Piacbarátabb az MKÖ választási programja a Hídénál, bizonyítványt osztott az agytröszt

2020. február 5. - 19:43 | Belföld

Az INESS gazdaságpolitikai agytröszt átlapozta a választásokon induló pártok gazdasági programjait, elmerült a tömörülések adó- és illetékpolitikai elképzeléseiben, és kihirdette, szerinte melyik a leginkább piacbarát politikai szervezet. Az élen a liberális SaS végzett, mögötte mindjárt a Magyar Közösségi Összefogás sorakozott fel, a Híd a középmezőnyben foglal helyet. A Smer meg csak lazán fütyül a kérdésre. 

Piacbarátabb az MKÖ választási programja a Hídénál, bizonyítványt osztott az agytröszt
Illusztráció (wikipédia)

A think tank az elemzésének bevezető részében megjegyzi azt az alaptételt, hogy a pártok a saját prioritásaikat csak a kiadások megtakarítása vagy a polgárok adóterheinek további növelése révén tudják finanszírozni. Az INESS értékelése szerint azok a pártok érdemelnek magasabb elismerést, amelyek alacsonyabb adóterhet részesítenek előnyben és az államháztartási kiadásokhoz felelősen viszonyulnak.

A vizsgált választási programok többsége a szervezet szerint nem veszi figyelembe, hogy az új kormány megörökli a mostani kabinet államháztartási hiányát, ami a GDP 1,5–2% -át teszi ki, ezért a felálló új kormánynak elsődleges feladata lesz a probléma kezelése. A pártok kiértékelése kitér a tömörülések hozzáállásához, ami a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát illeti. Ez egyébként a nyugdíjkorhatár felső határának elfogadása és a minimális nyugdíjak emelése után jelentősen romlott.

Az INESS pontozása:

10 pont - A párt csökkenti az adóterheket, pozitív változásokat ígér az adórendszerben - fenntarthatatlan kiadásokat nem ígér
5 pont - A párt fenntartja a jelenlegi adóterheket, nem javasol konkrét változtatásokat, a program olyan javaslatokat tartalmaz, amelyek rontják az államháztartás fenntarthatóságát
1 pont - A párt új adókat vezetne be, és fenntarthatatlan kiadásokat javasol
Az SaS programja 9/10
A liberális párt részletekbe menően ismerteti az adópolitikáját, melynek része az is, hogy ismét bevezetné az átalányadót, ami kivétel nélkül 19%-os lenne.
A párt csökkentené a munkavállalók adóterheit, a leszámítható tétel bevezetésével, helyreállítanák a 19 százalékos személyi jövedelemadót. A nyugdíjas kisiparos, kisvállalkozó, 10 000 euró bevételig csupán 10 százalék adót és csak egészségbiztosítást fizetne. Az egyéni vállalkozók számára az adóalap-megállapítás az átlagbér 50 százalékáról 35%-ra csökkenne. Azt is javasolnák, hogy az újra befektetett nyereség legyen adómentes, ami előmozdítaná a beruházásokat. Kezdeményeznék az úgynevezett szuperbruttó bér bevezetését: a munkaadó és a munkavállaló által fizetett járulékokat összevonnák, a bért egy adó, egy egészségügyi és egy szociális járulék terhelné.
A nyugdíjak fenntarthatósága:
Ami a nyugdíjkorhatárt illeti, a párt visszatérne az eredeti modellre. Szerintük az államilag megszabott nyugdíjkorhatár meghatározásakor vissza kell térni a korábbi mechanizmushoz: a korhatár a várható élettartammal párhuzamosan növekedjen. Támogatják a többpilléres nyugdíjrendszer fenntartását. A párt nem foglalkozik a minimális nyugdíj kérésével.
Az adópolitikai intézkedések tekintetében meglehetősen szűkszavú a kormánypárt programja, ezért kapott ilyen alacsony minősítést. A párt mentesíteni akarja az önkormányzatokat az iparűzési adó alól, továbbá a munka és a vállalkozások adminisztratív és adófizetési terheinek csökkentését javasolja.
A nyugdíjak fenntarthatósága:
A párt nem nyilatkozik a nyugdíjkorhatár kérdéséről, a minimális nyugdíjak esetében javasolja egy olyan feltétel bevezetését, amely kiterjeszti a nyugdíj odaítélésének járulékfizetési feltételét.
Az INESS 0 pontot adott a Smernek és Marian Kotlebáéknak, mivel nem készítettek adópolitikai programot. Biztos annyira elégedettek a mai helyzettel, hogy nem kívánnak rajta változtatni, illetve annyira jófejek a választóikkal, hogy felesleges adatokkal nem akarják őket bombázni.
A Magyar Fórum alelnöke, Gál Zsolt, aki az MKÖ programja gazdasági alfejezetének szerzője, és aki korábban a Paraméter gazdasági szakkommentátoraként is dolgozott, négy dolgot említett a választási dokumentum jó értékelésének valószínű okaként:
1. Az ömlengős helyzetelemzés helyett az MKÖ programjának gazdasági alfejezete a megoldásokra koncentrál.
2. Nemcsak a jól hangzó célokat jelöli meg (például a közterhek csökkentése), hanem konkrét intézkedéseket sorol fel, mit kellene megváltoztatni.
3. Nem ígérget felelőtlenül, és főleg a közös program nem kerüli meg a kényes témákat sem, a kulcsfontosságú területeken olyan intézkedéseket is bevállal, amelyek ugyan részben népszerűtlenek lehetnek, de mindenképpen szükségesek.
4. Megjeleníti az érdekképviseleti szervezetek, agytrösztök, elemzők által régóta javasolt dolgokat, amelyeket máig nem sikerült átültetni a gyakorlatba és országos szintű megoldásokat kínál – nemcsak „magyar” vagy dél-szlovákiai szempontból viszonyul a problémákhoz.

(sp)