PhDr. Ožvald Erzsébet: Hány éves vagy … és még hiszel a mesékben?

2020. február 26. - 09:43 | Régió

„A sorsunkról döntünk, magyarul és szabadon élni, nem lehetünk másodrendű polgárok, sorsfordító választás, új kezdet, új politika …” – gyerekek, meg kell, hogy mondjam, nekem ez elszívja az energiámat, mindjárt elsírom magam. Napi szinten ilyen szöveggel találkozni, hallgatni, olvasni a médiákban, nem könnyű felemészteni. Hát, mi ez?! Szegény, bús, agyonkínzott felvidéki magyar, eljön a felszabadulás, kisüt újra a nap. Izaura, vége a rabszolgasorsnak, bírd ki, már csak pár nap, s felszabadulsz! Mindjárt eldobom magam. Én ezt kikérem magamnak a gyerekem nevében is a 21. században!

PhDr. Ožvald Erzsébet: Hány éves vagy … és még hiszel a mesékben?

Először, az én sorsomról nem a választások döntenek négy évenként, én a sorsomat magam alakítom. Köszönöm a drága szüleimnek, hogy felneveltek, tanítattak, s talpraesett embert neveltek belőlem. A sorsom alakulása, továbbá a házasságom, a családom, a munkám, a rátermettségem eredménye. Másodszor, én nem vagyok másodrendű polgára Szlovákiának, én szlovákiai magyar vagyok, jogokkal, kötelességekkel, bírva úgy az anyanyelvet, mint az államnyelvet, ha kell az asztalra csapva, vagy barátságosan intézve dolgaimat, közös ügyeinket, tolmács nélkül tárgyalva bármilyen témáról magyarul, szlovákul, évek hosszú során végezve munkámat a közügy, regionális politika területén. Harmadszor, én, és még sokan mások, jelentem, szabadon élünk magyarként Szlovákiában. Még senki sem zárt sem kalitkába, sem rezervátumba, mert pofán is vágnám.

A bőröm borsódzik az önsajnálkozó, szenvedést keltő, érzelmekre ható, üres, manipuláló rabszolgafelszabadító kampányszövegektől. Az vigasztal, hogy a szlovákiai magyar ember okos, ügyes, szabad ember, aki a sorsáról maga dönt, érzékelve az összefüggéseket.

A farsangi időszaknak a dőrejárással van vége. Eddig bohóckodástól, vigadalmaktól voltak hangosak a faluk. Jelmezes, álarcos figurák menetekben vonultak végig az utcákon, kultúrközpontokban. Önfeledt ünnepléseken vettünk részt, ópiumos szónoklatokat hallottunk. Ennek most lett vége, itt a kijózanodás ideje! A hétvégén komoly elhatározás vár minden felnőttre. Itt idézném Margaret Thatcher, a vaslady szavait: „Ahol békétlenség van, teremtsünk harmóniát. Ahol hamisság van, ott teremtsünk igazságot. Ahol kétely van, ott teremtsünk hitet. Ahol kétségbeesés van, ott teremtsünk reményt.” Csak rajtunk múlik, hogyan tovább. Figyeljünk még pár napig és döntsünk jól, mert érdekes manipulációk, csúsztatások tanúi vagyunk az utolsó napokban is. Amikor a szlovákiai közlekedési miniszterhez nem csatlakozik a magyar fél a szerkezetkész közös híd ellenőrzésénél, melyen háromszor megegyeztek, s nem informál erről a magyar TV, inkább az M1-es stúdióban beszélgetnek a szebb, szabad jövőért harcoló szlovák parlamenti választások magyar jelöltjeivel, az már elgondolkodtató. Mi van, eljön majd a szabadság, s felépítjük az új hazát?! Ilyenből van itt elég példa. Én csak arra kérek mindenkit, hogy az eszére hallgasson. Ha az elért eredményekre akarunk építeni, tudatos lépéseket kell tennünk, s egy pillanatra sem engedhetünk a kételynek, hitetlenségnek, manipulációnak. Arra összpontosítsunk, hogy amit elértünk, kamatoztassuk az elkövetkező időszakban is a gyermekeinkért, unokáinkért, mindenfajta feszültségkeltés nélkül.

Már nagyon kevés idő van a választásokig, de figyeljük a TV vitákat is, nagyon tanulságosak. Vannak, akik sokat beszélnek és semmit sem mondanak. A hab a tortán számomra az a jelenség volt, amikor a kampányegységet képviselni akaró fórumos, a vita végén a maga bosszúhadjárata betetőzéseképp arra kérte a választókat, hogy őket karikázzák, magasról lefütyülve a híres „Összefogás” többi tagját. Kibújik a szög a zsákból, csak rajtunk múlik, hogy ezt lássuk, észrevegyük még azelőtt, hogy az urnákhoz járulunk. És közben ne feledjük, hogy a legtöbb, amit az ellenségünknek adhatunk, az a megbocsátás, amit az ellenfelünknek, az a tolerancia. Amit a gyermekünknek adhatunk, az a jó példa és amit mindenkinek, az a tisztelet és a jóindulat. Ezért tegyük azt, amiben hiszünk és higgyünk abban, amit teszünk! A többi csak erő- és időpocsékolás!

Fontos minden jó döntés! Tudatosítsuk ezt, kedves barátaim, főleg február 29-én, hiszen a jövőben érnek be az elmúlt négy évben elért eredmények, elkezdett cselekedetek, sokak által tévesnek hitt lépések.

Lássunk tisztán!  

                                                                                                                             

PhDr. Ožvald Erzsébet, a Most-Híd 8-as számú parlamenti képviselőjelöltje

 

(PR-cikk)