PIRKO: Sokkoló tükör a szomorú valóságról, Gál Tamás bravúrosat alakított!
A galántai nevelőintézet körül kialakult botrány hatalmas port kavart egész Szlovákiában - erőszakos cselekedetek, zaklatások kerültek napvilágra. Sokan nem is tudják, hogyan élnek a gyerekek hasonló nevelőintézetekben, gyermekotthonokban, hisz a kulisszák mögé csak kevesen láthatnak be. Lucia és Petr Klein Svoboda filmje azonban pont ebbe enged betekintést a kíváncsi nézőnek, melyből kiderül, hogy az otthonok elhagyása után sok fiatal egyenesen a halálba megy. Megnéztük a Pirko című filmet!
A Pirko témája egyszerű és alapjában véve már rengeteg hasonló európai és amerikai filmfeldolgozás készült róla. A Klein Svoboda házaspár filmje láttán azonban elgondolkodhatunk azon, hogy nem is kell messzire mennünk ahhoz, hogy olyan borzalmas dolgokról szerezzünk tudomást, amikről azt hinnénk: ilyenek elő sem fordulhatnak nálunk. Figyelem, spoilerveszély!
Nem egy Oscar-díjra érdemes alkotásról van szó, az kétségtelen, hibákban is bővelkedik, a mondanivalója azonban célba ér, hiszen a film után alaposan elgondolkodtatja a nézőt. A téma adott: Martina, aki egész életét egy gyermekotthonban töltötte, 18. életévét betöltve végre nekivághat a nagyvilágnak, hogy saját lábra állva új életet kezdhessen.
Útja Prágába, régi szerelméhez vezeti, ahol kezdeti jókedv és reménykedés után hatalmasat fordul a kocka:
emberkereskedő maffiózók markába csöppen, akik prostitúcióra kényszerítik.
Végül hosszú szenvedés után, de a lánynak sikerül megszöknie.
A téma feldolgozása alapjában véve nem rossz, a történet is simán elképzelhető a valós életben, ez pedig még drasztikusabbá teszi a filmet, hiszen akaratlanul is belegondolunk, hogy akár mi is a főhős helyében lehetnénk.
A filmre jellemző, hogy amit kell, azt megmutat, bármennyire is legyen megbotránkoztató: így például a perceken keresztül folyó cenzúrázatlan nyers erőszak hatalmas indulatokat gerjeszt a nézőben.
A technikai részekbe azonban már csúsztak kisebb hibák. A film komolyságára jellemzők a homályosítások, a közeli vágások vagy az egy pontra fókuszáló képsorok, miközben a háttérben folyik (a legtöbbször) erőszakos jelenet, illetve a videoklipek stílusára emlékeztető lassított képkockák. Ez mind szép és jó, egy bizonyos idő elteltével azonban már kezd zavaró lenni, néhol pedig teljesen felesleges ezeknek a technikáknak az alkalmazása.
Mint fentebb említettem, a történettel nem volt különösen probléma, azonban néhány helyen furcsa megoldásokat választottak a rendezők. Mikor a főhős a film elején arról beszél, hogy a szerelme után akar menni Prágába, ahol aztán szintén tűvé tesz érte mindent, a néző joggal várna egy nagyobb jelenetet arról, mikor a szerelmesek végre egymásra találnak. Ehelyett mit kaptunk?
„Roman, te vagy az? Hiszen már annyiszor próbáltalak elérni!“ – „Bocs, elveszett a telefonom.“ SNIT!
A másik furcsának említhető jelenet pedig az volt, mikor a lány találkozik nem túl jó sorú anyjával. Rengeteg filmben láttunk már hasonló jelentet, ilyenkor rendszerint jön a hatalmas sokk mindkét fél számára, egymásra borulnak és sírnak. Ezúttal sem kaptuk meg azt, amire vártunk, ami nem is biztos, hogy rossz megoldás, csak szokatlan.
A film befejezése is kissé érthetetlen: a rendezőnő szerint szerencsések azok a lányok, akik jobb sztriptíz klubokba kerülnek, hiszen rendszeres orvosi vizsgálaton esnek át, nem bánthatják őket a kliensek, sőt, ha van egy kis szerencséjük, valaki akár el is viheti magával, hogy jobb életet élhessen.
Ezzel még nem is volna semmi probléma, hogyha olyan lányokról lenne szó, akik nem esnek át hasonló traumán. Azonban nehéz elképzelni, hogy egy fiatal lány, akit rendszeresen bedrogoztak és naponta akár többször is megerőszakoltak, nem sokkal később gátlástalanul képes lenne levetkőzni a férfiak előtt, ezúttal önszántából.
A szereplőket tekintve azonban csak három színészről alkothatunk jobb-rosszabb kritikát, hiszen a többiek szinte csak pillanatokig-jelenetekig jutottak.
A főhőst alakító Dominika Zeleníková bravúros munkát hajtott végre a filmben. A színésznő rendkívül drámaian játszotta el a kihasznált áldozatot, a perceken át húzódó erőszakolós jelenetek során pedig őszinte sajnálatot éreztünk iránta.
A kegyetlen emberkereskedőt alakító Gál Tamás azonban más tészta. A színész elmondta a Paraméternek, hogy az általa megformált szerephez a csallóközi alvilágból merített ihletet.
Amit Gál Tomi a filmben nyújtott, azt elég egyetlen szóval jellemezni: fenomenális!
Hihetetlenül hitelesen alakította a gengsztert, igazi gazember volt. Nem csodálkoznánk, ha kitűnő alakítása ugródeszkaként szolgálna a nemzetközi filmiparba. Egyetlen dolgot sajnálhatunk csupán, hogy Tamást nem láthattuk túl sok jelenetben, hiszen még sokáig elnéztük volna mesteri produkcióját. Ebben az esetben azonban már az fenyegetett volna, hogy még a főhőst is túlszárnyalja. (Bár az szerintünk így is sikerült neki.)
A főbb szereplők közé tartozó, Romant alakító Tibor Kotlárról azonban ez már nem mondható el. Szerepe teljesen jellemtelen, gyenge volt, túl sok maradandót nem alakított.
A mostani filmekre gyakran jellemző, hogy egy-egy híresebb színész csupán pillanatokra bukkan fel a háttérben. Ezúttal Juraj Kemka kapott néhány másodperces kiegészítő szerepet, miközben éppen telefonált a háttérben.
Összegezve tehát a Pirko – a kisebb-nagyobb hibákat leszámítva – nem egy rossz film. A nézőt mindenképpen elgondolkodtatja, betekintést nyújt a szomorú valóságba, időnként pedig olyan sokk alá helyezi a nézőt, hogy a moziból biztosan nem távozunk mosolyogva.
(tt/para)
