább egy félmondatban megpróbálná cáfolni a Ravasz által vele szemben megfogalmazott fenntartásokat. De hát mit és miként is cáfolhatna egy politikai hulla, illetve kísértet…