Péter csak egy kicsit vágta meg az ujját, de majdnem belehalt. Egy új berendezéssel mentették meg az életét Dunaszerdahelyen
A dunaszerdahelyi kórház másfél évvel ezelőtt megnyitott, az aneszteziológiai osztályt és az intenzív részlegeket egy tető alá hozó OAMIS osztályán éppen akkor élesített modern, vesepótló kezelést és terápiás plazmacserét biztosító Prismaflex berendezésre volt szükség, hogy a somorjai Pethő Péter egyáltalán megélje az újévet.
„Három-négy nappal karácsony előtt megvágtam az ujjam, de csak betekertem és ennyi. Karácsonyra már belázasodtam, de azt hittük, csak megfáztam, december 24-én éjszaka viszont már mentőt kellett hívni. Akkor kaptam egy infúziót, de nem történt semmi különös. December 25-én viszont még rosszabbul lettem, a vérnyomásom leesett 60/40-re. A feleségemnek ezt nem akarták elhinni a telefonban. Végül 26-án hajnalban hozott be a mentő a kórházba”
– kezdi mesélni a történteket a 45 éves, Somorján élő és villanyszerelőként dolgozó Péter, amikor bő egy hónappal azt követően, hogy hazaengedték, visszatért a kórházba, az osztály nővérei és főorvosa pedig nagy örömmel fogadták.
Péter és felesége, Rita kérdésünkre elmesélték, hogy azt követően, hogy karácsonykor bekerült a kórházba, még egyáltalán nem sejtették, hogy nagy valószínűséggel az említett kis vágás okozott – kis híján – tragédiát. Arra is gondoltak, hogy néhány héttel korábbi mexikói kirándulásukból hoztak haza valamit, de ezt hamar elvetették.
Pethő Péter és felesége, Rita
„Az immunrendszer túlzott reakciójáról volt szó, az ún. citokinvihar okozta a súlyos, életveszélyes problémát. Baktériumok kerültek a vérébe, és ez az esetében régiesen fogalmazva vérmérgezést jelent, ami válságos állapotot idézett elő” – magyarázta az eset következményeit Laczkó Balázs, az osztály főorvosa, akinek neve ismerős lehet a koronavírus-járvány második hullámának csúcsán készített dokumentumfilmünkből.
Szavai szerint éppen a koronavírus-járvány ismertette meg széles körben a citokinvihar kifejezést. Gyakran ugyanis nem maga a vírus vagy a tüdőgyulladás ölt, hanem az általa kiváltott túlzott immunválasz. A citokinvihar okozta gyulladásos válasz megnöveli a vérrögképződés, azon keresztül a szívinfarktus és a trombózis kockázatát.
„Azt mondták, hogy olyan anyag termelődik a szervezetében, ami blokkolta a vesék működését, és addig nem tudnak a vesék beindulni, amíg ez a termelés le nem áll. Annyira kritikus volt az állapota, hogy lényegében órái lehettek volna hátra
– folytatta Péter történetét felesége. – Elaltatták, a főorvos pedig elmondta, hogy szeretné kipróbálni ezt a berendezést, ami úgymond szűri a mérgezett vért.” Péter CRP-tesztje, tehát a gyulladás a vérében ekkor 305 mg/l értéket mutatott, ami rendkívül magas.
„Ez a vesepótló berendezés nagyon ideális a kardioreszpirációs elégtelenségben szenvedő betegeknek, mert a beavatkozást a beteg ágya mellett tudjuk végezni. Olyan betegek számára lehet megfelelő, akiknél a sokak által ismert hagyományos dialízis ártalmas lenne a vérkeringésre. Ez 72 órán keresztül a páciensre van csatlakoztatva és olyan pluszt jelent, amit az egyszerű dialízis nem tud megadni” – fejtette ki Laczkó doktor.
A főorvos elmondta, éppen az olyan esetek miatt kezdeményezte a Prismaflex berendezés beszerzését, amelyek esetében a normális dialízis hatástalan vagy veszélyes lehet. Ez esetben már egy 3-4 hónapos felkészülés végén járt az osztály személyzete, és ugyan januárban tervezték elindítani a használatát, Péter esete úgymond „ideális” volt a kipróbálására már a karácsonyi ünnepek alatt. Szerencsére sikerrel jártak, noha az elején szóba került az is, hogy az élete megmentése érdekében szüksége lehet a keze amputálására.
„Próbáljuk európai szintre emelni az osztály tevékenységét, és ennek sikerét alátámasztja az is, hogy az előző évekhez képest lecsökkentek a halálozási adataink. Tudtam, hogy hozzájárul ez ahhoz, hogy nagyobb százalékban legyünk sikeresek. Ehhez kellett egy fiatal és progresszív csapat, egy ügyes nővéri kollektíva és az is, hogy kórház menedzsmentje ezt támogassa, mivel nem olcsó berendezésről van szó” – húzta alá Laczkó Balázs.
Kiemelte, hogy az osztály induláskor épp egy olyan berendezés hiányzott még, amivel a vese működését tudják támogatni. „A feladatunk az intenzív osztályon, hogy a szerveket, amelyek elégtelenségben szenvednek, tudjuk támogatni. Ezzel a veséket pótoljuk és tudunk segíteni a citokinvihar leküzdésében, mert rendelkezik olyan filterekkel, amelyek a citokinvihart az akut fázisban megszüntetik” – fogalmazott.
Hozzátette, Péter esetében, de másnál is ez azt jelenti, hogy a szervezet időt nyert, hogy megküzdhessen szervleállást vagy szervi rendellenességet okozó megbetegedéssel.
Jobbról Pethő Péter és felesége, Rita, Laczkó Balázs főorvos (középen), illetve Major Jana (balról a második), az OAMIS osztály főnővére.
„Január 27-én jöttem haza, 32 napot voltam bent, 12 kilót lefogytam. Időközben két hétre elment a hangom, mert az intubáció során letapadt az egyik hangszálam. Itt viszont mindennel foglalkoztak, az ellátásra semmilyen panaszom nem lehet. A szervezetemmel most már miden rendben, még néhány felfekvésem van gyógyulófélben, és szednem kell vissza a kilókat. Azokat most mindenki szívesen adna nekem” – meséli most már mosollyal az arcán Péter.
Az osztály személyzetének egy nehéz időszakban kellett helytállniuk, időközben ugyanis egy kolléganőjük szintén az osztályon feküdt, az ő állapota viszont olyan súlyos volt, hogy nem tudták megmenteni. Péter egy banális fertőzés után került életveszélyes állapotba, ami miatt a szervei működése elkezdett leállni.
„Most minden szerve rendben van, és ez csoda, hogy így felépült belőle anélkül, hogy visszamaradt volna valami mindebből. Még a vérnyomása is ideális, pedig évtizedek óta magas volt neki” – hangsúlyozta hálával a szavaiban Péter felesége, Rita, aki férjével együtt végigküzdötte a kritikus, de szerencsés kimenetelű hónapot.
(SzT)
