Piros lapra várva

Fotó: topky.sk

Amennyiben azonban a képletbe behelyettesítjük az aktuális belügyminiszter, Robert Kaliňák nevét és körébe rajzoljuk Szlovákia térképét, azonnal bonyolódik a helyzet.

És ezt a bonyolódást, az egyértelműségek hiányát és lehetetlenségét most nem épp a társadalom posztmodernizáltsága, hanem konkrétan az említett személy jelképezi. És úgy tűnik (ez bizonyítás kérdése lenne, de lásd a fenti képletet), egyben garantálja is.

Őt pedig az épp meggyengült Fico garantálja, pont azért, mert épp meggyengült és szüksége van rá. És amiért mindent tudnak egymásról a kezdetek kezdete óta.

És itt a baj másik fele. Mert az ilyen helyzeteknek nincs igazi feloldása. Most (de meddig tarthat egy most?) vagy mindketten mennek, vagy mindketten maradnak. Önként márpedig nem mennek. Patt. Hacsak valaki meg nem oldja másképpen, diszkréten. Diszkrétebben, mint Ducký esetében. De erre ne is gondoljunk, elvégre nem vagyunk mi maffiaállam...

Hogy XY bűnös-e valamiben, azt az arra illetékes szerveknek kell kivizsgálnia, bizonyítania. Ám akadnak speciális esetek, amikor azért egy politikai poszt betöltőjéről evidens, hogy már a túl sok gyanú is árt az általa képviselt kormány politikájának (ilyen volt Pavol Paška „menesztése”). Ha bűnös, ha nem – és erről minden nyitott szemmel járó állampolgárnak van véleménye – tisztább helyzetet a sima, elegáns (ha van ilyen...) távozás teremtene. És mert ezek a polgárok egyben választók is, meg lehet ugyan várni a következő választásokat, de minek megvárni a dolgok elfajulását.

Igazából belátás kérdése az egész. Ha XY belátja, hogy ennyit tehetett, átadja a helyét az „ügy” érdekében. (Már ha éppen nem „kénytelen” az adott posztról ő is másokat „garantálni...” – akkor viszont tuti megérdemli az útilaput.)

Csak ahhoz tudni kellene, mi az ügy.

Különben ő maga szintén „ügy” lesz. Illetve már azzá vált.

És az ilyen ügyekbe belekeveredni nem jó sem a társainak, sem a kényszerpartnereinek, például, Bugár Béláéknak. Ez okból pedig egyszer majd eljöhet a pillanat, amikor – XY bármiről tud vagy nem tud – a legerősebb pártfogója fel fogja őt áldozni. Vagy egy szép végkielégítéssel, vagy egy kevésbé széppel. Időzítés, helyzet és tehetség kérdése. Mint a fociban. Lehetne inkább cserélni, mert a stadion fele üvölt, a piros lap pedig már bizsereg.

Vajon kiosztja-e XY saját magának.