1
Fotó: TASR
Megosztás
Az, hogy az április 18-i pozsonyi, diákok által szervezett tüntetés apolitikusságát (ami így hülyeség), azaz nem politika-, hanem politikusmentességének fontosságát maguk a politikusok hangsúlyozzák mind a kormány, mind pedig az ellenzék oldaláról, éppen azt bizonyítja, hogy a politikusaink már főleg inkább stigmatizálják a politikai életet, minthogy képesek lennének tenni valamit a megtisztításáért. Illetve, ha képesek, akkor arra már a nép nem annyira vevő.
Ez így önmagában nem csupán abszurd (az ugye megszokott alaphelyzet Szlovákiában), hanem egyenesen nonszensz.
Most komolyan? Abban az országban, ahol az elégedetlenség a történelmi birkaszellem és a jóindulatú türelem dacára két-három középsulis diák egy hét alatt egyesek szerint ötezres, mások szerint tízezres tömeget képes az utcára hívni, már tényleg nincs olyan hiteles politikai alakulat vagy személy, amely / aki (ez lenne a dolga) ezt képes lett volna megtenni helyettük így, hogy az esemény makulátlan maradt volna?
Nem lehet mocskos ronggyal takarítani…
Igen. Hát ennyire elhasználódott a politika. Szitokszó. Pedig a politika megtisztítása is politikai cselekmény lesz, ez a természetéből adódik.
De hagyjuk a teóriát.
Matovič is távol tartotta magát, mondván, nem akar ürügyet szolgáltatni a kormánynak semmire. Azaz majd a mások által kikapart gesztenyére feni a fogát. Egyik legnagyobb riválisa, Bugár szintén pozitív hozadékkal számol (noha az ő kormánya fején olvad a vaj), ha nem kovácsol belőlük valaki politikai tőkét. Ami két dolgot jelenthet.
1. Addig nem veszélyezteti koalíciós tagságát semmi, amíg a látszólagos apolitikai státusza fennmarad e tiltakozásnak. Magyarul kit érdekel, ő nem érintett, max a végén majd az élére áll a dolgoknak, miáltal megtisztul a kormányzati szerepvállalás ódiuma alól. De legyünk jóhiszeműek:
2. Akár kormányzati szerepvállalását is fel képes áldozni, ha a köz úgy kívánja, lásd e nyilatkozatával tulajdonképpen azt a korrupt kormányzati fát vágja, amellyel kényszerű szimbiózisban éldegél amolyan fagyöngyként. Márpedig ez olyan romantikusan szép (amellett egy potens túlélési stratégia), hogy nyilvánvalóvá teszi, Bugárt addig érdekli a koalíció, amíg a neki fontos dolgokat ő irányíthatja (mondjuk: szerencsére). Különben elengedi Fico kezét és megtisztulva… Innentől az 1. pont kifutási iránya érvényes.
De lehet, hogy csak nem aludtam ki magam. Jelenleg a tél közelít, nem várom hát még a májust, sem a CEU, sem Erdogan, sem a szlovák korrupció ügyében. De mindegyiknek kell legyen folytatása, fiatalok! Különben tavaszmentes lenne a tavasz. És akkor mi lenne a nagytakarítással?
(De hát ki szeret nagytakarítani?)