Politikai biznisz kontra politikai szolgálat, avagy a nagy büdös konyec előszobája

Ha ez a demokrácia és az autokrácia, korruptokrácia, kleptokrácia vagy más illiberális nem- vagy áldemokrácia harca, akkor ugye a demokratikus oldalon most mindenkinek egyesülni kellene. (Az már más kérdés, ki demokrata és ki az, aki csak annak hazudja vagy téveszti össze magát vele.)

Ha a demokrácia és a nyugati civilizáció a tét – amit nem csupán „érdekelt” politikusok, hanem társadalomkutatók is állítanak –, akkor egy listán, mindegy hogy egy párt listáján vagy koalícióként, az technikai kérdés, de egy listát állítva (max kettőt, ami már számtanilag rizikó) kéne elindulni a választásokon a demokrata blokknak Szlovákiában. Mondom: elmélet…

Azért, mert a választók – amint látjuk – az egyszerű megoldásokra vevők. Olyan választási lehetőséget kell nekik felkínálni, hogy tájékozódni tudjanak, és amilyet a főgonosz annak egyértelműsége okán nem fog tudni összeesküvés-elméletekkel és hazugságokkal szanaszéjjel cincálni, manipulálni stb. Egyetlen, mindenki összefogásából alakuló politikai blokk és annak listája mindenki számára egyértelmű kell legyen. S ha a többség demokráciát akar, akkor rájuk szavaz, hiszen mindenki másra rávetül a diktatúra gyanúja. Mondom: matematikai alapon.

Csakhogy!

Csakhogy ebben nincs biznisz, ebben szolgálat van. Az összefogás nem jó üzlet, mindenki fel kell áldozzon valamit. Ezt hívják kompromisszumnak. A szolgálat, az másokért van: a választókért, nem a támogatási küszöbért. Mondom: elvi alapon.

Csakhogy!

Csakhogy ahhoz két dolgot kéne a politikusoknak (pártokról beszélni egyre nehezebb) teljesíteni:

1. akik most megbuktak – ne szépítsük – azok adják alább és vonuljanak kicsit háttérbe – ugyebár a bukott ember nem vonzó egy listán, a bukás nem olyan jó reklám, mint egy bikinis csajt nyalogató kölyökkutya,

2. meg kell állapodni előre a demokrata térfélen (százalékok, szakterületek, tárcák, személyek, prioritások, program, tabuk!), majd pedig a választások előtt és után a megállapodást be kell tartani. Vagyis nem szabad majd hazudni és átsasszézni a másik térfélre.

Csakhogy ilyen még itt nem volt, és ebben egyáltalán nem bízhatunk.

És minimum egy dolgot kéne a választóknak is akarni:

1. a nyugati civilizációhoz kell akarni tartozni, s ezt kifejezni a voksukkal.

Ilyen már volt, amikor beléptünk az EU-ba, ám sajnos, ahogyan a politikusokban, úgy a választókban sem bízhat az ember.

Más okból, mint a politikusokban. A politikusok többsége – tisztelet a kevéske kivételnek – tudatosan a saját érdekét nézi, csak aztán képviseli, ha képviseli a meggyőződését és a választóját. A választók többsége – tisztelet a kivételnek – riasztóan sok esetben fel sem ismeri, fel sem méri a saját érdekeit, következésképpen a választások alkalmával sem képes azokat a megfelelő párt és/vagy személy ki- és megválasztásával képviselni. Meggyőződése, ha van ilyen, nem feltétlenül van összhangban az érdekeivel. Sok esetben a reggeli meggyőződése a tegnap esti meggyőződésével sincs összhangban…

Bukik tehát minden elvi és számtani elmélet.

Nincs semmilyen esély egy nagy, mesébe illő, mindent nyerő demokrata blokk kialakítására, mert a politikust a vox populi irányítja, a vox populit pedig egészségtelen mértékben a politikusok irányítják. Ide jutottunk.

Ez pedig a nagy büdös konyec előszobája.

Ékes példa a nemakarásnaknyögésavégére, a matematikai és elvi összefogáskényszer működésképtelenségére a Szövetség. Amíg egyben van, addig sem képes egységként fellépni. Még a mediális térben sem, még verbálisan sem, nemhogy politikai erőként. És az, hogy pont a magyarok a példa a nagy büdös konyec előszobájára, az bizony szégyen. De nincs az a választó, sem az a választói tömeg (ha lenne…) aki, amely képes lenne rábírni ezt a pártot, hogy a választói érdekében képes legyen országos szinten együttműködni saját magával. Már azért sem, mert a párt még a mézesmadzagot (szaknyelven közös minimumot) sem képes definiálni és felmutatni a választónak. Mert közös érdekek helyett folyton a kis partikuláris mániákkal és fétisekkel kábítja a népet és magát is.

De ne legyenek illúzióink, a többségi politika ugyanígy működik. Illetve most éppen ugyanilyen formában nem működik. Lesznek kis összeborulások választások előtt és nagy szakítások választások után.

De mi hősök vagyunk, mint mindent, mi majd kibírjuk és megszokjuk azt is. Hogy mit? Nem tudjuk. Pedig volt már mindennekvége-állapot a történelemben, csak nem emlékszünk rá, nem látjuk, nem vagyunk képesek értelmezni, nem akarjuk elhinni. Minket egy-egy világvége nem ébreszt fel, mert mi olyan kemények vagyunk, hogy azt is kibírjuk és megszokjuk.

Pedig nem lenne szükséges, élhetnénk normálisan is.